Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

216 A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. annyi elhatározottság, annyi erő, hogy ezeket a szervezeteket vagy visszaszorítsa arra a térre, amely téren működni jogosultak, társadalmi, közjótékonysági és gazdasági térre, (Helyeslés balfelol.) vagy pedig, ha erre nem képes, akkor más megoldást én a magam részéről nem ismerek, mint azt, hogy tényleg adja át a kormány a helyét olyan kormánynak, amely ennek a feladatnak megoldására vállalkozik. (TJgy van! ugy van/ a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Én, akit kikiáltottak a tisztviselők ellenségének, nagy örömmel látom és olvasom, hogy a kormány ebben a törvényjavaslatban a tisztviselőkérdéssel is foglalkozik, nevezetesen a tisztviselők anyagi ügyeinek megoldását tervezi. Hogy mennyiben lesz erre alkalmas az, amit itt a minister ur belevett az indemnitási törvényjavaslatba, én, őszintén megvallva, nem tudom ; de helyeslem már magát a készséget, a törekvést is a kormány részéről, hogy meg akarja oldani ezt a kérdést, amely Magyarország egyetlen betegsége, amely nélkül nekünk semmi nagyobb bajunk nem volna. Ha nekünk tisztviselőkrizisünk nem volna, ez az ország bizton haladna a kibontakozás, a gazdasági előhaladás utján. Ez az a moloch, amely mindent elnyel, amellyel szemben hiábavaló itt a dolgozóknak és az adózóknak minden áldozata. Mondom, én részemről helyeslem, hogy a kormány ezen a kérdésen segiteni kivan. Egyet azonban nem látok, hogy más oldalról a kormány arra is szintén kérne magának valami felhatalmazást, hogy egyúttal a tisztviselői disciplina kérdését is megoldja. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Pedig ha valami megérett arra, hogy intézkedések történje- ek, ez a kérdés bizonyára teljesen megérett. (Ugy van! Ugy van!) Mert lehetetlen, hogy megtörténhessék az. hogy különféle társadalmi alakulatokban összeverődött állami tisztviselők ugy beszéljenek a kormányhatalommal, mint annak példáit láttuk. (Ugy van ! Ugy van ! jobb- és balfelol.) Ez tarthatatlan, ez forradalmi állapot, ( TJgy van ! Ugy van !) még pedig a forradalomnak legveszedelmesebb hajtása, a bürokrácia forradalma. Berki Gyula : Ugy van ! Ugy van ! Pakots József." À kormány saját tisztviselői beszélnek igy. Propper Sándor : A pretoriánusok lázadása ! Pikler Emil : Lásd Forster főszolgabírót ! Gaal Gaston: Nekem az a tiszteletteljes egyéni meggyőződésem, hogy szervezett hatalom az országban csak egyetlen egy lehet : az állam maga! (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Minden más szervezett hatalmat az államnak ki kell irtania épen az állam biztonsága és közrendje érdekében. Legyen azután az a szervezett hatalom baloldali, vagy legyen jobboldali, az tökéletesen mindegy. Ha ebben az országban konszolidációt és rendet akarunk, ezeknek az állapotoknak egyszer már erélyes kézzel kell véget vetni ! (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Most kell megemlékeznem egy olyan kérdésről, amely nem tudom, hogy osztatlanul tetszéssel fog-e találkozni a t. Ház részéről. Azt hiszem, egyik-másik oldalról viharos ellenmondásokkal fog találkozni. Ugron Gábor : Nem kell provokálni ! Gaal Gaston: Én nem provokálok, én csak elmondom azt, ami az én nézetem szerint az ország összkormányzása az ország békéje és konszolidációja szempontjából szükséges. Gyöngének találom a kormányzatot nemcsak azokban a kérdésekben, amelyeket az előbb Emiltettem, hanem gyengének találom bizonyos izgatások megtürésében. (Ugy van ! balfelol.) . . . Fábián Béla : A Nép és a Szózat ! (Zaj jobbfelöl.) Gaal Gaston : . . . amelyek itt az országban jobbról és balról felmerülnek, amelyek itt az országban úgyszólván napról-napra tapasztalhatók, sőt amelyek emelkedőben vannak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor én büntetlenül látom megirva és olvasom egyik képviselőtársamnak azt a hirlapcikkét, amelyben egyenesen kimondja, hogy a földbirtokosok birtokai pedig elveendők és a nyomorgó tisztviselők között szétosztandók, ha ez nem a vagyon elleni izgatás legtipikusabb formája . . . Fábián Béla: Halljuk a nevet! Ki az? Gaal Gaston : Nomina sunt odiosa. Legyen meggyőződve t. képviselő ur róla, hogyha valaki kétségbe vonná ennek az igazságát, meg tudom nevezni. Fábián Béla : Én is olvastam ! (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Zsilinszky !) Gaal Gaston: Akkor miért kíváncsiskodik? Én nem személyeskedni kívánok, t. képviselő ur, hanem a közállapotokon óhajtok segiteni. íme, megtörténhetik az, hogy egy másik képviselőjelölt ur, mikor künn járt egy faluban, a mellette levő gyönyörű állami birtokra mondotta a következőket: »Itt van előttetek 36 ezer hold kincstári birtok, amely csak arra szolgál, hogy bikákat és méneket tartsanak rajta uri módon, ti pedig éheztek és föld nélkül kucorogtok; addig én nem nyugszom, amíg ez a 36 ezer hold szét nem lesz osztva, s amíg minden magyar parasztgazdának legalább 20 hold földje nem lesz.« (Zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) S megtörténhetik, hogy képviselőjelöltek ilyen módon akarják maguknak megszerezni azt a népszerűséget, amely szükséges ahhoz, hogy egy kerület elbolonditott nyomorult szegény, megtévesztett népe őket ide a Házba beküldje és itt aztán adják ezek a képviselő urak a népbarátot és kiabálnak közbe olyan dolgokat, amelyen minden, a tulajdonjog iránt a legkisebb érzékkel biró embernek fel kell háborodnia, s ugyanakkor azonban egyik-másik ezek közül a képviselő urak közül a földreformtörvény végrehajtásánál