Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

14 A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi juníus hó 20-án, szerdán. Veszedelmes tehát a demokráciát kívánókkal szemben a konzervativizmus külföldi uralmára hivatkozni. Először is veszedelmes, mert az, aki ezt teszi, az nem konzervatív, hanem reakciós, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Veszedelmes továbbá azért, mert nekünk a konzervativizmusra szükségünk van, azt lejáratni nem szabad, és mert a konzervativizmus és a demokrácia egymással egyáltalán nem ellenkezik. T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok itt az elméleti politika mezejére lépni. Az államélet nagy kérdései a megoldásmód tekintetében különbözők, csoportokba osztják a polgárokat. A kultur, művelt országokban, különösen ott, ahol parlamentáris rendszer van, és közjogi viták nincsenek, ott két irány van : a haladó, a liberal és a íentartó, a konzervativ irány. De ez nem jelenti azt, hogy mind a kettőben ugyanazok az elemek fel ne találhatók lennének, hogy egyiket meg ne találhatnánk a másik határán belül. Hiszen a múlt századnak egy kiváló politikusa : Dessewffy mutatott rá a liberálokkal szemben, hogy a haladás gondolatát nem foglalhatják le teljesen maguknak és ugy állította be, hogy a konzervativpárt a fontolva haladó-, a liberálispárt pedig az erélyesen haladó párt. Mind a kettő tehát egy eszmeirányt jelent, és mindegyiket meg lehet találni, mint mondottam, saját határán belül. Mindegyiknek megvan a maga szélsősége is. Ha, mint Stuart Mill mondja, a konzervativizmus a butaságon alapul, melyben a csökönyösségét illetően nagy és szelid erő van és azt egy ügyes férfi fel tudja használni, akkor reakcióról beszélnek. Ha pedig Disraeli megállapít ásat fogadjuk el, akkor a konzervatizmus jelenti az alkotmányosság fentartását, a jogok élvezetét, a folytonos rendet, a személyes szabadság biztosítását, lassú fejlődését mindennek, a múltra való figyelemmel ott, ahol a jövő biztosítva van. De ott, ahol összeomlott, rombadőlt minden, ahol alkotni és építeni sürgősen kell, ahol a gazdasági és társadalmi viszonyokat nem lengi át a jólét szelleme, ahol a lét feltételeiről pillanatnyilag kell gondoskodni, ott a kényelmes, korzervativizmust egyedüli, kizárólagos irányzatnak tekinteni egyáltalában nem szabad. Ahol labancok vannak, ott kurucokra is nagyon, de nagyon nagy szükség van. A magyar nép, a magyar nemzet tulajdonosa jogainak és ezeket a jogokat nem a kormány teremtette. A kormány feladata csak az, hogy ezen jogok szabad gyakorlatát biztosítsa. Mindent a nemzetért, mindent a nemzettel. Be kell tehát látni a mai helyzetet : kifelé béke, befelé egészséges, a megértés alapján nyugvó rend, a nemzet lelkéből fakadt törvények tiszteletben tartása, a hatalmi és osztályérdekektől való mentesség, olyan széleskörű szabadság, amilyent a megértés bázisán nyugvó rend csak elviselhet. Ez a mi programműnk. Megalkuvás a sorssal, törhetetlen hit Magyarország jövőjében: ilyen irányban kellene életünk haj ój át irányitanunk. A demokratikus berendezkedés életérdek, levegő, hogy élni tudjunk. A belső erők összessége szükséges ahhoz, hogy csonka Magyarország megmaradjon és hogy visszaszerezzük azt, ami elveszett. Feltétlenül szükségünk van a művelt nyugati társadalmak közvéíemé-nyére, mely demokratikus berendezkedést követel tőlünk és amely előtt egyes reakciós intézkedéseink miatt ellenszenvesek vagyunk. Meg kell mutatnunk, hogy nincsenek nálunk reakciós intézkedések, hogy azoknak nincs itt gyökerük, hogy itt a munkásokkal is szeretettel bánnak. Az internálási rendszerre gondolok. Ne feledjük ugyan el, hogy az összes társadalmi rétegek között a munkásréteg az, amely a legmerevebben ellenáll az imperialista politikának. Az elveszett részek idegenajku lakosságával pedig necsak a történelmi múlt és a gazdasági szükségesség éreztesse azt, hogy nekik vissza kell ide jönniök, hanem lássák és tudják, hogy itt konszolidált ország, megbékült társadalom van, mely szeretettel várja őket vissza, ahol nyelvük, jogaik biztosítva lesznek, ahol a gyengébb rétegeknek a gazdasági éleibe való elhelyezkedése lehető és ahol már most megvannak a széleskörű autonómia feltételei. Ha mai kül- és belpolitikánk eme zárkövénél megállunk, sajnos, ugy érezzük, 'hogy nagyon, de nagyon sok ferde intézmény kívánkozik sírba, viszont a demokratikus berendezkedésnek még kiáltó hiányai vannak. Pénzügyi politikánkról jobb nem beszélni, mert ez az ország kisérleű nyúl volt két pénzügyminister pénzügyi próbálkozásainak. KiSS Menyhért : Teleszky tanácsára ! Hegymegi-KiSS Pál: A koronát javító és a koronát stabilizáló úgynevezett deflációs politika egyaránt ártott az országnak és különösen a magyar középosztály adta meg ennek az árát. Csodálkozom a pénz ügy minist er úron, aki milliárdokat költött el a stabilizációra és mégis nemsokára ott leszünk, ahol Ausztria van. De egy kis eltéréssel, mert Ausztriában előre felismerték a helyzetet és arra törekedtek, hogy a korona zuhanási folyamata egyik társadalmi rétegnek se ártson jobban, mint a másiknak. A pénzügyminister ur ellenben deflációs politikája érdekérjen önzőén kezelte a íixiizetésüek sorsát, a tiszt viselőosztályt dobta oda áldozatul s azokon akart spórolni. Pikler Emil : És Kopiniccsel szemben inflációt csinált ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hegymegi-Kiss Pál: A korona zuhanásának megakadályozására elköltött milliárdok elvesztek és ez alatt a nyomorgó magyar középosztály elkótyavetyélte mindenét. Bizony bizony sokkal rosszabb itt a helyzet, mint Ausztriában. Mondom, csodálkozom a pénzügyminister úron, aki az adójavaslat oknál a kisgazdákkal kiegészített középosztályt állította oda nemzetfentartó elemként és mégis a minister ur pénzügyi politikája juttatta a középosztály jelentős részét koldusbotra. Ha kezünkbe vesszük az indemnitási javas-