Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-146
A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. Peidl Gyula : T. képviselőtársam, ne velem vitatkozzék, itt Massaryk beszél! Karafiáth Jenő : De maga hozza elő ! (Zaj.) Peidl Gyula: Hát hogyne hoznám?! Karafiáth Jenő: Hány magyar képviselő ül a cseh parlamentben ? Nagyon kevés ! (Zaj.) Vanczák János: Magyarországon hány embert ütöttek el a mandátumtól? Elnök: Csendet kérek! Peidl Gyula (olvassa): »Ezek a képviselők itt magyarul beszélnek, (Zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) beszédeiket hivatalból Stenograf alják és azokat magyarul a cseh fordítással együtt kinyomatják. Mi a szükségletnek megfelelő állami magyar iskolákat tartunk fenn.« (Derültség és ellenmondások jobb felől.) Karafiáth Jenő : Hogy lehet ilyet beszélni ? Megszüntették a magyar iskolákat! Peidl Gyula (olvassa) : »Szlovenszkóban körülbelül 780 állami magyar tannyelvű népiskola van, osztályonként átlag 38 tanulóval, holott német népiskoláinkban 39, sőt szloyák népiskoláinkban 40-en felüli az átlagszám. És itt megint az önök régi magyarosító politikája okozott nekünk eleinte nehézségeket, (Zaj jobbfélől.J ainenynyiben önök magyarlakta vidékeken kevesebb iskolákat építettek, a modern berendezéseket inkább a nemzetiségi vidékeken helyezték el.« (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Horváth Zoltán : Kincstári kerületek kaptak iskolákat ! Barthos Andor : Ne tessék ezért a mostam kormányt felelőssé tenni ! Rupert Rezső : Ott voltak maguk is ! Peidl Gyula (olvassa) : »Mi senkit sem akarunk nemzeti jellegétől megfosztani.« Azt mondja továbbá : »Én készséggel tárgyalok okos és tisztességes emberekkel a legkényesebb problémákról is.« (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nahát !) Rassay Károly: Ez magyarul van mondva ! Peidl Gyula (tovább olvas) : »Ez a valódi demokráciából következik.« (Derültség jobbfelöl.) »Nekünk meg kell találnunk az utat erőszak nélkül, háború nélkül megoldani mindama kérdéseket, amelyek Európát és speciálisan minket nyugtalanítanak. En remélem és kívánom, hogy ilyen módon fogjuk egymást a magyarokkal is megérteni. Már megkezdtük a biztató tárgyalásokat, ezeket folytatni fogjuk és lépésről-lépésre el fogjuk hárítani a nehézségeket.« Kállay Tamás : Ha kiki otthon lesz, akkor tárgy alunis ! Peidl Gyula : Kezdjék az innen kiüldözött diákokkal és más politikai felfogásuakkal ! (Elénk taps a szélsöbaloldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) Karafiáth Jenő: Talán az emigránsokat érti ? Drozdy Győző: Nem tanulhat itthon az ifjúság ! évi június hő 28-án, csütörtökön. 199 Pikler Emil : Itt csak a verekedő ifjúság maradhat, akik tanulni akarnak, azok nem ! (Nagy zaj.) Elnök: Pikler Emil képviselő nrat rendreutasítom ! Barthos Andor : A székely diákok sorsa nem fáj ? A csallóközi magyar fiuk sorsa sem fáj ? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Peidl Gyula : Nem szükséges, hogy az ember ennek az intervjunak minden részletével egyetértsen, ellenben az kétségtelen, hogy ebben szó van arról, hogy a kisebbségek védelmét kell követelnünk és megadnunk egyelőre, másrészt szó van arról, hogy készséggel tárgyalnak a legkényesebb problémákról is. Propper Sándor: Ez a terület! Peidl Gyula : Azt mondja, hogy meg kell találnunk az utat arra, hogy erőszak és háború nélkül oldjuk meg a minket nyugtalanító kérdéseket. Mokcsay Zoltán : Könnyű Massaryknak beszélni, nekünk nehéz ! (Zaj.) Peidl Gyula : Nem kell bölcsnek lenni ahhoz, hogy mit jelentenek ezek a legkényesebb kérdések, különösen annak kiemelése után, hogy egyelőre pedig a kisebbségi védelemre nézve kell megegyeznünk. Afelett sem lehet vita, hogy a kiilügyministerium által erre az intervjura adott válasz egészen szerencsétlen volt. (Ugy van! a szélsőbaloldon!) Mindenekelőtt ez a válasz leadatott egy prágai ellenzéki lapnak. Azt hiszem, az már bizonyos, ... Drozdy Győző: Ügyes diplomaták! Peidl Gyula : . . . hogy nem helyes taktikai érzékre vall, hogy ilyen intervjura a külügyministerium az illető kormány ellenzékét képező lapban válaszol A válasz lényege udvarias formákban elutasító azzal az indokolással, hogy a magyar kormány pedig az ő legfőbb feladatát, a trianoni béke maradéktalan betartásában látja. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nagyszerű ! Nagy bölcsesség!) Várnai Dániel : Ez untatja a ministerelnök urat! Rupert Rezső : Nem az a fontos, hanem az, hogy ők a helyükön maradjanak! Horváth Zoltán : Kótszinüség mindenben ! (Zaj.) _ Pikler Emil : Csak a hatalom maradjon meg, az a fő! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A képviselő urak állandóan zavarják saját szónokukat. (Derültség a jobboldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Karafiáth Jenő : Zavar kell nekik ! Peidl Gyula : Világos, hogy a kényszerűség mindnyájunkat arra utal, hogy a trianoni békeszerződés alapján álljunk; nem látom azonban be, hogy szemben egy ilyen intervjuval, ilyen
