Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-146
A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. szülöttét megvédje és elfogadásra ajánlja, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor : Elakadt a szava, nem meri védelmezni ezt a politikát! Peidl Gyula: Az előttem felszólalt t. képviselőtársaimnak a parlamentarizmus szempontjából hangoztatott ezen aggályaiban osztozom, mert az a véleményem, hogy a parlamentarizmus lekicsinylése és fumigálása az, (ügy van! a szélsöbálóldálon.) ha sem a kormány, sem a kormánypárt egyetlenegy szóval nem tud, vagy nem akar, vagy nem mer egy, a kormány által beterjesztett javaslat mellett felszólalni. (Felkiáltások a szélsöbálóldálon : Ministert kérünk ! Nincs minister!) Esztergályos János: Szünetet kérek, mig minister jön! Propper Sándor: Csupa ministerjelölt van jelen ! Pikler Emil : Nem érjük be a jelöltekkel, aktiv mininistert kérünk! (Zaj. Elnök csenget.) Peidl Gyula : Másrészt azonban megértem azt, hogyha a pénzügyminister ur az ő kényes helyzetében nem adott itt expozét. Megértem ezt azért, mert a pénzügyminister ur ez évi február hó 28-án, amikor az 1922/23. évi költségvetést beterjesztette és ahhoz expozét is adott, bevezető szavaiban egyebek között a következőket is mondotta (olvassa) : »Én itt előrebocsátom azt a, egy javaslat benyújtójánál szokatlan dolgot, hogy ezzel az előterjesztett költségvetéssel, jelenlegi formájában nem azonosítom magamat. Szilágyi Lajos: Ezt a parlament irattárában meg kell őrizni ! Peidl Gyula: Előterjesztem azért, mert azt tartom, hogy szükséges, hogy az megvitattassék, szükséges, hogy minden tétele alapos megbeszélésnek és diszkussziónak tárgya legyen és ettől a diszkussziótól, ettől a kritikától várom azt, hogy olyan alakot öltsön, amelyben megfelel a mi adott igen nehéz, pénzügyi és gazdasági helyzetünknek«. T. Nemzetgyűlés ! Az előttünk levő indemnitási javaslat pedig arra kér a kormány részére felhatalmazást, hogy ezen beterjesztett 1922/23. évi költségvetés alapján gazdálkodhassak pénzügyi és egyéb téren, tehát egy olyan költségvetés alapján, amellyel az azt benyújtó pénzügyminister nem azonositja magát, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) s amelyet csak alapos átdolgozás után tartott februárban olyannak, hogy alkalmassá válhatik a nehéz pénzügyi és gazdasági viszonyok között az ország ügyeinek továbbvitelére. Ilyen horribilis következetlenség az én szememben gyakorlatilag nagyon érthetővé teszi, ha ennek az indemnitási javaslatnak a támogatása mellett sem a pénzügyminister ur, sem a kormánypárt nem tud érveket felsorakoztatni. Farkas István : Szóval nincs felelős kormány ! ívi június hó 28-án, csütörtökön. 19a Propper Sándor : A javulás utján vannak : nem merik védelmezni politikájukat. Peidl Gyula: Sem azt nem mondhatná a pénzügyminister ur vagy a kormányzópárt részérői valaki, hogy ez a pénzügyi és gazdasági helyzet változott, mert ha ez változott, akkor csak sokkal rosszabbá változott, mint amilyen februárban volt, sem azt nem mondhatná, hogy ez a költségvetés megjavult, mert hiszen nem is került tárgyalás alá. Ismétlem, nagyon megértem tehát azt, ha nem igen törik magukat a kormányzópártból az indemnitás melletti felszólalásra. Propper Sándor: Nincs mondanivalójuk! (Mozgás jobb felöl.) Peidl Gyula: Ez a súlyos következetlenség, amelyet jeleztem, egymagában is elegendő arra, hogy a kormánnyal és az egész kormányzati szellemmel és irányzattal szemben a legteljesebb bizalmatlansággal viseltessem. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva ez az egyetlen ok is elegendő volna részemre arra, hogy a felhatalmazást meg ne szavazzam. Sajnos azonban, nem ez az egyetlen ok tesz engem bizalmatlanná, hanem az okoknak egész légiója az, amely lehetetlenné teszi részemre a kormányzattal szemben a bizalmat, s ennek következtében lehetetlenné teszi azt is, hogy az indemnitást megszavazzam. Ezek között az okok között vannak külés belpolitikai természetű okok. A kormány egész külpolitikája olyan, amely szerintem nem alkalmas arra, hogy az országot a mai káoszból kivezesse; a kormány egész külpolitikája nem alkalmas arra, hogy nyugvópontra jussunk és a konszolidáció igazi munkáját megkezdhessük. E tekintetben a legaktuálisabb bizonyiték a kormány legutóbbi külföldi útja. Ez a külföldi ut azzal a reménységgel kezdődött, hogy a kormány a jóvátételi bizottságnál ki fogja eszközölni a jóvátételből folyó zálogjogok felfüggesztését, hogy aztán a felfüggesztéssel kapcsolatosan, vagy annak hatásakép az ország külföldi kölcsönhöz juthasson, amely nélkül a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur világos és határozott kijelentései szerint is az ország katasztrofális gazdasági és pénzügyi helyzet előtt áll. Azt kell hinni, hogy ha ilyen életbevágó probléma megoldásáról van szó, akkor a kormány legelemibb feladatának tekinti, hogy az előtte álló lépést bel- és külpolitikai szempontból megfelelően előkészítse. Mit látunk ? Dacára annak, hogy az ellenzék immár egy esztendő óta követel bizonyos irányú teendőket, követel bizonyos irányú reformokat, rámutatván arra, hogy a mai belpolitikai viszonyok mellett az ország a környező országok és az egyéb külföld előtt állandóan fokozza a vele szemben amúgy is táplált bizalmatlanságot, ennek a bizalmatlanságnak a csökkentése, megszüntetése érdekében bizonyos fontos belpolitikai intézkedések és reformok szükségesek. A kormány ezen a téren abszolúte
