Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-146
A nemzetgyűlés 146. ülése 1923, Meskó Zoltán : Ugy nem lehet, ahogy a minister akarja. Az egészen bizonyos. Östör József : Nem lehet pedig a közigazgatási reformot megcsinálni szerény felfogásom szerint azért, mert a közigazgatási reformhoz intézményes és személyekre vonatkozó újításokra van szükség. Az intézményes reformokat esetleg életbe tudnók léptetni, azonban épen olyan szükséges, hogy az intézményeket megfelelő emberek töltsék be. A legkiválóbb intézmények sem fungálnak abban az esetben, ha nincsenek az intézmények valóban megfelelő emberek kezében. A közigazgatási tisztviselői karról pedig, — ismét tisztelet a kivételnek, — ugyebár kétségtelen, hogy nem áll teljesen hivatásának magaslatán, nem áll pedig nemcsak alaki képzettségének hiányossága miatt, mert alaki képzettsége a legkisebb, hanem egyéb okoknál fogva sem, és pedig különösen azért nem, mert a közigazgatási ágazatban a törvényhatóságoknál voltak a tisztviselők mindig a legrosszabbul dotálva. Ha figyelembe vesszük, hogy a még jobban dotált birói és egyéb pályákról is a tehetséges elemek elmennek és egyebütt igyekeznek elhelyezkedni, hogyan remélhetjük azt, hogy a közigazgatás államosítása a közigazgatási tisztviselői kart megjavítsa? Én ebben kételkedem. Minden nagy reformhoz pénzre van szükség és a közigazgatási reformot, azt hiszem, addig nem lehet megcsinálni — eltekintve annak egyéb okaitól, eltekintve egyéb idevonatkozó figyelemreméltó közjogi okoktól, melyekkel nem akarok foglalkozni, mert csak gyakorlati szempontból akarom az egész kérdést megvilágítani és amig a közigazgatási tisztviselők legalább nem egyenjogosittatnak az államiakkal és legalább is nem dotáltatnak oly mértékben, mint az államiak, hogy igy legalább meg legyen a mód és alkalom arra, hogy a jobb tehetségek szintén felkeressék a közigazgatási pályákat. Szerény felfogásom szerint a belügyminister urnák ide vonatkozó, dicséretre méltó igyekezete nem valósitható meg és a közigazgatási reformot eszerint megvalósíthatónak a mai viszonyok között semmi esetre sem tartom. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban nagybecsű figyelmüket egy rendeletre irányítsam, mely nem rég jelent meg és amelyet a törvényhatósági tisztviselők különösen sérelmeznek. Azt hiszem, a jelenlevő népjóléti minister ur lesz oly szives és talán tud és fog is ezen segíteni. A vármegyei tisztviselők illetményeinek rendezéséről szóló 1904 : X. te. megokolásában már ki van mondva, hogy ezentúl a vármegyei tisztviselők teljesen azonos elbánásban részesitendők az államiakkal. Ugyanezt megismétli az 1912 : LVII. te. Hasonlóképen kimondja ezt az 1923 : II. te, melyet tavaly tárgyaltunk. Azt mondja e törvénycikk 1 §-ának második bekezdése (olvassa): »A vármegyei tisztviselők ugyanolyan rendes és rendkívüli illetményekben részesülnek, mint aminőket a törNAPLÓ XIII évi június hó 28-án, csütörtökön. 187 vény, vagy törvényes felhatalmazás alapján kiadott ministeri rendeletek a megfelelő fizetési osztályba beosztott állami tisztviselők részére megállapítanak.« Ugyanezen törvény 15. §-a még a következőket mondja (olvassa) : »A vármegyei alkalmazottakat a jelen törvény alapján járó illetményeken felül megilletik mindazok az egyéb illetmények, a kedvezményes áru természetbeni ellátás, amelyekben ÍZ Cl! Uami fizetési rendszerbe tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak törvény vagy rendelet alapján részesülnek. A belügyminister és a pénzügyminister tehát az állami alkalmazottak illetményeire vonatkozó jogszabályoknak intézkedéseit a vármegyei alkalmazottakra kiterjeszteni tartoznak.« Néhány héttel ezelőtt megjelent a munkaügyi és népjóléti minister ur 40.00U. számú rendelete, mely gyógykezelési segélyt, kórházi és szanatóriumi ápolást, gyógyfürdő-kezelést, üdülési segélyt, gyógyszerellátást, fogászati kezelést, gyermekágyi és temetési segélyt biztosit az állami tisztviselőknek, a törvényhatósági tisztviselőket azonban ezekből teljesen kikagyja. Minthogy törvényünk van rá, hogy a törvényhatósági tisztviselők egyenlő elbánásban részesitendők az állami tisztviselőkkel, és minthogy a törvényhatósági tisztviselőknél ez az elbánás méltó és indokolt elkeseredést kelt, azt kell kérdeznem a t. Nemzetgyűléstől : miért biztosítjuk törvényben ismételten, kétszer háromszor a törvényhatósági tisztviselőket arról, hogy a melléksegélyezések szempontjából teljesen egyforma elbánásban fognak részesülni az államiakkal, ha a törvénynek nem tudunk érvényt szerezni ? Hiszen akkor ez hitegetés. Kérem az igen t. kormányt, méltóztassék a 40.000. számú ministerí rendeletet a törvényhatósági tisztviselőkre is kiterjeszteni. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden érintsem a kormányzati ágak közül a pénzügyi tárcát annál is inkább, mert a pénzügyminister úrhoz is szerencsénk van, és hogy rámutathassak néhány kormányzati intézkedásre, amelyek, azt hiszem, valamennyiünknek fájnak. Ezek közé tartoznak az adókivetések. Azt keli mondanom, hogy az adókivetés rendkívüli lassúsággal történik és nemcsak az egyes adózók panaszkodnak emiatt, hanem a kincstárt is óriási kár éri, amennyiben rosszabb pénzben kapja meg azt az összeget, amelyhez joga van. Az 1922. évre szóló adókivetések a mai napig sincsenek meg. Legyen szabad itt a pénzügyminister ur figyelmét ráirányítanom a vámőrség intézményére, amelyről már ismételten felszólaltam. Nem kívánom ezt a dolgot most részletesen előadni és megismételni, csak rámutatok arra, hogy a vámőrség köztudomás szerint nem vált be, sőt talán azt lehetne mondani, hogy ez az intézményünk teljesen csődöt mondott. Kállay Tibor pénzügyminister: Azt nem lehet mondani ! 27
