Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

12 A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. ián nem akart hallani arról, hogy az Angliát anyagi ­ag nem érdeklő osztrák ügyre pénzt adjanak, és nem is akarta a garanciát vállalni. Franciaország és a kisentente, főleg Benes volt az, aki az osztrák kölcsönt létrehozta, tehát épen azok a hatalmak, amelyek ellenünk vannak, A mi barátaink ellenben megelégedtek azzal a ne­gativ jóindulattal, hogy a zálogjogok felfüggeszté­sét nem ellenezték, de pénzt adni és garanciát vál­lalni, főleg Anglia, nem akart. Franciaország azért volt rajta Ausztriának se­gítésén, mert ezáltal biztosította azt, hogy az osztrák köztársaság ne csatlakozzék a nagy német birodalomhoz ; Csehország pedig azért volt rajta Ausztria segítésén, mert a lana-i egyezményben Schober kancellár de facto a kisententehoz csatla­kozott . A trianoni békeszerződés 174. cikkéhez tartozó második függelék 13. §-ának c) és d) pontja értel­mében a jóvátételi bizottságnak minden olyan ha­tározatához, amely hazánk részére jelentékenyebb fizetési halasztást engedélyez, egyhangú határozat szükséges. Elég tehát a bizottság egyetlenegy tagjának tiltakozása, hogy az összes többi országoknak jó­indulatát meghiúsítsa. Ugyanezen függeléknek 2. §-a szerint a jóvá­tételi bizottságnak tagja az ott felsorolt öt kis hata­lom közös kiküldötte, akinek minden, Magyar­országot illető kérdésben szavazati joga van. Ekként a kisentente egymagában is képes arra, hogy a magyar igények ellen eredményesen állást foglalhasson, sőt most — amint látjuk — Franciaország segítségével az akaratát többségre is tudta emelni, sőt hivatalos határozattá is tudta tenni. Ne ringassa tehát senki se illúziókban magát. Kemény ellenséggel állunk szemben és mondjuk meg őszintén azt is, hogy maga a kisentente nem emberi igazságok érvényesítéséből indul el velünk szemben, hanem minden külpolitika, a sacro ego­ismo alapján áll. Két szempont vezeti velünk szemben a kis­entente-ot, két fő követelése van. Feltétlenül biz­tos, teljesen megbízható Habsburg-ellenes politikát akar,tehát azt kívánja, hogy a magyar kormányzat végleg szakítson a Habsburg-restaurációnak a gondolatával, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbal­oldalon.) Horváth Zoltán : Ez az egységespárt sarka­latos programmjais ! Nagy ErnŐ : A nép is ezt akarja, hiába beszél­nek a grófok ! (Derültség és zaj jobb felől. Elnök csenget.) Hegymegi-KISS Pál :Másodszor : feltétlen békés szándékú és minden agresszivitástól ment irányt követelnek. (Zaj bal felől.) Mindkét feltételt meg­találják Ausztriában, tehát támogatják Ausztriát; Mindkét feltételt, habár alaptalanul is, nem látják Magyarországon, tehát Magyarországot támadják. ÖstÖr József ; Nagyon helyes : alaptalanul ! Hegymegi-Kiss Pál : A ministerelnök ur útja fényszóró erejével világítja meg azt, hogy a kis­entente teljes erővel vonul fel ellenünk, rámu­tatott továbbá arra a tényre is, hogy mindezek­ben a kérdésekben a döntő szó velünk szemben nem Angliáé, nem Olaszországé, hanem a kis­ententeé. Ezt a döntő erőt a kisentente természetesen főleg Franciaországnak támogatásával éri el. Miért támogatja Franciaország Közép-Euró­pának uj államait'? Tévedés volna azt hinni, hogy itt egy ad hoc szövetkezésről volna szó, amely talán rövid időn belül meg is változhat. Sokan ugyanis megelégszenek annak hangoz­tatásával, hogy Franciaország azért van a kis­entente-nak oldalán, mert a német kérdésben, különösen a Ruhr-megszállás kérdésében viszont támogatást vár a kisententetól. Az a szövetkezés, az az együttműködés, amely Franciaország és a kisentente között van, sokkal mélyebb gyökerű és sokkal állandóbb jellegű is. A kisentente létrehozása voltaképen magának Franciaországnak műve. így Cseh-Szlovákia létre­hozása elsősorban az övé, de Románia sem kapta volna meg Erdélyt és a többi megszállott részeket, ha Franciaország már 1916-ban, tehát Romániá­nak ellenünk való fellépése előtt ezt Romániának be nem igérte volna. Az erre vonatkozó megegye­zés, szerződés köztudomású. Kiss Menyhért : A bécsi diplomácia nem tudta ? Hegymegi-Kiss Pál : Az entent e-hatalmak nyílt és hallgatag megállapodása értelmében Kö­zép-Európa Franciaország érdekszférájának van elismerve. Ez a legfontosabb külpolitikai momen­tum és ennek elismerése, tudása nélkül külpoli­tikát folytatni nem lehet. Tessék megnézni Közép-Európának összes államait. Lengyelországtól Kisázsiáig húzódik egy széles sáv, amelyen francia befolyás érvényesül, francia nyelv és kultúra van keletkezőben s Francia­ország itt katonai és gazdasági kapcsolatokat keres. Lengyelországot a bolsevikieknek 1920-iki végzetessé válható támadásaitól Weygand francia tábornok zsenialitása mentette meg. Csehországnak hadserege, Mittelhauser tábornok alatt, francia ve­zetés alatt áll. Foch marsall, a francia hadseregnek dísze, sorba látogatja ezeknek az államoknak had­seregeit ; volt már Prágában, Varsóban, Bukarest­ben és Belgrádban. Szomjas Gusztáv : Nagyszerű ! Hegymegi-Kiss Pál : Lengyelország, Cseh­szlovákia és Románia franciabarát politikája köz­ismert. Jugoszlávia — legalább is hivatalosan — nem marad ezeknek a háta mögött. Bulgáriának pánszláv-izü parasztkormánya Sztambulijszky ve­zetése alatt szintén francia barátság iránt orientá­lódott. Hogy Bulgáriában milyen lesz a helyzet, nagyon bizonytalan. Sztambulijszkynek nagy sze­rencsétlensége volt az, hogy a középosztállyal nem tudott megegyezésre jutni. Az én megérzésem sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom