Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 173 Kiss Menyhért: Nem is beszéltem vele! Huszár Károly*.... akkor majd talán Ulain képviselő ur megmondja, kiktől kapta információit ? Pikler Emil: Jő cég! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ulain Ferenc : Semmi közöm hozzá ! Huszár Károly: Hiába haragszik a képviselő ur, aki haragszik, az nekem nem imponál... (Zaj.) Ez a rettenetes harag nekem abszolúte nem imponál. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélsöbalóldalon : Ki kell nyomni a kelevényt!) Huszár Károly: Én tudom, hogy önnek egy robbantás nem sikerült ott a jobboldalon. Most ön itt közöttünk akar egy robbantást csinálni. Ez a robbantás sem fog sikerülni. En tudom, hogy ez honnan ered. Ön azt mondja, hogy régen nem impnálok önnek ; tudom : azóta, amióta nem voltam hajlandó egy gyilkossági vádban politikai fegyverekkel megvivni azt a harcot, amelyet ön jogi érvekkel nem tudott megkonstruálni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nekem ez a bátorságom megvolt, hogy én nem voltam önnek eszköze ! Ulain Ferenc ; Engem akart azzá tenni ! Huszár Károly : Ezt önnek senki sem fogja elhinni ! Ulain Ferenc : Fogom bizzonyitani ! Huszár Károly: Tessék bizonyitani! T. képviselő ur, ezek a robbantások nem fognak sikerülni ! És én azt szeretném nagyon, t. képviselőház, hogy ez az utolsó eset legyen, amikor mi itt ilyen személyes dolgokkal foglalkozunk. (Ügy van ! jobb felöl.) Szomorú, szégyenteljes és az országnak csak kárthozó dolog, hogy mi egymást marcangolva, egymás ellen bombákat, aknákat elhelyezve, irritáljuk az egész magyar társadalmat. (Félkiáltások jobbfelöl: Ugy van ! Békesség legyen !) En viselem minden ódiumát, ugy ahogy három év óta viseltem, mindannak, ami történt, akkor is, ha nem én csináltam, (Ugy van! a szélsobaloldalon) akkor is, ha távol állt tőlem, mert én e kor embere voltam és azért a felelősség egy bizonyos mértéke rajtam van és azt férfiasan fogom viselni minden körülmények között. (Helyeslés jobbfelöl.) De amint nem tudott engem megfélemlíteni az a terror, amely a bolsevikiek részéről jött, nem fog megrémíteni az a terror sem, amely az ellenkező oldalról is jön, mert én mint férfi, mint katholikus ember, nem fogok senkitől megretirálni és nem fogok senki másra hallgatni, mint a saját lelkiismeretemre. Ezt tessék tudomásul venni! (Élénk éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Elnök : Kiss Menyhért képviselő ur személyes kérdésben kivan felszólalni. (Zaj jobbfelöl.) Szabó József : Visszavonja összes vádjait ! Graeffl Jenő: Nem hallgatjuk, kimegyünk! (Zaj.) Létay Ernő : Éljen Huszár Károly ! Szilágyi Lajos: Soha alelnököt meg nem támadtak ilyen módon ! Meskó Zoltán: Na! Na! Rassay Károly: Alelnök ég képviselő: egyforma mindenki! (Zaj. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Először is tiltakozom az ellen, hogy bárkinek is eszköze lettem volna ! Azt a bizonyos Perényi urat, akit itt Huszár Károly megemlített, nem ismerem. Az életben soha nem beszéltem vele, semmiféle összeköttetésben vele nem állok. Én az információmat Amerikából jött magyar emberektől vettem és azokból a magyar lapokból, amelyek ezekkel az ügyekkel foglalkoztak. Én nagyon jól ismerem azt a humánus munkásságot, amelyet az igen t. képviselő ur kifejtett s amelyet különösen beszédének háromnegyedrészében itt részlesesen ismertetett, ezért elismerés is jár részére. De mégsem tudott meggyőzni arról, ami ennek a kérdésnek sarkalatos pontja, hogy az Éhlert-páholy által alapított budapesti Amerikai Magyar Bank elnöki székét miért vállalta el. Mert miért nem kérték fel pl. Wolff Károlyt, Pesty Pált? Pikler Emil: Kiss Menyhértet! Meskó Zoltán : Le kell mondani minden igazgatósági tagságról ! Kiss Menyhért: Vagy Vázsonyi Vilmost, akire különben a legnagyobb tisztelettel nézek ; vagy Fábián, vagy Pikler képviselőtársamat? akiknek felfogása tehát azon páholy tagjaihoz közelebb áll, mint egy kimondottan kereszténypárti képviselőé. Ez olyan tény, amelyről lehet vitatkozni, beszélni. Mindenkinek meg lehet erről a maga véleménye. Igen t. Nemzetgyűlés ! Teljesen aláírom azt, amit Huszár Károly képviselő ur mondott a feljelentések eltűnéséről. Hatszáz feljelentés érkezett, nekem nagyon könnyű a helyzetem, mert a belügyminister ur ma délelőtt mondotta, hogy ezek a feljelentések elsikkadtak a belügyministeriumban. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mondjon le a belügyminister!) Tehát igenis, van valami baj az Ehlert-páhollyal és valami erkölcsi züllés mégis van New-Yorkban azon emberek között, akik ezt a bankot megalapították. Ami a kérdés azt a részét illeti, ahol a képviselő ur arra utalt, hogy 15 év óta ismerjük egymást, erre nézve ki kellett nyilvánítanom, hogy 20 év óta, mert én mint a kolozsvári akkori »Ellenzék« szerkesztője őt mint a keresztény szocialista párt szervező titkárát lehívtam, hogy előadást tartson. O le is jött kétizben és azóta ismer engem. De ő ezt a kérdést más vágányra állította be. O egy munkás és keresztény ember volt. (Egy hang a t jobbközépen : Keresztényebb, mint te vagy !) 0, ismétlem, a beszédét más vágányra állította be, épen ez bizonyítja annak a tarthatatlanságát is, amit ellenem mondott. Tudniillik itt élénk derültség
