Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 171 t. képviselő ur, hogy ezek az urak, amikor én kimentem, megtámadtak engem. Én kifejtettem annak idején a nemzetgyűlés ülésén, hogy a vladivosztoki hadifoglyokat haza kell szállítani, de nekem akkor eszemágában sem volt Amerikát meglátogatni. Akkor boldogult Bubinek Gyula itt a képviselőházban belekiáltott a beszédembe, hogy legjobb volna, ha Huszár kimenne és megnézné, hogy az amerikai komité Vladivosztokban haza tudja-e hozatni az embereket, igen, vagy nem. Ezt tárgyalások követték és ezek eredményeként a magyar kormány és a magyar vöröskereszt megbízásából kimentem Amerikába. Itt vannak kezeim között a Vladivosztokbói érkezett kábelek, melyeket fordításban nagyon röviden, szintén fel fogok olvasni. Ez a megrágalmazott Barna Bertalan volt ennek a komiténak az elnöke, aki összegyűjtött 835.000 dollárt és Yladivosztokból hazaszállított 4500 magyar hadifoglyot. Ezek a hadifoglyok kábel utján köszönték meg, hogy végre sikerült nekik a hétéves pokolból megszabadulniuk. Pikler Emil : Zsidó mégis csak zsidó marad ! Huszár Károly: Az igaz, hogy amikor én kimentem Amerikába, engem támadtak, de nem ezek az urak, és támadtak olyan bűnökért, olyan gazságökért, amelyek ellen mint ministerelnök, mint képviselő és mint katholikus ember mindig harcoltam. (Ugy van! Ugy van!) Kiutaztam Parisba, Brüsszelbe és Hollandiába, és amikor ott Magyarország ellen posta- és távirdabojkottot rendeztek, a mitingek egész sorát tartottam minden világvárosban. A szociáldemokrata képviselők a megmondhatói, — akik tudhatják, mert olvashatták különböző lapjaikban — hogy egész Európán végig Amerikáig a mitingek százait tartották ellenem és én tartottam a hátamat az ön bűnéért, az önök bűneiért és tűrtem a martiromságot (Ugy van ! Ugy van !) azért, mert az ország érdeke akkor ezt kívánta. T. képviselő ur, ezek az urak pedig, akiket ön megnevez és rágalmazóknak mond, védelmükbe vettek engem. Nem akarok semmit sem szépíteni és megmondom itt is a teljes valóságot, mert egyszersmindenkorra véget akarok vetni annak a kétszínű játéknak és annak a lehetőségnek . .. Pikler Emil : Legfőbb ideje ! Huszár Károly : . . . hogy itt egy állandó benyálazási, befeketitési és gyanusitási hadjáratot lehessen folytatni. Amikor én kimentem, még alig tettem ki lábamat az országból, — s ezt rendőri iratokkal bizonyíthatom — valósággal életem kockáztatásával kellett egész Európában Amerikáig végigmennem a kommunisták között. Alig tettem ki a lábamat, a gólyavári gyűlésen azt híresztelték, hogy Huszár ellopta az ország pénzét és azzal meglépett, odakinn Amerikában meg azzal fogadtak, hogy meggyilkoltam Budapesten 50.000 zsidót és 100 és 100 milliót vittem magammal. Néhány hétig álltam ebben a tűzben és az amerikai kormány el is rendelte ellenem ebben az ügyben a vizsgálatot, de kénytelen volt később egy kommünikét kiadni, melyben kijelentette, hogy én a törvényt minden időben, mindenkor tiszteletben tartottam. T. képviselő ur, most pedig ön előáll és azt mondja, hogy eladtam a könyvemet. A t. képviselő ur iró ember és tudhatná, hogy nekem más kenyerem 25 éves keserves munkámban nem volt, mint amit irótollammal megkerestem és legkevésbé egy állítólagos írótól várhatom el azt, hogy szememre hányja, hogy könyvemet bárkinek eladtam. Az a könyv nem volt teli szerelmi versekkel, az egy súlyos, felvilágosító politikai munka volt a proletárdiktatúrának ebben az országban végzett pusztításairól és bevezetésében egy apelláció volt a világ összes népeihez, hogy ezt a szerencsétlenséget tartsák maguktól távol. Ez a könyv megjelent Hollandiában, megjelent Németországban, megjelenik Olaszországban és Angliában is. És én azt hiszem, hogy hasznos szolgálatot tettem ezzel az országnak. (Ugy van ! Ugy van !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy azt a könyvet elsülyesztettem. Ha parancsol belőle a képviselő ur, Amerikában még ma is kaphat. Hónapszámra negyedoldal nagyságú hirdetéseket közöltek azok az urak, akiket ön bolsevikieknek, szovjetbarátoknak, forradalmároknak titulál. Ezt a propagandát fejtették ki Berko és a többiek, az amerikai Magyar Népszava, akiket méltóztatott teljesen hamis világításban beállítani, mert ezek sokszor az üzleti érdekeiknek és életüknek kockáztatásával harcoltak ott Magyarország integritásáért, Magyarországért és harcoltak a bolsevizmus ellen. Nagyon szeretnék most már ezzel végezni, és ez fontos is, mert módomban van egy amerikai aktiv ministernek három levelét a Házzal közölni és azt hiszem, közöttünk a pert ez el fogja dönteni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor ministerelnök voltam és vettem magamnak a fáradságot, hogy nemcsak népgyülésekre jártam, hanem az éjnek óráiban elmentem Budapest nyomortanyáira, amikor ~az emberek nem is sejtették, ki jár közöttük, ugy megborzongtam az akkora nyomor láttára, hogy kiadtam a felhívást a nyomor enyhítésére. Propper Sándor: Hátha ma látná! Huszár Károly: Ma is járok oda, mindent tudok és mindenütt, ahol lehet, segítek. Szabó István (sokorópátkai) : A legnagyobb érdeme van S Pikler Emil: Es maga hizott meg tőle! Peyer Károly : De nem ettől, hanem az ajkai disznók kiszállításából! (Zaj.) Huszár Károly: Akkor a világon minden olyan politikushoz, vezetőemberhez, egyházfejedelemhez fordultam, akivel bármiféle nexusom volt. Hollandiába, Amerikába, Franciaországba, Olaszországba fordultam segítségért. A Magyar Vörös Kereszt is kért segítséget ettől a bennünket megrágalmazott Barnától. Itt van a kezemben a Magyar Vörös Kereszt eredeti levele,
