Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 167 nek működését figyelje, bizonyos bizalmatlansággal nézze és időközönkint a kormány figyelmét is felhívja bizonyos ténykedéseikre. Engem aggodalommal töltött el az, hogy amikor ez a bankvállalat megalakult, a magyar lapokban és magában a Pester Lloydban is nyomban megjelent egy hir, hogy megveszi a bank a Grünwald és Schiffer cégtől a Margitsziget bérletét és a Margitsziget bérlete 30 évre ennek a bankvállalatnak gazdálkodásába megy át. Ez aggodalommal töltött el, mert hiszen Budapestnek ma egy lélekző szerve a Margitsziget és nagyon jó volna, ha nemcsak a kapitalisták tudnák élvezni ennek a szigetnek szépségeit, jó levegőjét, hanem a dolgozó milliók és kimehetnének oda. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Abból azonban, hogy a bankvállalat már is olyan magas belépődíjat állapított meg, amelyet a dolgozó milliók nem igen képesek megfizetni, azt látom, hogy az amerikai nyerészkedés itt is megmutatta már a körmeit. Látom azután egy másik ténykedését is. A nyugati pályaudvarnál mindjárt a postaépület mellett épült egy egyemeletes ház. Peyer Károly : Ki kapta rá az építési engedélyt? Kiss Menyhért : Ez nagyon érdekelne engem is, valamint az is érdekelne Peyer t. képviselőtársam, hogy ki volt az a képviselő, aki a kormányzó urnák javaslatba hozta, hogy ezeknek az amerikaiaknak küldöttségét fogadja . . . Peyer Károly: Ezt mondja el! Ha a többit tudja, ezt is tudnia kell ! Ön is tudja ! (Zaj.) Kiss Menyhért : . . . és hogy az egész dolgot olybá vegye, mintha évtizedekkel ezelőtt mi sem történt volna. Itt vannak az adatok, bárki megtekintheti azokat és megláthatja, hogy ezek közül az urak közül sokan nem önként, jószántukból mentek át az Atlanti-Óceán hullámain, (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldahn : Az ^AtlantiÓceánon !) nem azért mentek át az Atlanti-óceánon, mintha örömökre, földi gyönyörűségre akartak volna vadászni Amerikában, hanem azért mentek el, mert a magyar büntető törvénykönyvvel összeütközésbe jöttek. (Za r j a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Kiss Menyhért : Nem azért mentek át az Atlanti-Óceán hullámain, mintha örömöket, kényelmet kerestek volna, .... (Zaj.) Homonnay Tivadar: Nászútra mentek! Kiss Menyhért ; . . . nem azért, mintha a nászutnak gyönyöreit akarták volna élvezni, hanem azért, mert a büntetőtörvénykönyvvel összeütközésbe jöttek és részben az ítélet elől menekültek át Amerikába, részben pedig azért, mert a rendőrség kereste őket . . . (Zaj.) Huszár Károly: Bizonyítékokat! Kik azok? Kiss Menyhért : ... és csak akkor jöttek vissza, amikor az elévülés ezekre a dolgokra már bekövetkezett. Többen voltak azok, akik a büntetőtörvénykönyvvel összeütközésbe kerültek (Felkiáltások jobbfelől : Neveket kérünk !) és akik t ényleg olyan^ világfelfogást képviseltek, -hogy..amikor NAPLÓ XIIÏ Huszár képviselő ur átment oda,—méltóztatnak emlékezni rá, a keresztény lapokban is benne volt, — óriási ellenovációval fogadták. (Élénk derültség és zaj.) UrbaniCS Kálmán : Milyen az az ellenováció? Kiss Menyhért: »Le a Horthy-bérenccel«, »Le a fehér terroristával« és más efféle kiáltások hangzottak el ; az egyik közülök inzultálni is akarta, a másik megakadályozta, s a vége mégis az volt, hogy dacára annak, hogy keresztény cégtől is kapott ajánlatot, hogy a »Bolsevizmus Magyarországon« című könyvét elárusítsák, mégis nekik adták oda. (Zaj és felkiáltások jobbfelől, : Becsületes munka !) Az amerikai magyarok panaszkodtak, hogy a forgalomból kivonták a \onyvet . . . Huszár Károly: Ez sem igaz! Kiss Menyhért: . . .teljesen eltüntették, úgyhogy a nagy publikum nem tudott róla, és az amerikai magyarság, amely másfélmillió emberből áll s amely tényleg látni akarta a bolsevizmus ról szóló könyvet, ezt a könyvet nem kapta meg. Nánássy Andor : Hát van abban tanulság? Kiss Menyhért : Van tanulság ! Aki akar, tanulhat belőle ! MeskÓ Zoltán : Az a szomorú, hogy nem tanulnak belőle ! (Zaj.) Kiss Menyhért : A keresztény amerikai lapokban van megírva, s a budapestiek is átvették, hogy ezt a könyvet a nyilvánosság elől tényleg elsikkasztották, nem hozták forgalomba. Hogy miért nem hozták forgalomba, azt nem tudhatom ; mindenesetre a szerzőnél kellene érdeklődnie utána, miért volt érdeke az Ehlert-páholynak, hogy a könyv a nagy nyilvánosság elől eltűnt éltessék. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogy van egy összeférhet lenségi törvény, amely megszabja, hogy egy nemzetgyűlési képviselőnek mit lehet és mit nem lehet egy vállalkozásban tennie és hogy mikor összeférhetetlen az állása. De méltóztassanak megengedni, van egy összef ér hetlenség, amely kodifikálva van az összeférhetlenségi törvényben és amely ugy szól, hogy ha egy vállalat az állammal anyagi összeköttetésben van. vagy az államtól függ, akkor egy ilyen vállalkozásban képviselő nem foglalhat helyet és annak képviseletét nem vállalhatja el. Azonban akár a fővárosról, akár a m. kir. államvasutakról van szó, vagy sokszor magánvállalatokról, mégis olyan helyzetek teremtődnek, hogy ha azokban egy nemzetgyűlési képviselő eljár, vagy azokat képviseli, feltétlenül olyan paragrafusba és olyan etikai felfogásba ütközik, amely nincs kodifikálva az összeférhetlenségi törvényben, de amely lényegében és a lelkekben mégis fennáll. Én tehát ezt a nem kodifikált, de a lelkekben fennálló összeférhetlenséget látom fenforogni, amikor egy ilyen kimondottan idegen fajtájú és kimondottan idegen célokat szolgáló, az »Ehlert« szabadkőművespáholy által alakitott bankvállalatnak elnöki székében a nemzetgyűlés alelnökét látom, nemcsak azért, mert Magyar24
