Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 153 álláspontra s azt hiszem, senki sem helyezkedik erre az álláspontra, hogy fiat justitia és vesszen el az ország. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Itt a baj! Haller József : Mi tudunk eseteket, amidőn fel keli tételezni tisztviselőkről, hogy maguk is hozzájárulnak az állam terheinek apasztásához, hogy erről a kedvezményről lemondjanak, nekünk is van tudomásunk olyan állami nyugdíjasokról, akiknek kitűnő bankbizományi üzletük van, olyan vármegyei tisztviselőkről, akik saját birtokukból inkább másnak adhatnának kedvezményt (TJgy van í TJgy van ! a hal- és a szélsöbalóldalon.) van tudomásunk olyan magasrangu nyugdíjas ministeri tisztviselőkről, akik igen szépen elhelyezkedtek különböző igazgatósági állásokban és nem szorulnak rá az államnak erre a kedvezményére, amelyhez mindnyájunk adófillérei kellenek. Dénes István : Meg keli szüntetni ! A korrupciónak nyit ajtót! Haller József: Mégis az a meggyőződésünk, hogy ezt a kérdést nem lehet az egész komplexusból kiragadva szabályozni és különösen nem lehet megnyugtató az a szabályozás, amely a 8560/1922. számú ministerelnöki rendeletben foglaltatik, amelynek következményei, mint előbb röviden vázoltam azok, amelyeket előadtam, hanem az a felfogásunk, hogy ezt a kérdést véglegesen rendezni kell, a köztisztviselők fizetésének rendezésével együtt, addig pedig ezeket a korlátozásokat meg kell szüntetni abból a célból, hogy a szabályozás ne legyen büntetés a dolgozni akarók és munkálkodók számára és hogy biztosítsuk a megelégedést és nyugalmat addig is, amig a kérdés végleges rendezés, alá kerül Ebben a tekintetben azt reméltem a múlt alkalommal, mikor interpellációmat előterjesztettem, hogy a pénzügyminister urnák alkalmat fogok adni arra, hogy megnyugtató kijelentést tegyen. Sajnos, akkor nem volt jelen és most sincs jelen. Szilágyi Lajos : Fumigálja a nemzetgyűlést ! Horváth Zoltán : Stabilizálja a valutát ! Homonnay Tivadar: Játszik a tűzzel! Dénes István : Készíti az ujabb forgalmi adót ! (Elnöh csenget.) Haller József: Ezt a megnyugtatást tehát most sem remélhetem. Arravaló tekintettel azonban, hogy ismét egy olyan terminus elé kerülünk, amelyben gyakorlatilag kell foglalkoznunk ezekkel a kérdésekkel, július 1-ét értem, interpellációmat mégis előterjesztem abban a reményben, hogy a kormánynak jelenlévő igen t. tagja talán oda fog hatni, ha nem is tartozik az ő resszortjához, hogy ez a kérdés illetékes helyen szóba kerüljön, és az anomáliákat megszüntessék. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Foglalkozunk a kérdéssel ! Szilágyi Lajos : Maga a pénzügyminister ur is belátta, hogy ez tarthatatlan állapot! (Zaj. Elnöh csenget.) Haller József : Interpellációm a következő (olvassa) : »Hajlandó-e a pénzügyminister ur gondoskodni arról, hogy — addig is, mig a tisztviselői fizetések és nyugdíjilletmények ügye a maga szerves egészében rendezést nyer — a 8560/1922. M. E. számú rendeletnek a keresettel biró állami nyugdíjasok e kedvezményes ellátásának megvonására vonatkozó rendelkezései hatályon kivül helyeztessenek, avagy mily rendelkezésekkel kívánja a ma érvényes szabályozást pótolni, hogy ez a szabályozás ne legyen a dolgozók büntetése, a nagycsaládu nyugdíjasok tétlenségre kárhoztat keresetet eltitkolok jutalmazása ?« (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a hales a szélsöbalóldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister úrnak. Ki a következő szónok ? Perlaki György jegyző : Zsilinszky Endre ! Zsilinszky Endre : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációmmal két célt akarok szolgálni. Az egyik maga a konkrét cél, hogy bizonyos, az egész országban mindjobban elharapódzó visszaélésekre felhiyjam a legilletékesebbek figyelmét és ezzel közvetve hozzájáruljak én is ezeknek a visszaéléseknek lehetetlenné tételéhez, másodsorban pedig némi adatokat akarnék szolgáltatni a birtokreform igen komplikált kérdésének lélektani magyarázásához. (Halljuk ! Halljuk ! a haloldalon.) Szerintem a birtokreform legalapvetőbb hibája az. — és ebben hozzám közelálló barátaim mind egyetértenek — hogy annak idején még a törvény meghozatala előtt a tényekre kellett volna alapítani a birtokreformot, meg kellett volna állapítani azt, hogy hol, mennyi föld, milyen természetű birtok áll rendelkezésre, hol mennyi igénylő és milyen igénylők elégíthet ők ki ezekből, hogy igy mindenkinek, aki a kérdéssel foglalkozik, nagyobb áttekintése legyen a birtokreform egész komplexusa felett. Igy központiasan lett volna elintézhető az egész birtokreform s ebben az esetben meggyőződésem szerint nem merültek volna fel azok a nehézségak, amelyek utóbb felmerültek. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) DÍ akkor egy nagyarányú telepítési akcióval kellett volna az egész kérdést megalapozni. MeskÓ Zoltán : Ugy van. teljesen igaza van ! Szilágyi Lajos : Ma sincs más megoldás ! Zsilinszky Endre : Sajnos, szerntem ez a telepítési akció most már meglehetősen elkésett azért, mert a magyar ember nagyon nehezen telepíthető, (Zaj. Elnök csenget.) nem szívesen megy ki a maga falujából. Ha azonban a birtokreformot ugy kontemplálták volna, ha ez a telepítési akció egyik vezérlő gondolat lett volna és beleidégződött volna minden emberbe, akkor sokkal könnyebben ment volna az egész birtokreform megoldása. Szerintem azonban ez még most sem késő, mert pl. ha a járásközi telepítést egy novellában meg lehetne alapozni, és igy a telepitettek számára bizonyos előnyöket lehetne biztosítani, akkor még mindig ki lehetne küszöbölni azokat a nehézsége22*
