Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
128 A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbben délután fél kettőkor térjünk át. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Bartos János jegyző: Östör József! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! A felhatalmazási törvényjavaslat benyújtása után egyik legközelebbi ülésen bátorkodtam a nemzetgyűlés elé hozni egy indítványt, amelyben kértem, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot három részre ossza : először tágyalja a közalkalmazottak, illetőleg a fixfizetésü alkalmazottakra vonatkozó szakaszokat, másodszor a hadirokkantakra, hadiözvegyekre és hadiárvákra vonatkozó szakaszokat, és harmadszor tárgyalja az ezután megmaradt szakaszokat, mint felhatalmazási törvényjavaslatot. Akkor részletesen indokoltam, hogy miért hoztam ezt a javaslatot a nemzetgyűlés elé. Nem kivánok most ennek ismétlésébe belebocsátkozni, de le akarom szögezni azt, hogy a javaslatom akkor igenis helyénvaló volt, s le akarom szögezni azt, hogy a törvényjavaslatnak a fixfizetésü alkalmazottakra vonatkozó szakaszait módjában lett volna a nemzetgyűlésnek június 15-én, 16-án és 18-án — közben vasárnap lévén — ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Módjában lett volna azért, mert a kormány nem tudta ezeken a napokon a nemzetgyűlést foglalkoztatni. Módjában lett volna a bizottságoknak teljes részletességben a fixfizetésü alkalmazottakra vonatkozó szakaszokat tárgyalni, ezeket elfogadni, módjában lett volna a kormánynak f. hó 15-én már a nemzetgyűlés elé hozni a fixfizetésü alkalmazottakra vonatkozó javaslatát, másnap a részletes tárgyalással végezhettünk volna, és 18-án, hétfőn harmadszori olvasásban is elfogadhattuk volna. Én a felhatalmazási törvényjavaslat keretén belül nem kivánok egyáltalán politikai tárgyat érinteni, politikumot a beszédembe nem kivánok belekeverni, egyesegyedül a fixfizetésü alkalmazottak kérdésével kivánok foglalkozni, azt azonban méltóztassék megengedni, hogy mint az ellenzék egyik szerény tagja tiltakozzam az ellen, hogy a kormány ós a kormányzópárt az ellenzéket teszi felelőssé azért, hogy az indemnitási vita hosszan folyik, tiltakozom az ellen, hogy a kormányzópárt és a kormány az ellenzéket ugy állítja be ugy itt, mint a sajtóban, közbeszólások alakjában és egyébként, mintha az ellenzék volna az oka annak, hogy a fixfizetésü alkalmazottakra vonatkozó szakaszok törvényerőre nem emelkedhetnek idején. Szilágyi Lajos: Pártpolitikai furfang! Játék a, türelmünkkel! (Felkiáltások a jobboldalon: És viszont !) Megfogadják a kormányzó szózatát, ugy látszik. (Felkiáltások jobb felöl : Az ellenzéknek is szól!) Homonnay Tivadar: Sem a kormány, sem a kormányzópárt egyetlen tagja nincs, aki ne tudná és ne érezné azt, hogy mi az indemnitási javaslatba foglalt tisztviselői kérdésnek mélyére akarunk hatolni, e kérdéssel tárgyilagosan kívánunk foglalkozni, és nem hiszem, hogy a kormányzópárt egyetlen tagja is lett volna, aki nem gondolt volna arra, hogy mi e szakaszokat igenis részletesen kívánjuk megvilágítani, alapos kritika tárgyává akarjuk tenni. A mi jogainktól, a mi kötelességeinktől nem vagyunk hajlandók még akkor sem eltérni, ha a kormány jónak látta, esetleg taktikából, a fixfizetési alkalmazottak kérdését belekapcsolni az indemnitási törvényjavaslatba. Klárik Ferenc: Tisztára taktikából! Homonnay Tivadar : Az ellenzék részéről már több alkalommal történt felszólalás a fixfizetésü alkalmazottak érdekében és részletesen indokoltuk már javaslatainkat. Epen azért én nem foglalkozhatom most, sajnos, a nemzetgyűlés előtt olyan hosszú ideig ezzel a kérdéssel, mint amilyen hosszú ideig azzal foglalkoznom kellene, és amennyi időt a nemzetgyűlés szives türelme nekem rendelkezésre bocsátana, gondolva arra, hogy a fixfizetésü alkalmazottak kérdése van annyira fontos, hogy azt a nemzetgyűlésen teljes részletességben megviltgithassuk. Szóvá akarom tenni bevezetőül a kormánynak tegnap kiadott rendeletét. Szilágyi Lajos: Ugy van! Ugy van! Homonnay Tivadar: Ez a rendelet nem az egységes fizetést hozta, hanem ujabban egy átmeneti pótlékkal ajándékozta meg a tisztviselői kart, a fixfizetésüeket, ha ugyan azt megajándékozásnak lehetne nevezni, mert megint csak morzsákat nyújtott nekik, nem pedig generálisan javította meg azoknak helyzetét. Szilágyi Lajos: Hamis számjegyek! Homonnay Tivadar: A tegnap kiadott kormányrendelet kielégíthette a pénzügyminister urat, kielégíthette a kormányt, de nem elégítette ki a közalkalmazottak nagy táborát, nem elégített ki bennünket sem, ellenzéki képviselőket, akik hónapok és évek óta kívánjuk ezt a kérdést napirendre hozni és napirenden tartani, mert a kormánynak legutóbb kiadott rendelete nem hogy javította volna, hanem határozottan rosszabbá tette a helyzetet. (Ugy van! a balés a szélsöbalóldalon.) Szabó István (öttevényi): Nem fedi a létminimumot ! Homonnay Tivadar: Emiatt kénytelen vagyok kemény kritikát gyakorolni a kormány felett.
