Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-144

Í24 À nemzetgyűlés 144. ülése 1923. évi június hó 26-án, kedden. is éhbérfc ezeknek az embereknek 2—3—4000 koronát, olyan összeget, amelyért alig kapnak egy kilogramm kenyeret. Már másodszor van szerencsém a kormánynak proponálni, hogy szólítsák fel a vitézségi éremmel kitüntettetteket, hogy a jómódúak mondjanak le azokról a kis összegekről, hiszen ugy sincsenek ráutalva, adják ezt inkább a rokkantaknak, akik tényleg rá vannak utalva, akikről tudjuk, hogy óriási nyomorban és szegénységben vannak. Bátor vagyok még megemlíteni, hogy a népjóléti ministeriumnál rettenetes bajokat okoz az akták késedelmes elintézése, Súlyos büntetést érdemelne az a hanyagság, amely ott tapasztalható. Vannak hadiárvák, akik már évek óta nem kaptak egy fillért sem s ezeknek az aktáit is alig tudjuk kikeresni. Ha azután nagynehezen megkapják azt a kis összeget, az már nem ér semmit. Tessék megvizsgálni, kik a mulasztók, tessék azokat megbüntetni és a B-listára tenni. Vannak olyan apátlan-anyátlan hadiárvák, akiknek évek óta nem tudunk egy krajcárt sem juttatni, mert az akta hol itt van, hol ott van, és a végeredmény az, hogy semmit sem dolgoznak a ministeriumban. (Zaj és felkiáltások a középen : Három óra van !) A magam részéről a kormány iránt bizalommal nem viseltetem (Helyeslés bal felöl.) Elismerem azt, hogy a kormány ma költségvetéssel nem dolgozhat, de tekintet nélkül arra, hogy ma szinte máról holnapra változik pénzünk értéke, a kormánynak mégis kötelessége volna zárszámadást készíteni, amelyből láthatnók, hogy hova, milyen célra fordíttatnak a nép milliói. »A Nép« című lap 1923 április 4-én megjelent vezércikkének végső passzusával végzem beszédemet, mellyel egyetértek abban a tekintetben, hogy a kormány aranyközéputas politikája iránt nem viseltetem bizalommal. A vezércikk vonatkozó passzusa a következőképen szól (olvassa) : »Megmondjuk őszintén, hogy hol van a kutya elásva az aranyközéputas grófi politikában. A gróf urak nem akarnak demokráciát, ők azért fognak össze a zsidó pénzzel, a bankokráciával, a liberális reakcióval, hogy elgáncsolják,, megakadályozzák a keresztény népuralmat. Ok legfőképen nem akarnak földbirtokreformot, nem akarják, hogy a magyar nép milliói földhöz, kenyérhez, politikai és gazdasági hatalomhoz jussanak. Minden kérdés és minden harc mögött ezek a sorsdöntő kérdések rejlenek. á. keresztény demokrácia viaskodik itt a munkanélküli jövedelmekkel.« A cikk irója Anka János, »A. Nép« felelős szerkesztője. Mindezek alapján a kormány iránt bizalommal nem viseltetem és az indemnitási javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: Szabó István (sókorópátkai) képviselő ur a házszabályok 225. §-a alapján személyes kérdésben kivan szólni. Szabó István (sókor ópátkai) : T. Nemzetgyűlés! Elnézésüket kérem, hogy, bár ez nem szokásom, az idő ilyen előrehaladott stádiumában személyes kérdésben felszólalok. Felszólalásomra Cserti t. képviselőtársamnak szinte kétirányú, kétélű, személyemmel kapcsolatos megjegyzése késztet. Nem tudom, mit akart igen t. képviselőtársam citátumával elérni, azt-e, hogy az én csekély személyemet kisebbitse, vagy pedig azt, hogy a köztem és nagyatádi Szabó István közötti jó viszonyt rontsa. Bármelyiket célozta is t. képviselőtársam, célját nem tudta elérni. Ami a magam személyét illeti, annak ellenére, hogy erről már többször kimeritőleg nyilatkoztam, újra megmagyarázom a dolgot, mert, ugy látszik, t. képviselőtársam mégis jónak látja azt előráncigálni. Ami a nagyatádi Szabó Istvánnal való viszonyomat illeti, ez után a beszéd után is épen olyan barátságos jó viszonyban leszek vele, mint amilyenben voltam idáig. (Helyeslés.) Nem tudom, mit akart elérni a »Nép« című újság irődiákja azzal, hogy feltette a kérdést, hogy miért kellett egy uj Szabó Istvánnak jönnie, akit senki sem ismert. Újra ki kell jelentenem, hogy nem azért jöttem én, mert Szabónak hívnak és mert Istvánnak kereszteltek el . . . Szeder Ferenc: Nagyatádi mondta! Szabó István (sókorópátkai) : ... hanem azért, mert szerepeltem. Hiszen önök talán nem is tudják, hogy amikor lezajlott itt az őszirózsás forradalom, a magyar polgárságnak egyik része már akkor látta, hogy itt bolsevizmus lesz, hogy egy lejtőn állunk, amelyről csak lefelé lehet csúszni. Nem emlékeznek t. képviselőtársaim arra, hogy a szocialista, radikális és Károlyipárti koncentrációval szemben egy önök által elcsufolt fekete blokk állott, melyet két párt alkotott : a keresztényszocialista földmives- és polgári párt. Ebben a pártkoncentrációban vettem részt, mint az akkori földmivespárt elnöke, s működésemnek egyik eredménye az volt, hogy amikor a győr—veszprómmegyei választókerületben április 13-ra kitűzték a képviselőválasztást, azt a szocialisták nem merték megtartani, mert akkorra már megszerveztük a földmiveseket. A szocialisták azután suba alatt megcsinálták a kommünt, mert nem mertek alkotmányos fegyverhez nyúlni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Oda beszéljen a ministeri székhez !) Nem oda beszélek, nekem csak önökkel van leszámolni valóm. (Zaj a szélsőbaloldalon). Elnök: Csendet kérek! Szabó István (sókorópátkai) : Azért jöttem, mert egy hatalmas pártnak, az Országos Pöldmivespártnak voltam az elnöke, mert törődtem hazámmal és meg akartam menteni, amit még meg lehetett. Még egy szúró tövist éreztem, azt, hogy a Hangya fedezte volna a költségeket. Kijelentem, hogy a Hangya egy fillért sem adott ezekre a költségekre. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : Ki adta ?) Hogy pedig az Omge csinálta volna a javaslatot?! Higyje el t. képviselőtár-