Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-136

174 A nemzetgyűlés 136. ülése 192, kapcsolatosan valahogyan, akarva, nem akarva, a VI. fizetési osztályhoz kapcsoltuk, illetve ugy állítottuk be, mintha a képviselő is a VI. fizetési osztályba tartoznék. Drozdy Győző : Előmenetele pedig nincs ! Szabó József : Ennek azután megvannak a maga hátrányai. A ministeriumokban, a hatóságoknál, ahol a képviselő megjelenik, egyes ministeri tanácsosok egyszerűen ugy értelmezik ezt és ugy képzelik, hogy a képviselő ministeri osztálytanácsosi rangban levő egyén, ugy is kezelik, mint nekik alárendelt közeget. (Ellenmondások a jobboldalon.) Erdélyi Aladár: Hát méltóságos legyen a képviselő is? Szakács Andor : Nagyrészük úgyis az, mert kormányfőtanácsos ! Szabó József: Azt a gondolatot, hogy a képviselők fizetési osztályba Boroztassanak, illetve hogy a ministeri osztálytanácsosokkal egyenrangúakká tétessenek, helytelenítem, elitélem, és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a beállítást vesse el. Feltétlenül hive vagyok azonban annak, hogy a képviselőknek tisztességes honoráriumot biztosítsunk; feltétlenül hive vagyok annak, hogy a képviselő javadalmazása olyan legyen, hogy abból a mai szűk körülmények között legalább is gond nélkül tengethesse életét. (Zaj.) Csak az országnak válik kárára és rovására, ha a törvényhozókat arra kényszeritjük, hogy egyéb foglalkozást űzzenek és ha ezzel a törvényhozói munkától vonjuk el őket. Kiss Menyhért: Kijárjanak! Szabó József : Felfogásom szerint azonban nemcsak arra van szükség, hogy a képviselők itt a nemzetgyűlésen fizikailag jelen legyenek, hanem a képviselőnek lélekben kell itt lennie, a képviselőnek szellemben kell itt lennie, s hogy igy lehessen itt, ahhoz előkészületeket kell tennie a törvényhozói munkára. A jó törvényhozó ugyanis nemcsak itt a plénumban és a bizottságokban végzi el munkáját, hanem otthon is munkálkodik, előkészül, tanulmányozza a kérdéseket, hogy azután itt a törvényhozásban felkészülten végezhesse el munkáját. (Helyeslés.) Épen azért helytelen az a rendszer is, amelyet most a gazdasági bizottság javasol. Mi lesz ugyanis ennek a következménye? Az, hogy a képviselő javadalmazásának nagyobbik felét a jelenléti díj fogja képezni. Most, amikor majd a nemzetgyűlés háromhőnapi vakációra megy szét, a képviselőnek az a három hónap nem jelent vakációt, nem jelent pihenést és üdülést, hanem azt kell hogy jelentse, hogy tanuljon, készüljön a jövő törvényhozói munkára, ez idő alatt is minden idejét a törvényhozásnak szentelje és képviselői minőségében tevékenykedjék. így elvonjuk a képviselőt attól, hogy más keresetforrás után nézzen, de viszont nem adunk neki módot arra, hogy azt a javadalmazást, mely egyszersmindenkorra és minden időben meg kell hogy illesse, megkaphassa. Ezért helytelenítem ezt a beállítást és ezt a módszert a jelenléti . évi június hó 12-én, kedden. díjaknak ilyen horribilis felemelésében, mert a képviselői illetmények nagyobbik részét most már a jelenléti díj fogja képezni, ha pedig a nemzetgyűlés nincs együtt, a képviselők elesnek a jelenléti díjaktól. Ezért én előre is kijelentem, hogy azt a javaslatot, amelyet az utánom felszólaló képviselő ur fog előterjeszteni, el fogom fogadni. Azt óhajtanám ugyanis, hogy végre generálisan rendeztessék ez a kérdés, hogy a nemzetgyűlés tagjai ne legyenek kénytelenek hétről-hétre, hónapról-hónapra, mint a munkásszakszervezetekben, saját ügyüket tárgyalni. Vegyük le tehát ezt a kérdést egyszersmindenkorra a napirendről, rendezzük egyszersmindenkorra, hogy az automatikusan megoldassék. Nem kívánatos ugyanis, hogy ismételten felhangozzék itt a nemzetgyűlésben az a felfogás, amelynek Farkas t. képviselő ur adott kifejezést, mert az kényelmes álláspont annak, aki mögött ezer hold föld áll, de azok, akik a törvényhozói munkának élnek és emellett szegény emberek, erre az álláspontra nem helyezkedhetnek. Már pedig mi, akik demokratikus pártnak vagyunk a tagjai, nem helyeselhetjük ezt a módszert. Mert mi lesz ennek a következménye? Az, hogy csak nagybirtokosok, nagyurak és demagógok jönnek be a nemzetgyűlésbe, az ország lelkiismeretes, dolgozó polgársága pedig, mely egyébként hivatott a törvényhozói munkára, kizáratik a törvényhozás terméből, ezt pedig sem a tisztelt kormány, sem a nemzetgyűlés nem akarhatja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De nem akarhatja maga az ország sem, s épen ezért nekem óhajom, hogy ez a kérdés gyökeresen és generálisan rendeztessék és egyszersmindenkorra vétessék le ti napirendről. Addig azonban, amig ezt a gazdasági bizottság a kormánnyal együttesen el nem intézi, természetesen elfogadom a javaslatot egy kiegészítéssel. Egy kis kérést terjesztek ugyanis a kormány elé, amelyet mi, nemzetgyűlési képviselők már egy más alkalommal az igen t. minister urak elé vittünk, de elzárkóztak tőle. A háznagy úrral is érintkezésbe léptünk és ismételten kértük, hogy intézzék el ezt a kérésünket, de mindig az volt a válasz, hogy a miniszter ur nem járul hozzá. Miről van szó? Arról, hogy minket, képviselőket ugyanolyan illetményben részesítenek, mint a VI. fizetési osztályban lévő tisztviselőt, ugyanakkor azonban azokat a kedvezményes dolgokat, amelyeket az ugyanabba a fizetési osztályba sorozott tisztviselő kap, a képviselők nem kapják meg. Magam is ismételten kértem ezen kérés teljesítésére az igen t. minister urat. Kértük például, hogy azokat a vasúti kedvezményeket, amelyeket a tisztviselők kapnak családtagjaik és gyermekeik részére, biztosítsák a képviselők részére is. Elkövetkezik most a háromhónapi vakáció, amikor a képviselő családját el akarja vinni valahova vidékre és ha csak kétszer-háromszor