Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-132
Î8 A nemzetgyűlés 13$. ülése 1923. évi június hó S-én, keédm. Propper Sándor: Ön valótlant állit! Ön hazudik! (Nagy zaj.) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom. Barla-Szabó József: Majd bebizonyítom. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ki vele! Bizonyitson!) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Peyer Károly: Minthogy itt a forradalom egyik aktiv szereplőjéről van szó, akit nem vont felelősségre sem a magyar állam, sem pedig a törvényszék, vagy más birói fórum, hanem, aki ideáll, és maga keresi igazát, maga akar védekezni az ellen a vád ellen, amellyel őt illették, véleményem szerint ezt nekünk lehetővé kell tenni ( Ugy van ! a szélsőhaloldalon) és módot kell nyújtanunk arra — közérdekből (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon) — hogy az illető a független magyar bíróság előtt igazolhassa azt, hogy mennyiben vett részt azoknak a cselekményeknek elkövetésében, amelyekkel őt vádolják. Kifogásom van a mentelmi bizottság jelentése ellen is, mert véleményem szerint mégsem lehet valakinek a becsületéről ugy nyilatkozni, hogy azt mondjuk, mint a jelentés, hogy a Nemzeti Kaszinó igazgatóságához intézett levélben csupán »köztudomású tények« foglaltattak. Micsoda meghatározás ez, hogy »köztudomású tények« ? (Zaj a szélsőbaloldalon7) Mi határozza meg, hogy valami köztudomású ? Mivel mérik azt, hol van lefektetve, hogy mit ismerünk el köztudomásúnak és mi nem köztudomású ? Az egyik ember részére valami köztudomású lehet, a másik részére ugyanaz a dolog nem köztudomású. Ez tehát nagyon furcsa meghatározása valamilyen cselekménynek, ha azt mondjuk, hogy köztudomású. Abban a szűk társaságban, amelyben ez az ügy mozog, a Nemzeti Kaszinó igazgatósága előtt az a cselekmény talán köztudomású lehet, de én azt mondom, hogy ehhez az egész ügyhöz köze van az ország közvéleményének is, az ország közvéleménye pedig e köztudomású tényekről csak ugy szerezhet bizonyosságot, ha ezek a tények a független bíróság előtt a perrendtartás szabályai értelmében tárgyaltatnak (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és ott kontradiktorius eljárás alapján bizonyítja az illető, aki vádol, hogy mit tud vádjaiból igazolni. Még furcsább az indokolásnak az a része, amelyben azt mondja, hegy ezek a tények számos irodalmi munkában kétségbevonhatatlan megállapítást nyertek. (Zaj és felkiáltások a szélsôbaloldalon : Hallatlan ! Abszurdum !) Bocsánatot kérek, mióta szokták ilyen alapon elbírálni az emberek becsületét? Ha arról van szó, hogy valakit azzal vádolnak, hogy lázadásban résztvett, esküszegést követett el, olyan cselekményt követett el, amely hazánkat ellenségeink kezére juttatta, tehát a hazaárulás legsúlyosabb bűncselekményei forognak szóban ; ha ebből egy szó is igaz, akkor gróf Batthyány Tivadart már rég fel kellett volna akasztani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ilyen haza* árulási vád alapján másról nem lehet szó. Ha azonban méltóztatnak megnézni, hogy ezek a vádak mire vannak alapítva . . . (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Csak a mentelmi joggal a háta mögött meri ezeket mondani a mentelmi bizottság Î Peyer Károly : .. . akkor méltóztatnak látni, hogy arra, hogy ezek a vádak »számos irodalmi munkában kétségbevonhatatlan megállapítást nyertek«. Miért nem méltóztattak akkor a mentelmi bizottság e jelentéséhez mellékelni azoknak az irodalmi munkáknak jegyzékét, amelyekben ezek a cselekmények fel vannak sorolva, hogy mindenki lássa ezeket a munkákat es mindenki meggyőződhessék arról, hogy ezekben a munkákban valóban olyan kétségbevonhatatlanul megállapittattak mindazok a körülmények, amelyekre a mentelmi bizottság jelentése hivatkozik. Ha ilyen jogi meghatározások alapján méltóztatnak majd határozni, akkor igen súlyos hibák történhetnek egész alkotmányos életünkben, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én egy kétségbevonhatatlan tényt tudok bizonyítani valahol, ahol mód és alkalom nyilik arra, hogy a birói fórum előtt bizonyitson valaki. De az, hogy valakiről könyveket irtak és az illetőnek talán anyagi, vagy más okokból nem volt módjában még több könyvet irni, melyekben ennek ellenkezőjét bizonyította volna, ez csak nem lehet mérvadó és döntő. Az egész októberi forradalomról oly sokat irtak, hogy ha ezt elfogadjuk bizonyítéknak, akkor mindenesetre mindenkinek ismernie kell ezt az egész irodalmat. A magam részéről tehát nem vagyok abban a helyzetben, hogy a mentelmi bizottságnak ezt a jelentését elfogadjam. Nem fogadom el a mentelmi bizottság jelentését elsősorban azért, mert először is az indokolás ellen van kifogásom. Ilyen indokok alapján a nemzetgyűlés nem hozhat határozatot. De ezenkívül véleményem szerint a nemzetgyűlésnek közérdekből módot kell nyújtani arra, hogy ha valakit olyan súlyos vádakkal illetnek, mint amilyen súlyos vádakkal itt gróf Batthyány Tivadart illették, akkor a független bíróság előtt nyerjen bizonyítást az, hogy ezekből a vádakból mi igaz, mi nem igaz. Én tehát tisztelettel javaslom, hogy a nemzetgyűlés a mentelmi bizottság jelentését ne fogadja el. (Nagy zaj.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! (Folytonos nagy zaj.) Abban az iskolában, ahol felnőttem, azt tanultam, hogy a nemesség kötelez. Kötelez a nemesség ember- és hazaszeretetre. Ez áll ugy a köznemességre, mint különösen arra a főnemességre, amely ennek az országnak egy évezreden keresztül volt vezetője. Végtelen sajnálattal és megütközéssel vettem tudomást őrgróf Pallavicini képviselő urnák szerepéről Batthyány gróf úrral szemben. Nagy megütközéssel és fájó magyar szívvel hallottam azután, hogy a mentelmi bizottság ez ügyben hogyan avatkozott be,
