Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-131

54 A nemzetgyűlés 131. ülése 1923. évi május hó 30-án, szerdán. mondja nekik ; kérem, ezt a szerződést nem bírjuk betartani, miután ezek mellett a bérek mellett a vállalat tönkre fog menni. Tehát ennek a vállalatnak, amelynek azért kellett idegen kézre jutni a minister ur állítása szerint, hogy tőkét hozzon ide. hogy a kezdet nehézségein keresztül tudjon menni, a legelső alkalom alkalmas volt arra, hogy ezt a hatóság előtt kötött, törvényerővel biró szerződést felrúgja, felbontsa. Négyszáz embert érdekel ez a szerződés, mert körülbelül 400 azoknak a munkásoknak száma, akik ezt a szerződést aláirtak és akikre nézve ez a szerződés kötelező volt. Rupert Rezső : Mit szól ehhez a tőzegminister? Esztergályos János : A munkások azt mondták : mi ezt a szerződést álljuk s azt a kívánságot nem teljesítjük, hogy ezt a szerződést felbontsuk, mert hiszen végre akkor, amikor a szerződést megkötöttük, tudnia kellett annak a társaságnak, hogy elbirja-e vagy sem azokat a béreket, amelyek mellett úgyis csak a legszükségesebbre telik ; ha nem birja el, akkor ne hozatott volna bennünket ide. A dolog ugyanis ugy áll, hogy egy más vármegyéd bői vonták el az embereket idegen munkától. Mi történt erre ? Ami ilyen esetekbea rendesen történni szokott. A vállalatnak a mérnöke, vagy megbizottja telefonált a marcalii főszolgabírónak és azt mondotta, hogy van itt körülbelül 4000 munkás, akik megszegték a velük kötött szerződést, lépj en tehát közbe. A marcalii főszolgabíró természetesen, amint ilyen esetben rendesen szokás, nem a gyengébb fél, nem azon szerencsétlen munkások oldalára állott, akik a vállalat hanyagságából, lelkiismeretlenségéből kénytelenek voltak az elmúlt hetekben némelykor derékig is a vizben állni, hogy a tőzeget kitermelhessék, mondom, nem ezeknek az oldalára állott, és nem mondta a vállalatnak vagy az . érdekeltségnek, hogy szerződést kötöttél, amely a hatóság előtt láttamoztatott, az kötelező reád nézve is, meg kell tehát fizetned azt a bért, amelyet benne megállapítottál,— hanem azt mondta, hogy jöjjön fel a hivatalába a munkásoknak néhány bizalmi em-. bére. A munkások közül fel is ment a dolgozók megbízásából néhány ember a marcalii főszolgabírói hivatalba, ahol a főszolgabíró jegyzőkönyvet akart velük felvétetni, mely jegyzőkönyvben a. munkások szerint a főszolgabíró azt akarta velük aláírásukkal eusmertetni, hogy a megkötött szerző* dést nem tartották be és kérik egy másik szerződés megkötését. Erre a munkások nagyon természetesen nem voltak kaphatók,. azt megtagadták, mire a marcalii főszolgabíró azt mondotta : ha nem irják alá a szerződést, kényszeríteni fogom magukat arra, hogy a telepről eltávozzanak. A munkások azt mondották ; mi a szerződés alapján állunk, annak minden pontját tiszteletben kívánjuk tartani, dolgozni akarunk, mert idehoztak bennünket, itt vannak gyermekeink és családunk és tessék a vállalatnak is betartani a szerződést. Másnap megjelent egy munkásvonat, és megjelent néhány csendőr a tőzegtelepen és a tőzegtelepről csendőri segédt]ettél 400 munkást elvittek. ': Abból a szempontból kiindulva, hogy a törvény alapján kötött szerződést még a kormánynak és a kormány alkalmazottainak is meg kell tartania.és mivel azt látom ebben az esetben, hogy a marcalii főszolgabíró átlépte a hatáskörét és olyan intézkedést tett, amely éles ellentétben van a fennálló törvényekkel — amikor t. i. a munka* sokat elzavarta a telepről — ebből a szempontból indulva ki, a munkásság érdekében fordulok a belügyminister úrhoz ... Pikler Emil : Miért nem a tőzegministerhez ? Rupert Rezső : Nem tőzegminister ! Valóságos mocsárminister ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, hogy az ilyen sértő aposztróf álásoktól, gyanúsító közbeszólásoktól méltóztassanak tartózkodni, különben kénytelen leszek a képviselő urakat rendreutasítani. Rupert Resző {közbeszól). Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni ! A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy a házszabályok nem adják meg a képviselő urnák azt a jogot, hogy az elnökkel vitába szálljon. Esztergályos János : Annál is inkább a belügy mínister úrhoz kívánok fordulni, miután a belügymínister ur valószínűleg ismeri az esetet, mert május 19-ikén egy nagykanizsai ügyvéd, aki a vállalat ellen a kártérítési pert megindítja, a következő táviratot küldte a belügyministeriumnak — nagyon érdekes, hogy meg sem kapta a bel ügyminister ur >—- (olvassa) : »Belügyministeri

um,; Budapest. Általános Tőzeggyár Sávoly, 400 szerződött munkását elbocsátotta, mert szerződésileg kötelezett napi 12 kilogramm búza minimális napszám egyoldalú lemérséklését el nem fogadták. Munkahelyről kitiltattak, munkások családjukkal együtt kenyér nélkül állnak, azonnal szíves beavatkozást kérek. Megbízásból dr. Hoch ügyvéd.« Ezt a táviratot május 19-ikén küldte el az ügyvéd, és ha jól tudom, a mai napig a belügymínister ur részéről ebben az ügyben semmiféle intézkedés nem történt. Minthogy az ország dolgozó népének érdeke, hogy minden egyes esetben, amikor súlyos sérelem esik rajta, sürgős intézkedés történjék, a következő interpellációt intézem a belügymínister úrhoz (olvassa) : »A sávolyi és fenékpusztai tőzegkitefmelőtelepeken 400 munkás dolgozott, akik a tőzegkitermelő részvénytársasággal 1913 április hó 3-ikától 1923 szeptember 30-ikáig szerződéses viszonyban állottak. A munka folyamán a részvénytársaság a szerződést egyoldalúan meg akarta változtatni, amit a tőzegkitermelő munkások szerződéses jogaik sérelme nélkül nem vállalhattak el. A szerződésből támadt munkaviszályba a marcalii főszolgabíró beleavatkozott, megfenyegette a munkásokat, hogyha nem irják alá az uj szerződést, amelyet a részvénytársaság egyoldalúan megállapított a részükre, akkor a tőzegtermelő igaz-