Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-131

A nemzetgyűlés 131. ülése 192 Sorrend szerint következik Szakács Andor képviselő urnák a ministerelnök úrhoz a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur külföldi útja tárgyában bejegyzett interpellációja. A képviselő urat megilleti a szó. Szakács Andor : T Nemzetgyűlés ! Minthogy a ministerelnök ur ugy nyilatkozott, hogy a külföldi útjáról szóló jelentését a jövő kedden szándékozik megtenni a nemzetgyűlés előtt, mert addig a kérdés felvetését nem tartja időszerűnek, én alkalmazkodom az ő álláspontjához és interpellációm elhalasztását kérem. (Helyeslés). Elííök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen !) A Ház hozzájárul ehhez; ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Szabó Géza képviselő urnák a pénzügyminister úrhoz a tisztviselők, nyugdíjasok stb. vasúti menetdíjkedvezményének korlátozása tárgyában bejegyzett interpellációja. A képviselő urat illeti a szó. F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! Ez év február 7-én bátor voltam kérdést intézni a kereskedelemügyi minister úrhoz az iránt, hogy hajlandó-e a közalkalmazottak és nyugdíjasok vasúti menetdíjkedvezményének megcsonkítása tárgyában kibocsátott rendeletét revízió alá venni, s az ebben jelentkező méltánytalanságokat letompítani. Kerültem a rikitó színeket, de igy is kidomborodott a tisztviselői karnak hősies ós önfeláldozó küzdelme a drágaság rémével. Vázoltam az ő kétségbeesett helyzetüket, ezzel párhuzamosan azonban kidomborítottam az érdekelt községi jegyzőknek, a lelkészkedő papságnak ós a többi érdekelteknek is hazafias buzgóságát. A helyzet azóta nem változott, legfeljebb annyiban, hogy még szomorúbb, még elkeserítőbb a helyzet. A rendelet azonban áll csonkita tlanul, sértetlenül és marad ami volt : a meggyötört test körme alá vert szálka. T. Nemzetgyűlés l A tisztviselő-kérdés nem pártkérdés... Szilágyi Lajos : Keméljük, hogy kedden sem lesz pártkérdés! F. Szabó Géza :... akkor sem lesz pártkórdés... és nemcsak a közéleti tisztaság, nemcsak az állami gépezet zavartalan menetének kérdése, hanem belevág a nemzet életerejébe, a nemzet megizmosodásába vetett hitünkbe is. Mert én tovább megyek mindazoknál, akik a tisztviselőkérdés árnyoldalaira már rámutattak, és mert a nemzet részleges elsorvasztásától félek, odakiáltom mindazoknak, akiket illet, hogy a tisztviselő-családokban nincs keresztelő és nem is lehet. Hogyan mernénk a gyermeknevelésnek majdnem megoldhatatlan költségeire és feladataira gondolnij amikor a családi öröm napjainak költségét sem tudják beleilleszteni a mínuszokkal teljesen átspékelt költségvetésükbe. A kérdés általános orvoslásától kicsit messze '. évi május hó SÖ-án, szerdán. 37 esik, szinte eltörpül a menetdíjkedvezmények megcsonkítása, igen alkalmatos azonban arra, hogy a reménytelenséget, az elkeseredettséget az elkedvetlenedést fokozza. Adataim vannak arról, hogy a kereskedelemügyi minister ur jóindulatulag kezeli ezt a kérdést, annak dacára, hogy környezetében igen kemény szivü referensek találhatók. Adataim vannak arról, hogy a kereskedelemügyi minister ur már ismételten a pénzügyminister úrhoz fordult, hogy a kérdés kedvező elintézése iránt tárgyalásokat folytasson vele, mindeddig azonban ez eredményre nem vezetett. En tehát felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy mivel a kérdés megoldásának egyedül a pénzügyminister ur az akadálya, hozzáforduljak a következő sürgős kérdéssel, (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur jóindulatulag közreműködni abban, hogy a közalkalmazottak és nyugdijasok vasúti menetdijkedvezményének korlátozása tárgyában 219.029. számú kereskedelemügyiministeri rendelet revízió alá vétessék, s az abban jelentkező méltánytalanságok letompittassanak?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Sorrend szerint következik ugyancsakF. Szabó Géza képviselő urnák ugyancsak a pénzügyminister úrhoz a hadicélokra elrekvirált, de annak idején igénybe nem vett kisüstök tárgyában bejegyzett interpellációja. A képviselő urat illeti a szó. F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! A tényállás, amely interpellációm elmondására késztet, a következő. Még a háború idején ministeri rendelettel háborús célokra igénybevették a kisüstöket és pedig a kis exisztenciák, sokszor nagyon szegény emberek, kisgazdák kisüstjeit. Ez rendben is van igy, mert a háború molochja elméletileg személyválogatást nem ismer. Sok községben azonban mi történt? Ezek a rekvirált kisüstök nem vétettek igénybe a háború végéig, sőt nem vétettek igénybe egészen a mai napig sem, de még csak az értük járó kártalanítási összeg sem fizettetett ki, sem a háború végéig, sem a mai napig. Már most az igy megmenekült kisüst boldog tulajdonosa józan ésszel ugy gondolkozott — nem is gondolkozhatott másként — háborús célokra vették igénybe az én kisüstömet, de annak, hogy nem kellett háborús célokra, élénk cáfolata az, hogy itt áll a kÍ8Űstöm azomód befalazva, ahogyan befalazták azt a józan ész és praktikus gondolkozás szerint. Ha tehát a háború, mint uj erőszakos tulajdonos megszűnt, természetes, szinte logikus, hogy vissza kell szállnia a régi, becsületes, jogos tulajdonos birtokába. Igen ám, de ott állt a pénzügyőr, mint a tiltakozás eleven szelleme és megindult a kérvényezés. Egy ilyen kérvényre adott pénzügyigazgatósági választ vagyok bátor bemutatni a t. Nemzetgyűlésnek (olvassa): »Kérvényező értesítendő, hogy az állítólag tőle