Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-140

À nemzetgyűlés 140. ülése 1923. évi június hö 19-én, kedden. y Valis megerősítette, —vártuk, hogy a kormány ide foe jönni olyan javaslatokkal, olyan rendelettervezetekkel, melyeket a nemzetgyűlés Ítélőszéke elé fog bocsátani s melyek ennek a kérdésnek méregfogát ki fogják operáim a magyar közvélemény köztudatából. Mindezideig azonban teljesen hiábavaló volt a várakozás. Mindezideig nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy vájjon a ministerelnök ur április hó 28-diki beszédében jelzett javaslatokat, melyeket a reszortminister urak tettek s melyek alapját fogják adni az eljárásmódnak, a ministertanács megtárgyalt a-e ; vájjon abban a formában van-e ez a kérdés, hogy itt, a nemzetgyüléá előtt javaslattétel történhessék'? T. Nemzetgyűlés ! A magyar közalkalmazottak kérdését nem lehet anélkül érinteni, hogy az embernek szive ne vérezzen. A magyar közalkalmazottak kérdése a magyar történelmi tradíció kérdésével is függ össze. A magyar géniusztól a létszámapasztás, a tisztviselők és közalkalmazottak kérdésébe való erőszakos beavatkozás tökéletesen idegen. Nem nevelt a magyar nemzet soha földönfutókat, azokból, akik őt becsülettel szolgálták, de nem ritkaság, sőt épen a négyszáz esztendős osztrák uralomra kell rámutatni, amikor a mártiromság koszorújával övezte a homlokát azoknak a tisztviselőknek, azoknak a közalkalmazottaknak a magyar nemzeti közvélemény, akik becsületes tudással, szívóssággal és nemzet hűs éggel állották meg helyüket minden idegen befolyás és minden belülről jövő önkénnyel szemben. (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ez a kérdés nem a mi szívünk óhaja, nem mi hoztuk ezt a kérdést ide, nem a mi akaratunk, hogy ez a kérdés egyáltalában tapétán van a nemzetgyűlés előtt, hanem igenis, ezt a kérdést a trianoni békeszerződés nyomása hozta ide, ezt a kérdést tisztára akként kell kezelni, mint egy olyan kényszer kérdést, amelynek megoldása elől sem a kormánynak, sem nekünk, akik felelősségünket ebben a kérdésben szintén kell, hogy érezzük, elzárkóznunk nem szabad. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A tisztviselőknek érezniök kell, hogy nem a magyar nemzeti géniusz trikolorja az, amely ennek a kérdésnek vitatásánál a fejük felett lebeg, hanem a trianoni kuvikmadár huhog az ő ablakuk alatt. Ezzel a kérdéssel mi szivünk ellenére foglalkozni vagyunk kénytelenek. De amikor megállapítom azt, hogy igazán a magyar közvélemény akarata ellenére, de a jól felfogott magasabb államrezon parancsolja miránk azt, hogy ezzel a kérdéssel itt, a nemzetgyűlés szine előtt foglalkozzunk, rá kell mutatnom arra is, hogy felelősségünk tudatában ellenőrző jogunk alkotmányos gyakorlatából folyólag követelnünk kell, hogy ezt a kérdést a nemzetgyűlés, a törvényhozás tárgyalja meg, ezt a kérdést itt a nemzetgyűlésben vitassa meg, hogy ne ugy kerüljön ki a köztudatba, hogy méltánytalanságok és igazságtalanságok történnek, anélkül, hogy ahhoz NAPLÓ XII. a nemzetgyűlés bölcsesége előzetesen kikéretett volna. Hiába vártuk mindezideig azt, hogy a kormány ezzel a javaslattal, ezzel a rendelettervezettel idejöjjön, hiába vártuk, hogy a benyújtott felhatalmazási törvényjavaslatban legalább egy szakaszban fogja szerepeltetni a tisztviselői létszámcsökkentéssel kapcsolatos kérdéseket. Pedig mi ennek a kérdésnektárgyalásától, ennek a kérdésnek alapos taglalásától elzárkózni nem akarunk. Mi azzal, hogy loyalis ellenfeleinek bizonyultunk a kormánynak; ennek a kérdésnek a letárgyalása kapcsán rni azáltal, hogy a tisztviselőknek élére nem állottunk, és nem is igyekeztünk bujtogatni őket a kormány ellen, amihez politikai szempontból nagyon is módunk és okunk lehetett volna arra, hogy bujtogathassunk . . . Szilágyi Lajos : Ministert tudtunk volna buktatni. (EttenmondásoJc jobb felől.) Barthos Andor : Szerencsére nem a tiszt viselők buktatnak ministereket. Veszedelmes dolog az ilyen beszéd. Létay ErnŐ : ... mi akkor igenis elvárhatjuk, hogy óhajtásaink és kívánságaink ezzel a kérdéssel kapcsolatban a kormány részéről is teljesíttessenek. T. Nemzetgyűlés ! Nekünk igenis tudnunk kell, hogy milyen irányelvek szegeztetnek le a közalkalmazottak elbocsátásának kérdésével kapcsolatosan. Nekünk tudnunk kell azt, hogy vájjon az ellenszenvnek és a rokonszenvnek lesz-e szerepe a kategóriák felállításánál. Nekünk tudnunk kell, hogy a sógorság-komaság és a jóbarátság, a protekció, milyen szerepet játszik akkor, amikor az ujabb létszámcsökkentés ideje elkövetkezik, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nekünk tudnunk kell azt, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadviselt közalkalmazottak érdekeit megóvják-e azokkal szemben, akik ezekbe a kategóriákba nem tartoznak, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Eliwk csenget.) Nekünk tudnunk kell azt, hogy a családi állapot kellőképen meg lesz-e védve. Nekünk tudnunk kell azt, hogy a szegény, nyomorgó és több beteg családtagot számláló közalkalmazottak kérdése előnyben fog-e részesülni azokkal szemben, akik vagyonosak, akik erőben vannak és akiket nem a nyomorba és nem a végső kétségbeesésbe taszítunk azáltal, hogyha őket a szolgálatból elbocsátjuk. Nekünk tudnunk kell azt, hogy milyen irányelvek fogják a kormányt vezetni az elbocsátás és nyugdíjazás tekintetében. Az idő sürget, tizenegy nap választ el minket június 30-ától, és a kötelező kormánynyilatkozatok kötelességünkké teszik, hogy a kormányt erre a ténykörülményre figyelmeztessük és követeljük a kormánytói azt, hogy megfelelő időben jöjjön ide ezekkel a javaslatokkal. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Mi nem akarhatjuk azt, és ne m tehetj ük azt, mert a felelősségnek ebben a részében mi osztozni nem óhajtunk a kormánnyal, hogy mi szabjuk meg azokat az irányelveket és módozatokat, amelyek szerint a javaslat vagy rendelettervezet, —-nemtudom, mit 43