Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

256 A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. évi június hó lá-én, csütörtökön. vagyunk hajlandók politikumot belevinni, de kérve kérjük a kormányt arra, méltóztassék odahatni, hogy illetéktelenek nyilatkozatai által a tisztviselői rétegeknek, ha nem is mondjuk, izgatása, de érdeklődésének az a túlfokozott nyugtalanítása ne következzék be akkor, amikor erre szükség nincs, amikor, mondhatni, a közalkalmazottak egész kara megnyugodott, amikor teljes megnyugvással vette egyrészt azt, hogy a képviselői csoport ebből a kérdésből politikát nem csinált és helyes vágányra terelte ezt a kérdést, s az a nemzetgyűlésen a közeljövőben meg fog oldatni, másrészt pedig megnyugvással vette ezt azért is, mert igenis azt kell megállapítanunk, hogy a kormánnyal való tárgyalásaink közepette jóindulatot tapasztaltunk. A tisztviselői kar látja azt, hogy a kormány most tényleg akar és remélhetőleg fog is most már ezen a kérdésen gyökeresen segíteni. Ezidőszerint csak a legmesszebbmenő jóindulatot tapasztaltuk, s épen ezéit kérve kérjük a kormányt arra, hogy ezt az eredményt, amely a tisztviselői karban a megnyugvást ilyen nagy mércékben előidézte, ugy, hogy a tisztviselői kar várakozással tekint ennek a kérdésnek napok múlva történő g3^ökeres megoldása elé, ne hagyja a kormány kihasználatlanul. Abban a reményben, hogy a kormány hozzájárul a Szilágyi Lajos t. képviselőtársam által a pénzügyi bizottságban tett inditványdioz és hozzájárul itt az interpellációmban előterjesztettekhez, csak még egy kérésem van a kormányhoz, az, hogy méltóztassék ezt a kérdést szemelőtt tartani abban a tekintetben is, hogy itt benn a nemzetgyűlésben se hevertethessék ebbe a kérdésbe poliíikum. (Helyeslés jobbfelöl.) hanem az egész nemzetgyűlés ebben a kérdésben mint egy párt foglaljon állást. De épen azért, mert az indemnitási törvényjavaslatba kapcsoltatott bele ennek a két kérdésnek a megoldása, aggodalommal tölt el az az érzés, hogy igenis az indemnitási vita során ebbe a kérdésbe is politikum fog belekapcsolódni s ezt a kérdést is az indemnitási vitának nem kívánatos nagy hullámai el fogják posványositani. Rassay Károly : De a tisztviselők is kapcsolják ki a poli+ikumot. Ezt fontos itt hangsúlyozni. Homonnay Tivadar : Az én álláspontom mindig az volt, hogy a tisztviselő dolgozzék és a hivatalában ne politizáljon. (Helyeslés bal jelöl.) Rassay Károly : Ha mi ezt a kérdést poliükai szempontok nélkül bíráljuk, akkor azt is megköveteljük, hogy a tisztviselők se politizáljanak. Homonnay Tivadar : Interpellációm a következő (olvassa) : »1. A fixfizetésü alkalmazottak nyomorára, valamint a hadirokkantak, özvegyek és árvák rendkívül súlyos anyagi helyzetére való tekintettel hajlandó-e a kormány a beterjesztett indemnitási törvényjavaslatot három külön törvén}'] a vaslatra szétosztani ugy, hogy

T a közalkalmazottak helyzetét tárgyaló jelenlegi indemnitási javaslat 13—18. §-ai külön, a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátásait tárgyaló 12. § külön és az indemnitási törvényjavaslat többi szakaszai szintén mint külön javaslat tárgyaltassanak le a nemzetgyűlés plénuma és bizottságai által? 2. Tekintettel arra, hogy az indemnitási törvényjavaslat a mai formájában július hó l-ig törvényerőre nem emelkedhetik, kérdezem, hogy a t. kormány mikép szándékozik a fixfizetésü alkalmazottak fizetésrendezését ígéretének megfelelően biztosítani?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Hattjuh ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy az interpellációra egy pár szóval válaszoljak. Olyan kérdés vettetik fel ebben az interpellációban, amely tulaj donképen ezidőszerint még a pénzügyi bizottság előtti tárgyalás anyaga, mert hiszen tegnap a pénzügyi bizottság ülésén beszéltünk arról és döntöttünk abban a kérdésben, vájjon az indemnitási törvényjavaslat azokkal a szakaszokkal terjesztessék-e a bizottság által a Ház elé. amelyekkel azt a kormány benyújtotta, vagy pedig, hogy annakegyes részei kihagyassanak és esetleg a kormány által külön javaslatba foglaltassanak. Mondom, egyelőre még olyan kérdésről van szó, amely a bizottságban tárgyaltatik, és itt a plénumban az, hogy az indemnitásba mely szakaszok valók, melyek nem, illetőleg, hogy milyen alakban lehetett, vagy lett volna célszerű benyújtani e törvényjavaslatot, csak a pénzügyi bizottság jelentése után kerülhet tulajdonképen diskusszió alá. Mindazonáltal az interpellációra válaszolva, tisztelettel megjegyzem, hogy a kormánynak akkor, amikor ezt a két kérdést, nevezetesen a felhatalmazás kérdését és a tiszt viselőkérdést összekapcsolta, az volt az álláspontja, illetőleg abból a meggondolásból indult ki, hogy e kérdések mindegyike határidőhöz van kötve, mindkét kérdés helyesen már juh us l-ig el lenne intézendő, azért, mert hiszen egyrészt juh us 1-től kell a kormánynak uj felhatalmazást kapnia az államháztartás továbbvitel ére_, másrészt pedig július elseje az a terminus, amelyre igyekszünk a tisztviselők részére az illetményegységesitést biztositani. Azt gondoltuk tehát, hogy legmegfelelőbben és legcélszerűbben ugy lesz elintézhető a kérdés, ha ez a két, ugyanazon határidőhöz kötött matéria egybe kapcsolt a tik, annál is inkább, mert hiszen indemnitási törvényjavaslatokban a tiszt viselőkre vonatkozó olyan kérdések, amelyek az alkalmazottaknak épen anyagi ügyeit illetik, amúgy is úgyszólván mindig foglaltattak, ennélfogva abban a véleményben volt a kormány, hogy ha teljesen különválasztatnának is e kérdések, a,z indemnitási vitának egy része, talán már csak a régi gyakorlatnál fogva is, amúgy is tisztviselői kérdések tárgyalásával telnék el, a két általános vita tehát, amely a két törvényjavaslatot illetőleg külön-külön szükségessé válnék, semmiesetre sem rövidebb, hanem ellenkezőleg