Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-138
A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. évi június hó 14-én, csütörtökön. 353 dett arányosan a drágaság növekedésével, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalőldalon.) Kétségtelen dolog, hogy ha a kormány nem tudja megakasztani a drágaság növekedését; ha nem tud olyan intézkedéseket tenni, amelyek gátat vetnének az árak emelkedésének, akkor foglalkozni kell azzal a problémával, hogy a drágasággal arányba hozzuk a jövedelmeket. Ezen a téren a köztisztviselői kérdésben már elment a kormány addig, hogy hónapról-hónapra mérlegelés tárgyává teszi a drágaságot, és annak arányában emeli a javadalmazásokat. Ez azonban csak egy rétege az országnak, mert hiszen az ipari és mezőgazdasági munkásosztály, a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak, tehát a társadalomnak egy-egy nagy rétege, a magáncégeknél, magánvállalatoknál alkalmazottak nincsenek abban a helyzetben, hogy keresetük arányosan emelkednék, mint ahogy emeltetik most a köztisztviselőké. Ha az állam maga is szükségesnek látja, hogy a köztisztviselők fizetését emelje, ami természetes, és ami kötelessége is az államnak, ugy be kell avatkoznia a magángazdálkodás terén is abba, hogy a fizetések, bérek emelése itt is megtörténjék. Az azután fontos szociális kérdés, fontos szociális probléma, hogy vájjon az állam siet-e itt közbelépni, kiván-e komolyan intézkedni és módot teremteni arra, hogy közbelépésével kiküszöbölje a szükségtelen bérharcokat, a szükségtelen ellentéteket. Mindenhol azt látjuk ugyanis, hogy ahol az állam beavatkozott a kérdésbe a index-rendszerrel, vagy a békéltetőbizottságokkal; ahol az állam befolyásával hatni iparkodik a magánkapitalizmusra, magánvállalkozásra, hogy az fékezze önmagát és részesitse a maga nagy jövedelméből alkalmazottait is, ott a harcok tőke és munka között többé-kevésbbé enyhében folynak le. Mi tehát ebből a szempontból is szükségesnek tartjuk az állam beavatkozását és javaslatom azt célozza, hogy ezek a békéltető, egyeztető bizottságok mielőbb létesíttessenek, amelyek igy állami intézkedéseken keresztül nyúlnának hozzá a kérdéshez és megteremtenék annak a lehetőségét, hogy a bérrendezések simában, nyugodtabban, egészségesebben és a viszonyoknak megfelelőbben folyjanak le. En tehát kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék elfogadni azt a kiegészitő javaslatomat, hogy fogadtassák el az elnök ur napirend javaslata azzal, hogy az én inditványom és Kabók t. képviselő ur inditványa is kitüzessék a holnapi ülés napirendjére. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Elnök*. Kivan még valaki szólani? Forgács Miklós jegyző: Szabó József! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen szokatlan az a magatartás, melyet a t. Nemzetgyűlés néhány képviselőtársunk indítványozó jogával szemben tanusit. (Ugy van ! a ssélsöbaloldalon.) A nemzetgyűlés minden törvényhozó NAPLÓ XII. tagját megilleti az a jog, hogy ha szükségesnek látja, inditványt jegyezzen be és az ilyen indítványok megokolására a nemzetgyűlés a múltban mindig alkalmat is adott. Szokatlan dolog, hogy a többségi párt mereven elzárkózik két ilyen fontos kérdésnek tárgyalása elől. A magam részéről teljesen értem a szociáldemokrata párt magatartását. Azért, mert a kormányzó többségi párt állandóan elzárkózik ennek a kérdésnek tárgyalása elől, mindennap idehozzák ezt a kérdést és sürgetik annak napirendretüzését. Peidl Gyula: Még egyebeket is. Szabó József : Méltóztassanak elgondolni ennek visszahatását. A többségi párt ezzel épen az ellenkező eredményt éri el, mint amit elérni szándékozik. A munkáskörökben most már állandóan foglalkoznak ennek a két indítványnak megindokolásával, és nem tudják megérteni, hogy a nemzetgyűlés többsége miért zárkózik el ilyen, a munkásokat közvetlenül érdeklő kérdésnek még csak tárgyalása elől is. Peidl Gyula : Józan ésszel nem is lehet megérteni. Szabó József : Ez a felfogás csak arra alkalmas, hogy különféle magyarázatokkal kisérjék ezt a magatartást és a munkások körében a legelkeseredettebb hangulatot váltsa ki. Hozzájárulok Farkas képviselő ur indítványához, annál inkább, mert én itt a nemzetgyűlésen körülbelül két esztendővel ezelőtt hat hasonló határozati javaslatot terjesztettem elő, és már akkor kértem a nemzetgyűlést, illetve határozati javaslat formájában a törvényhozást, hogy a kormány szervezzen munkabéregyeztető bizottságot, amely munkaadókból, munkásokból, a hatóságok képviselőiből és szakemberekből állittassék össze, és ez a bizottság állandóan figyelemmel kisérje közgazdasági életünknek megnyilatkozásait, pénzünknek javuló, vagy romló erejét, a drágaság emelkedését, vagy csökkenését, és ennek arányában minden bérmozgalom, sztrájk, vagy külső izgatásnak mondott gyülekezések nélkül is emelje, vagy csökkentse a munkások bérét. Nem voltam akkor abban a szerencsés helyzetben, hogy a többségi párt elfogadta volna határozati javaslatomat, de természetesen következetes vagyok régi politikai magatartásomhoz. A mai idők különösen bizonyítják ennek szükségességét. Azt hiszem, hogyha már annak idején elfogadtuk volna az erre vonatkozó inditványt, ma már sok minden máskép lenne. (Ugy van! a bal- ás a szélsőbalóldalon.) Ezért következetes akarok maradni, és teljes tisztelettel kérem a nemzetgyűlést és a t. kormányt, adjon módot minden képviselőnek arra, hogyha indítványát fontosnak, szükségesnek látja, azt meg is indokolhassa. Kérem ezt annál inkább, mert az elnök ur napirendi javaslata szerint holnap csupán formális ülésre van kilátás, mert a ma letárgyalt néhány törvényjavaslatnak harmad38