Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

À. nemzetgyűlés 138. ülése 1923. évi június hó lá-én, űsütörtökön. 2ÖÍ Napirend szerint következik az osztrák köz­társasággal Budapesten, 1923. évi április hó 10-én kötött választott bírósági megállapodás becikke­lyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Móser Ernő előadó : T. Nemzetgyűlés ! Ha a nemzetközi jog fejlődéstörténetét nézzük a leg­újabb korban, akkor ismételten azt tapasztalhat­juk, hogy mindjobban és jobban előretörekedett az az irányzat, amely a nemzetek közötti eset­leges vitás kérdések békés utón való rendezését kivánja biztosítani. Ezt a célt szolgálta az 1899-ben, majd az 1907-ben összehívott első és második hágai békekonferencia, amely egy nem­zetközi választott bíróság felállítását határozta el, ennek szervezeti szabályait megalkotta, elfo­gadta és magát a bíróságot Hágában fel is állította. Az első és második hágai békekonferencia után azon államok, amelyek a békebirósági egyezményt aláírták, egymásután kötöttek egy­mással egyezményeket, amelynek célja volt a két állam között felmerülő vitás kérdéseknek békés utón, egymás között, vagy választott bíróság által való elintézése. Az osztrák-magyar monar­chia, hasonlóan a többi államhoz, a háború előtt szintén több állammal kötött ilyen egyezménye­ket, így 1909-ben az Amerikai Egyesült Álla­mokkal, 1906-ban Portugáliával, 1910-ben Nagy­britanniával és Irhonnal, valamint Braziliával, 1913-ban pedig Svájccal. Sajnos, ezen egyezmé­nyek a háború következtében legnagyobbrészt érvényüket vesztették, miután az itt megjelölt államok legtöbbjével háborúba keveredtünk. A háború után azon törekvés, hogy viszá­lyok békés utón intéztessenek el, még fokozó­dott. Magában a trianoni békeszerződésben le­fektetett wilsoni elvek is oda törekednek, hogy a népek közötti esetleges fegyveres elintézést egyszersmindenkorra kiküszöböljék. A trianoni békeszerződés első részeként felvett népszövetség ránk nézve is kötelező hatállyal birván, mi is köteleztettünk, hogy az állandó nemzetközi vá­lasztott bíróság eszméje mellé álljunk. A magyar kormány a folyó év tavaszán — amikor Seipel osztrák államkancellár és Grüne­berg osztrák külügyminister Magyarországon látogatást tett, — hogy dokumentálja azt a vágyát, hogy meg akarja teremteni a jó szomszédi viszonyt Ausztriával és többi szomszédaival, sőt ennek ellenében hajlandó egyes súlyos, égő, fáj­dalmas sebeitől is eltekinteni, megbeszéléseket és tárgyalásokat folytatott le a nevezett állam két exponensével és ezeknek a megbeszéléseknek eredménye az előttünk fekvő törvényjavaslat. T. Nemzetgyűlés! Ha már most magának a törvényjavaslatnak lényegét vesszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy ez bizonyos tekintetben eltér a múlt hasonló egyezményeitől, és sok tekintetben kimélyíti magát az eszmét is. A hágai békeegyezmény is nem mondja ki sehol a a választott bíróság kötelezettségét ; ez a javaslat már minden ügyre és kötelezően kimondja a döntő bíráskodás elvét. Három részre osztjuk a javaslat egész komplexumát és pedig az első rész kimondja, hogy kivétel nélkül, minden ügy, a bíróság elé vihető; a második rész kimondja, hogy csak azok az ügyek tartoznak az egy vagy több bíróból álló békebiróság elé, amelyekben a két állam esetleg közvetlen diplomáciai utón eredményt nem tud elérni; végül a harmadik kimondja, hogy csak azok az ügyek tendők át az állandó nemzetközi birósághoz, amelyeket az egyik vagy másik állam kormánya célszerűségi szempontból oda kíván áttenni, de akkor is elő­zetesen megállapodik a két kormány azokra a kérdésekre nézve, amelyekre vonatkozóan a dön­tést kéri. Eltekintve ettől, ennek a javaslatnak más­különben is nagy jelentősége van, különö­sen ma, mert véleményem szerint ez a ja­vaslat tulajdonkép felelet Nincsics szerb kül­ügyminister legutóbbi beszédére, (Halljuk! Halljuk !) aki alig néhány nappal ezelőtt, szinte a parlamenti életben szokatlan éles módon megtámadta Magyarországot, azt mondván, hogy Magyarország viselkedése és Magyarország politikája miatt képtelen az S. H. S. állam velünk a jó szomszédi viszonyt megtalálni és megteremteni. Komoly bizonyítéka ez az előt­tünk fekvő javaslat annak, hogy Nincsics szerb külügyminister u*r legalább is nem tárgyila­gosan állította be a helyzet képét, (Ugy van! TJgy van ! a jobboldalon ) mert hiszen bizo­nyítja azt is, hogy még sérelmeinket is képesek vagyunk félretenni, hogy a szomszédainkról ért igazságtalanságtól is képesek vagyunk eltekinteni azért, bogy a jó szomszédi viszonyt valamely állammal helyreállítsuk. Én azt hiszem, hogy azok, akik komolyan foglalkoznak a magyar kérdéssel, ebben az egy törvényjavaslatban is tanúbizonyságát látják annak, hogy alaptalanok a Magyarország ellen a különböző, különösen a körülöttünk fekvő államok parlamentjeiben el­hangzott oly értelmű vádak, amelyek szerint Magyarország magatartása oka annak, hogy velünk a jobb, békésebb viszonyt megtalálni kénytelenek. (Ugy van ! TJgy van ! a jobbol­dalon). Epen azért, igen t. Nemzetgyűlés, mert a javaslat egyrészt teljesen megfelel azon célnak, hogy a jó szomszédi viszonyt megtaláljuk a körülöttünk lévő államokkal, másrészt, miután ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelése által a jó szomszédi viszonyt legalább egy állam­mal, az osztrák köztársasággal tényleg megtalál­tuk, harmadsorban pedig miután ezen törvény­javaslat, mint előbb mondottam, dokumentuma annak, hogy mi békés, jó szomszédi viszonyt akarunk ugy a közeli, mint a távolabb fekvő államokkal ; tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? (Senki sem.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom