Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. szemben megrövidíti a működési időtartamot öt évről három évre. Nem szeretném azonban, na e véleményező szerv a mindenkori kormányok játékszerévé válnék. Már pedig, ka a minister minden károm évben egészen újjá alakit hat ja ezt a véleményező szervet, akkor ez azt jelenti, hogy régime-változás esetén a kereskedelemügyi minister ezt a tanácsot, amely a közlekedési kérdésekben a maga irányelveit már lefektette, mellőzheti, illetőleg, ha a minister egy szókimondó, gerinces tanács véleményével nincs megelégedve; három év múlva kicserélheti. En e téren helyeslem a konzervativizmust és bizonyos kontinuitást szeretnék biztosítani olyképen, hogy a kinevezés mindig csak a tagok fele részére történnék és a működési időtartamot a minister ur, igen helyesen, megrövidítené, még pedig négy évre, de ugy, hogy minden második évben csupán a tagok fele részének a tagsága szűnnék meg és csupán a másik fele részének az összeállításáról kellene két év elteltével gondoskodni. Végezetül ezen véleményező szerv működtetésére vonatkozó szabályoknál látok olyasmit, ami az 1907 : XXXVI. tc.-kel szemben helytelen eltérést matat. Az 1907 : XXXVI. te. szerint a tanács bizonyos időközökben összeülni volt köteles, ugy emlékszem, a teljes ülés egy éven belül, az alárendeltebb jelentőségű szervek minden negyedéven belül, minek célja volt az organizmus állandó működtetése és biztosítása annak, hogy ez a véleményező szerv mellőzhető ne legyen, hogy belekapcsoltassék az igazgatásba, a gazdasági életbe és módja legyen arra, hogy megfigyeléseit jelentés alakjában kifejezésre juttathassa. Szóval olyan időszakonkénti szemle féle volt ez, amely az egész igazgatás terén az egységet, a harmóniát biztosította. A minister ur ezt most mint céltalant mellőzi, holott az indokolásban azt mondja, hogy ennek a szervnek működésére szükség van. Talán helyes volna, ha bizonyos időközönként ez a szerv önmagától is összeülne. Demokratikus szempontból hibásnak kell tartanom azt is, hogy atagok működésükért kárpótlásban, díjazásban nem részesülhetnek. A mai súlyos megélhetési viszonyok között ez sok nehézségnek lesz majd a szülőoka, mert a vidékről kinevezett tagok nem fognak megjelenni a hirdetett üléseken, ha az élelmezéssel járó kiadásokat nem tudják majd fedezni. T. Nemzetgyűlés ! Ezek azok a hiányolj amelyeket a javaslat ellen az első tekintetre fel lehet hozni. A cél, az egyszerűsítés, helyes volt, azonban a lényeg elveszett. Ugy járt a minister ur, mint az az iró, aki — ha jól emlékszem vissza — a reggelről drámát akart irni, el is készítette, azután annyit csiszoltrajta, hogy regény lett belőle, majd a további csiszolás során elbeszélés, aztán egyre kisebb és kisebb műfaj, végül pedig egy banális mondás, hogy »jó reggelt«. A minister ur is mind jobban és jobban egyszerűsíteni kíván, itt azonban közben elvész a lényeg, mert elérheti a minister ur, hogy az 1907 : XXXVI. to. meg lesz NAPLÓ XIL évi június hó lá-én, csütörtökön. 245 szüntetve, azonban nem fog kapni az itt javasolt összeállítássál az emiitett szempontokat szolgáló olyan jelentős véleményező szervet, amelyre a mai nehéz időkben a minister urnák szüksége van. Ez egy olyan belső ministeriális szerv lesz, amilyent a minister ur minden törvényes felhatalmazás nélkül ma is akármikor összehívhat. Meg vagyok győződve, hogy érveim elméleti és más szempontból is helyesek. Én ebbe a kérdésbe, eltekintve attól, amiért .elnöki figyelmeztetésben részesültem, nem is vegyitettem politikumot ; szakszempontból ismertettem a javaslat hiányait. Arra kérem a t. minister urat, méltóztassék ezt a javaslatot visszavonni és újból megszerkesztetni, mert itt módosításokkal megfelelően átalakítani nem lehet. A törvényjavaslatot tehát nem fogadhatom el. (Helyeslés a balolodalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Barthos Andoi ! Barthos Andor : T. Nemzetgyűlés ! Valami sajátságos jelenség volt az a régmúltban, hogy közgazdasági kérdések iránt semmiféle érdeklődés, legalább a törvényhozó testületekben, nem jelentkezett. A vasúti vagy vámtarifának úgyszólván minimális ismeretei sem mutatkoztak akkor, ezért a magam részéről csak örvendek annak, hogy előttem szólott t. barátom, Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam ilyen szakszerűen és ilyen készültséggel szólt hozzá ehhez a most benyújtott látszólag jelentéktelen törvényjavaslathoz. Ha visszanézünk a Baross-korszakba, azt tapasztaljuk, hogy Baross Gábor egy úgynevezett vasúti tarifabizottsággal dolgozott. Ez a bizottság a szó szoros értelmében szakbizottság volt ; az ország legkiválóbb vasúti kapacitásai foglalkoztak ott a fontos kérdésekkel. Mint méltóztatnak tudni, ez azért volt igen fontos korszak, mert Baross Gábor épen akkor akarta behozni az úgynevezett zónarendszert, amelyről különböző kritikák lehetnek, de amely, azt hiszem, annak idején kétségtelenül hatályos fellendítője volt a magyar termelésnek és a magyar forgalomnak. Azt tapasztaljuk, hogy külföldön a vasúti ügyekben és a közlekedési ügyekben —• egyes államokban jobban kiszélesítve, mint itt — bizonyos tanácsadó, véleményező szervek vannak. Ha jól tudom, Franciaországban minden volt szakminister ministersége után az illető véleményező szervnek hivatalból tagja. Ha szabad — talán — szerénytelennek lennem, ezt igen okos dolognak tartom, mert hiszen mi nem termelünk olyan rengeteg szakembert, hogy mint az eldobott kesztyűt, a volt ministereket nélkülözhet nők. Bocsánatot kérek, minister ur, nem akarom ezzel megbántani, de a ministerek tényleg nagyon sokat tanulnak meg abból az ügykörből, amelybe őket néha egészen más életviszonyok közül hi vj ák el, ezt a sok tudást, tapasztalatot pedig nem nélkülözhetjük a köz javára. A magam részéről tehát — ismétlem —ezt okos dolognak tartom. Az igen t. előttem szóló azt mondotta, hogy nem akar vitatkozni ennek a javaslatnak a szükség37