Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

232 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. egy törvényszéki birónál, amit egy köztisztviselő­vel szemben kap. Bár pártállás választ el az igazságügyminis­ter úrtól, mégis kénytelen vagyok megmondani, bogy a birák és az ügyészek azért viseltetnek nagy bizalommal az ő személye iránt, mert Magyar­országon — ezt ők is bevallják — mindig az ügy­védből lett igazságügyministerek voltak azok, akik érzékkel viseltettek a birák panaszai és bajai iránt. Polónyi Géza és Vázsonyi Vilmos voltak azok az igazságügyministerek, akik a birák bajain és nyomorúságán törekedtek segiteni. ök tehát remélik, hogy végre, mikor ismét jött egy ügy­védből lett igazságügyminister, ez kötelességének fogja tartani, hogy nemcsak a magyar birói kart, de ezzel a magyar igazságszolgáltatás jó hirét is a pusztulástól — ami különben feltétlenül be fog következni — megmentse. Tisztelettel a következő interpellációt inté­zem az igazságügyminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy a birák és Mr. ügyészek egy fokkal alacsonyabb lakbérosztályba vannak be­osztva, mint a velük megfelelő fizetési fokozatba beosztott köztisztviselők és ennélfogva a lakbér után igazodó járulékokat illetőleg is rövidséget szenvednek ? 2. Van-e tudomása az igazságügyminister ur­nák arról, hogy a vizsgálóbirák és kir. ügyészek a békebeli 500 forint vizsgálóbírói és ügyészi pót­díj helyett 2000 korona évi pótdíjban részesülnek? 3. Van-e tudomása az igazságügyminister ur­nák a birák és lár. ügyészek — az igazságszolgál­tatás tisztességét veszélyeztető — szomorú hely­zetéről és hajlandó-e az ország és igazságszolgál­tatás érdekében ezeken a bajokon a legsürgőseb­ben segiteni ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik az igazság­ügyminister urnák. Szólásra következik Kabók Lajos képviselő ur, aki a pénzügyminister úrhoz kivan interpellá­ciót intézni az 1922. évi XIII. te. megváltoztatása tárgyában. A képviselő urat megilleti a szó. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy interpellációm keretében igen fontos intézkedések megtételére akartam felkérni a pénz­ügyminister urat, aki most nincs jelen, tekintet­tel továbbá az idő előrehaladt voltára, tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy sziveskedjék enge­délyt adni az interpelláció elhalasztására. (He­lyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját elhalaszt hassa ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondón ki a határozatot. Következik Dinich Ödön képviselő ur inter­pellációja a belügy- és kultuszminister urakhoz. Dinich Ödön : T. Nemzetgyűlés ! A különféle szórakoztató intézmények között az egyik leg­kedveltebb a mozgókép-szinház, népiesen mozi. már esak azért is, mert annyira olcsó, hogy csak­nem mindenki számára hozzáférhető és olyan vál­tozatos műsort nyújt, amely általában szórakoztat. A filmgyártás művészete ma már olyan magas­latra emelkedett, hogy egyébként elképzelhetet­len dolgokat gyönyörűen valósítják meg már a filmen, s az ezeregy éjszaka meséit minden csodái­val szemléltetővé tudják a filmen tenni. Ëpen azért, mert a film számára ma már nincsenek lehetetlenségek, nagyon kell ügyelni arra, hogy mi kerül a publikum elé. (Helyeslés.) Ennek tudatában a kormány két évvel ezelőtt intézkedett aziránt, hogy egy bizottság, az u. n. mozgóképvizsgáló-bizottság, röviden a filmcenzura­bizottság állittassék fel. Ez a cenzúra-bizottság minden képet, mielőtt a publikum elé kerülne, átnéz és ha a filmet olyannak találja, hogy az bármily mértékben sérti akár a közízlést, akár a közerkölcsöt, a cenzúra-bizottság természetesen ezeket a képeket nem engedi forgalomba hozni. Minden benyújtott film minden métere után a cenzúra-bizottság tiz koronát szed. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a bizottság előtt évente sok millió méternyi film pergettetik le, elképzelhetjük, hogy milyen tekintélyes összeget jelent ez a be­fizetendő méterenkénti 10 korona. A bizottság minden hozzá benyújtott filmet megcenzuráz, amint előbb emiitettem, azt Vagy elfogadja vagy visszautasítja. Anélkül, hogy cenzúrázta volna, semmiféle kép a publikum elé nem kerül. Megtörténik az, hogy egyes darabok a cen­zúra-bizottság előtt olyan hibásaknak találtat­nak, hogy nem kerülhetnek a publikum elé, ilyen­kor aztán az szokott történni, hogy a kifogásolt részeket kiveszik, változtatnak a film tárgyán ki­vágásokkal s azt újra benyújtják. Ezt megtehetik mindannyiszor, ahányszor remélik, hogy a bizott­ság a kifogásolt filmet elfogadhatja, mindig ujabb és ujabb díjak lefizetése ellenében. Hiszen nem is ez a kifogás, hanem az, hogy a cenzúra-bizottság, amely hivatalosan őre a filmek vizsgálatánál a közerkölcsnek és a közrendnek, nem áll azon a magaslaton, amelyen állania kellene. Elég súlyos kijelentés az, amelyet most tet­tem, de hogy ez mennyire igaz, legyen szabad konkrét adatokkal szolgálnom. Ezért kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy két esetnél rövid tartalmát olvassam fel azoknak a filmeknek, amelyek tartalmának isme­rete után tökéletesen igazat fog nekem adni a nemzetgyűlés abban a tekintetben, hogy a cen­zúra-bizottság működése ma tényleg teljes mér­tékben kifogásolható. Az első darab, amelyet felolvasni kívánok, egy német munka. A darab címe : A gyönyörök kastélya. Horváth Zoltán : A cím nagyon szép ! Peyer Károly : Sokat igérő cím ! Dinich Ödön : Ez egy német film, a leg­apróbb részletekig művésziesen kidolgozva. Ennek a filmnek rövid tartalmát fogom elolvasni s azt hiszem,...

Next

/
Oldalképek
Tartalom