Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

228 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. egy csomó embert lefognak, lezárnak. ( ügy van ! ügy van ! a szelsőbaloldalon.) Senkit sem lehet lezárni olyan dologért, melyet még nem követett el, csak azt lehet büntetni, aki valamely cselekedetet elkövetett. (Zaj.) Gaal Gaston : Es a túszok? Peyer Károly : Azt ott tessék reklamálni, ne nálam ! Nekem ahhoz semmi közöm. Én is túsz voltam. Gaal Gaston : Nemcsak a vörös uralom alatt, hanem már a Károlyi -érában szedtek túszokat. Fábián Béla : Nagyatádi is minister volt akkor ! Rassay Károly: Igen, ott volt a ministertanácsban. Peyer Károly : Hogy teljes egészében illusztráljam a helyzetet, ez az ember elsirja panaszát, hogy miért tartóztatták le, amikor semmit nem követett el, soha büntetve nem volt, semmi más bűne nincs, mint az, hogy szociáldemokrata. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Aha !) És végül azt mondja, ... Hegedüs György : Kanizsán miért nem fogtak el egyet sem. Peyer Károly : . . . hogy 13 éves kisleánya, aki második polgárista, hivatalból ki volt rendelve az iskolából öfőméltóságát éljenezni, (Helyeslés a jobboldalon.) ugyanakkor, amikor édesapját a rendőrségen fogva tartották, mint közveszélyes csirkefogót. Klárik Ferenc: Ez is helyes ? Peyer Károly : Azt csak nem lehet helyeselni, hogy azalatt, amig az apát a rendőrségen fogva tartják, mint közveszélyes embert, leányát kirendelik hivatalból, hogy ünneplőruhában ünnepeljen. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Peyer Károly : Az esetek egész tömegét lehetne felsorolni, melyeket nálunk panaszoltak, hogy azalatt az idő alatt, amig a kormányzó ur és kisérete a városban tartózkodtak, a rendőrség egyik-másik városban formálisan kivételes állapotot teremtett. (Mozgás a jobboldalon.) Én nem hiszem, hogy ez akár a kormányzó ur, akár az illető város vagy az illető város lakosságának kivánsága volna. Itt túlbuzgó, nem akarom azt mondani, hogy talán felfelé hizelgő, . . . Szomjas Gusztáv : Kötelességét teljesitő ! Peyer Károly : . . . de mindenesetre túlbuzgó tisztviselőkről van szó, mert az is teljesiti kötelességét, aki nem teszi ezt, és ott sem történt még semmi baj, ahol nem voltak ilyen tisztviselők, akik ennyire félreismerték az intenciókat. Azt hiszem, hogy szükséges ezt a kérdést idehozni, hogy a kormány két irányban intézkedjék. Intézkedjék abban az irányban, hogy ezek a látogatások megfelelő keretben történjenek, és ami ennél is sokkal fontosabb, ne történjenek olyan módon, hogy a lakosság egy részében kellemetlen nyomokat hagyjanak és kellemetlen érzéseket váltsanak ki, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ne legyenek egybekötve ezek a látogatások kivételes állapotokkal, kivételes rendelkezésekkel, ne legyenek egybekötve azzal, hogy az apát lecsukják, azalatt pedig a leányát kirendelik, hogy éljenezzen, hanem tessék ezeket a látogatásokat olyan keretekben megrendezni, amilyen keretekben azok más kulturországokban történni szoktak. A következő interpellációt intézem a belügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a kormányzónak vidéki városokban történt látogatásai alkalmával a rendőrség a lakosság közül számosakat a látogatás tartamának idejére letartóztatott, de ugyanakkor azok gyermekeit hivatalos fogadtatáshoz ünneplő ruhában kirendelte ? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy ezen látogatások alkalmával az egyes várósok többmilliós költséggel diadalkaput és egyéb diszitéseket végeztek, és ezzel lényegesen megterhelték az adófizető lakosságot ? Van-e tudomása a belügyminister urnák azon rendeletekről, amelyeket az ideiglenes államfő látogatása alkalmával a vidéki rendőrségek kapitányságai kibocsátottak ? Hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni) hogy ezen oknélküli zaklatások megszűnjenek ?» Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólani. Nagy Emil igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ámbár az interpelláció a belügyminister úrhoz van intézve, mégis engedjék meg nekem, hogy pár szóval válaszoljak reá. Mindig lehet vitatkozni arról, hogy egy ország életében valamely dolgot fényűzéssel, puritánabban, szürkébben, vagy színesebben csináljanak. Reisinger Ferenc : Nem lehet vitatkozni. Nagy Emil igazságügyminister. A magyar faj kétségen kivül parádés faj. Tessék megnézni a díszmagyar ját, népének akármelyik tagját, több előkelőség, több parádé van benne, mint akármelyik francia urban, vagy akármilyen külföldi előkelő diplomatában. Ha a magyar faj valahol parádét akar csinálni, sokkal szebbet tud csinálni, mint a világ bármely fajtája. Györki Imre : De csak azt tud, mást nem. Reisinger Ferenc : De a hadirokkantakat nem tudja fizetni S Nagy Emil igazságügyminister : Erről lehet vitatkozni, erről lehet véleményt nyilvánitani, de ahhoz, hogy valaki kritika tárgyává tegye azt, hogy valamely vidéki társaság, vármegye, vagy város az ország államfőjét miképen ünnepeli, első kellék a kérdés abszolút jóhiszemű beállitása. (ügy van ! a jobboldalon.) Ha kegyeskedik ezt a kérdést tárgyilagos módon a magyar faj bárminő hibájának kiegyenlitése végett előadni, ugy lehet vitatkozni arról, hogy talán a sok parádé helyett csináljanak inkább produktiv munkát, de ez a beállitás . . . Kiss Menyhért : Cionista alapon ! Nagy Emil igazságügyminister : A kérdésnek ilyen módon való kiélesitése, a kormányzó személyének s a vidéki ünneplő közönségnek ilyen