Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

204 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923 a normális jogorvoslati eljáráson kivül könnyebbség nyujfcassék a tömeges kihagyások felülvizsgálatára. Most ismét visszatérek arra, amit az előbb mondottam, hogy nehéz helyzetben voltunk, mert hiszen teljes lehetetlenség, hogy a kormány oly intézkedéseket tegyen, amelyek egyes konkrét esetekben, az elbírálás alatt álló esetekben ügydöntő fontossággal bírnának, mert ezzel a kormány a közigazgatási bíróság hatáskörébe avatkoznék bele. Ellenben egy módja igenis volt a reparációnak és ez abban mutatkozott, hogy a kihagyások jogcímeire nézve bizonyos korlátokat, bizonyos vélelmeket állítsunk fel, amelyek esetében logice is valószínű, hogy az illetők csakugyan tévesen hagyattak ki. Ezeket a vélelmeket a központi választmányra nézve kötelezőknek mondjuk ki és ezáltal ezt a tömegmunkát ilyen irányelvek kitűzésével megkönnyítjük. Természetesen itt is mutatkoztak bizonyos elvi nehézségek, amelyek elválasztották az én felfogásomat főleg azoktól a szélsőséges felfogásoktól, amelyeket például a szociáldemokrata párt hangoztatott annak idején, és amelyeket Farkas képviselő ur ma is újból előhozott, kívánva, hogy az egész eljárást semmisítsem meg. Farkas ístván : Ez az egyetlen helyes megoldás. Szilágyi Lajos : Nemcsak a szocialisták követelik ezt. Rakovszky Iván beiügyminister : Aggályaimat azonban teljes mértékben elfogadták és osztották az ellenzék jogásztagjai és megnyugtattak arra vonatkozólag, hogy én sem vagyok jogászi tévedésben akkor, amikor a pótrendelet kibocsátásánál bizonyos óvatossággal járok el. Nevezetesen az én nézetem szerint a helyzet az, hogy a választói jog jelenleg rendelettel van szabályozva és ez nem jogosíthatja fel a kormányt arra, hogy a rendeletben okkal — ok nélkül furjonfaragjon és annak lényeges intézkedéseit megváltoztassa. (Zaj balfelől.) Fábián Béla (a távozó Wolff' Károly felé): Ugy látszik elég már neki ! Maradjon csak itt a teremben ! (Zaj.) Propper Sándor : Csalni szabad ! Elnök : Kérem képviselő urak, szíveskedjenek csendben maradni ! A képviselő uraknak nincs joguk most beszélni! Rothenstein Mór: Dehogy nincs! Rakovszky Iván beiügyminister : Annak idején, amikor a 2200. számú választási rendelet megszületett, a nemzetgyűlés mandátuma lejárt és anélkül, hogy választójogról gondoskodott volna, a választásokat el kellett rendelni. Nemzetgyűlés nem ült együtt, mely a választójog kérdésében intézkedhetett volna, tehát a szükségrendelet tipikus esete forgott fenn. Rassay Károly: Ma sincs még jóváhagyva! Rakovszky Iván beiügyminister : Én ezt a választási rendeletet szükségrendeletnek tekintem... , évi június hó 13-án, szerdán. Rassay Károly : Miért nem hagyatták jóvá ! Kiss Menyhért: Egy év óta várjuk! Rakovszky Iván beiügyminister: ...amely addig, mig a nemzetgyűlés együtt ül, törvénynyel volna módosítandó, illetve helyettesítendő. De más kérdés is vezet engem ebben a felfogásomban. Régi alkotmányjogi szabály az, amelyet mindenütt tisztelnek, hogy ha valamely képviseleti testület, tehát a jelen esetben nemzetgyűlés egy bizonyos szabályzat alapján választatott meg és ül együtt, azalatt, amig ez a bizonyos képviseleti testület együtt ül, az időközi választások, az időközben felmerülő összes intézkedések a régi szabályok alapján kell, hogy megtörténjenek, mert lehetetlenség, hogy ugyanabban a testületben a régebben választott tagok más jogszabályok alapján, az ujabban választottak pedig ujabb jogszabályozás alapján üljenek benn. Ezekből az okokból azt tartottam, hogy mi az alaprendeletet, a 2200. számú rendeletet lényegében nem módosíthatjuk, ellenben elszántam magamat arra, hogy oly rendeletet bocsássunk ki, amely a 2200. számú rendelet intézkedéseinek alapulvételével csakis az intézkedések végrehajtására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket és magyarázatokat még pedig oly irányban, hogy a jelen esetben a kihagyások nagy száma folytán előállott nehéz helyzeten javítsunk. Már most hangsúlyozom, hogy ez a rendelet nem akarja feleslegessé tenni a felszólamlás és panasz jogát. Ez a rendelet mindössze azt kívánja elérni, hogy azokban az esetekben, amikor bizonyos jogcímek alapján tömeges kihagyások történtek, ezek a tömeges kihagyások egyszerű elv alapján munkatöbblet és a közönség nagyobb zaklatása nélkül legyenek reparálhatok. Bevallom és elismerem, hogy ezután is maradnak fenn oly esetek, — mert olyan generális szabályt nem is tudtunk volna felállítani —, amelyekre ezek a szabályok vonatkozni nem fognak, azonban természetes és világos, hogy ezekben az esetekben is a rendeletben megállapított törvényes és normális jogorvoslati mód áll fenn és nézetem szerint ezek az igy, normális jogorvoslati utón reparálandó esetek egyáltalában nem fordulnak elő olyan nagy számmal, hogy ne lehetne azokra a normális rendszabályokat érvényben hagyni. Hogy az egyes konkrét intézkedésekre térjek át, két szempontból kellett kiindulnom. Az egyik az, hogy a megteendő intézkedések, illetve a felállítandó vélelmek logikusak és másrészt végrehajthatók is legyenek, mert hiszen olyanra nem kötelezhetem a központi választmányt, aminek végrehajtására az nem képes. Főleg négy szempontból merültek fel panaszok az összeírás, illetve kiigazítás ellen, nevezetesen az iskolai végzettség szempontjából, másodszor az állampolgárság szempontjából, harmadszor mert kihagyattak olyanok, nagyobb mértékben, elköltözés jogcímén, akik el sem