Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

À nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. amelyekkel dobálóztak. A nép nem ment utánuk és most látják, hogy az a nép nem tart velük. Ezért igen sok olyat kihagytak a névjegyzékből, akikre nem számithatnak. így a munkások legnagyobb része kikerült a választók névjegyzékéből, a fővárosi keresztény demokrácia irányzata alatt, az Urnák 1923-ik esztendejében. Van Budapesten egy kormányzati rendszer, amely annyira irtózik a néptől, hogy ezért minden jogtalanságot és szabálytalanságot elkövet, félvén a nép vótumától, a nép szavazatától. Ez a sérelem, amelyet itt már Vázsonyi képviselőtársam szóvá tett és amelyről a belügyminister úrral és a ministerelnök úrral is tárgyaltunk, odavezetett, hogy a kormány kiadott egy ujabb rendeletet, amelyben magyarázza a 2200-as számú rendelet végrehajtását és értelmezését. Ez a rendelet azonban nem fedi azt a megbeszélést, amelyet folytattunk ós nem elegit ki bennünket. Nem elégíthet ki bennünket, mert ebben a rendeletben utólag megint olyan nyitott kapukat hagynak, amelyek alkalmasak arra, hogy a központi választmányok tovább vigyék azokat a csalásokat, és tovább kövessék el azt a jogtalanságot, amelyet eddig elkövettek. Ha a kormány arra az álláspontra helyezkedik és azt hiszi, hogy ilyen látszatintézkedésekkel megoldja az alkotmányosságot, nagyon téved. Mi nem játszunk hamis kártyával, tessék világosan beszélni. Az egész kormányzat mindig kertel. Ha arról van szó, hogy különítmények vannak, azt mondja, hogy nincsenek. Ha arról van szó, hogy atrocitások történnek, erre is az a felelet, hogy nincsenek; akármiről van szó, mindig kertel. Ha arról van szó, hogy a választójogot elsikkasztják, mindez természetesen nem igaz. Eltekerik és elmagyarázzák. Történnek látszatintézkedések, amelyek azt bizonyítják, hogy a kormány nem akar komolyan intézkedni. Tessék nyíltan megmondani, hogy annak van választójoga, aki egységespárti ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tessék végre nyíltan idehozni a törvényt. Vagy tessék megmondani, hogy nem kell a nemzetgyűlés, hisz a kormánynak ugy sincs programmja, nincs munkája. Egy rongyos kis javaslattal kell egész nap foglalkozni. Az időt nem tudjuk kitölteni. Minek ez a nemzetgyűlés? Minek akkora nagyképűség? (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Miért beszélünk ? Minek játsszuk itt ekkora cinizmussal az alkotmányosságot? Miért mondjuk, hogy alkotmányos állam vagyunk, amikor nem vagyunk az, amikor nem igaz, hogy a kormányzat törekszik az alkotmányosság kiépítésére. A legfontosabb kérdésben, a választójog kérdésében érvényesül ez legjobban. Először elsikkasztották a titkosságot, most neki nincs becsületes választójog. Másodszor, ami megmaradt választó, azt is kinullázták, kidobták, kisemmizték a választók névjegyzékéből. Osak azért, mert nem NAPLÓ XII. olyan irányzatú, nem olyan politikai felfogású emberek, mint amilyen az egységespárt, vagy mint amilyen irányzatot követ egyik vagy másik központi választmány. Ez a rendelet nem elegit ki bennünket, nem fedi, ismétlem, azt a tervet, amelyet megbeszéltünk. Ugy látszik, hogy a belügyminister ur attól a nagy befolyású Wolff Károly tanácskozása miatt eltért. (Ellenmondás jobbfelöl.) Az én megitélésem és azok megítélése, akik tárgyaltak a belügyminister úrral, az, hogy az uj helyzet nem fedi ezeket az állapotokat. Hogy csak egyet említsek, nem fedi az állampolgárságra és az iskolai képzettségre vonatkozólag. Azt mondja példul az iskolai végzettségről »a központi választmány határozatát természetesen a rendelkezésre álló ellenkező bizonyítékokra is alapithatja«. Mi ez, hogy »ellenkező bizonyíték?« Az az ellenkező bizonyíték, amelynek alapján kihagyták azt a százezer választót a névjegyzékből. Bocsánatot kérek, vagy vélelmezi azon az alapon, amelyen megállapodtak vagy nincs ellenkező bizonyíték. Ellenkező bizonyíték az, amit eddig az összeíró küldöttségek és a választmány csináltak, hogy ráfogták, hogy Lipták nem magyar honos, hogy ráfogták Lakatosra, hogy nem jó szavazó, mert szocialistára fog szavazni és ki kell hagyni. Nyilvánvalóan ez az ellenkező bizonyíték és ezt fogja a központi választmány alapul venni, mást nem lehet erről a központi választmányról feltételezni. {Zaj.) A legsúlyosabb itt az, hogy a nők választójogát egyszerűen elsikkasztották ebben a rendeletben. A t. belügyminister ur erről egy szót sem emlit. Az igaz, hogy amikor felemiitettem neki, akkor is kifogásolta, hogy ez a legkönynyebben igazolható. Már pedig ez nem fedi a valóságot és valóban furcsa és jellemző, hogy az eredeti, tehát a 2.200. számú rendelet második szakaszának második, harmadik bekezdésére vonatkozóan, ennek magyarázatára vagy értelmezésére, vagyis arra vonatkozóan, hogy a nők és a három gyermekes családanyák válaiztójogának megállapítása miként történik, a most kiadott rendeletben nincs semminemű rendelkezés sem. Nyilvánvaló tehát, hogy épen ezt a részt akarja a kormányzat és a belügyminister ur is teljesen elsikkasztani és odadobni annak a módszernek, amilyen módszert követ a központi választmány, mert ha igy hagyjuk értelmezés nélkül, akkor nyilvánvalóan azt fogják mondani a központi választmánynál: hát hiszen erre nem tért ki maga a magyarázó rendelet, hagyjuk ezt a kérdést, ne is törődjünk vele, hiszen maga a minister sem törődik vele. Tehát ez a rendelet hézagokat hagy a honosságnál, az iskolánál és a nők választójoga értelmezésénél. Ez a rendelet, tehát nem fedi az eredeti rendelet intencióit és nyilvánvaló, hogy nem is fog számítani. Nem lehet bizalom abban, hogy 31