Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. 195 akár jó barátaink beavatkozzanak az ország ügyeibe. (Egy hang jobb felől : Jó barátaink ?) Ezt az állapotot tehát meg kellene szüntetni ! Azt mondja a t. minister ur, hogy nem volt semminemű szervezés. Hát én bemutattam, hogy a Soproni Hirlapban vasárnap megjelent egy fel­hivás az Ébredő-rovatban, amely szószerint igy hangzik (olvassa) : »Bajtársak, a mai beszámolón meglátjuk, hogy kik a gyászmagyarok és az elv­társak. Az irásos parancsot kapott bajtársak jel­zett helyen pontosan jelen legyenek. Mindenkinek nyitva legyen a szeme. Vezérség.« Hát ki ez a »Vezérség« ? Mi van abban az Írásbeli parancsban, t. minister ur ? Én arra vagyok kíváncsi, kikből, mikből áll az a vezérség s az milyen Írásbeli parancsot adott ki, hogy kik legyenek jelen a gyűlésen ? Ez a dolog érdemi része : hogy van egy vezérség a főiskolai hallgató­ság között, amely irásos parancsokat ad ki, hogy ezt végre kell hajtani, teljesíteni kell. Tessék meg­mondani nekem, mi volt ez a parancs, tessék be­mutatni ezt az irásos parancsot itt a nemzetgyűlés­nek és tessék megmondani, kikből áll, milyen összetételű az a vezérség ! Propper Sándor : Mit. akar ? ! Farkas István : Mert utóvégre tudni kell, ki kormányozza ezt az országot, a legális hatóság-e vagy pedig egy vezérség, amelynek tagjai paran­csokat adnak ki, élet és halál urai vagy pedig a rendes hatóság és bíróság intézkedik-e itt. (Zaj jobbfelől.) Erdélyi Aladár : Ezek nem elvtársak. Esztergályos János: Terrorcsapatok! Propper Sándor : Lenin-fiuk ! Elnök : Propper képviselőt rendreutasítom ! (Felkiáltások jobbfelől : Harmadszor !) Esztergá­lyos képviselő urat figyelmeztetem, hogy csend­ben maradjon ! Farkas István : Ezek tehetnek bizonyos irány­zatnak szolgálatokat, de magának az országnak nem, mert jó hírnevét aláássák és tönkreteszik ezt a kicsiny országot is. (ügy van ! a szélsőbal­oldalon. Zaj jobbfelől.) És én hangsúlyozom, hogy ez a módszer nem más, mint balkáni módszer és nem alkalmas arra, hogy kivezesse ezt az országot abból a .bajból, amelybe sodorták. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Erdélyi Aladár : Majd megköszöni Nincsics í Farkas István : Miután látom, hogy a minis­ter ur válaszában nemhogy elitélné, hanem egye­nesen fedezi ezt a különítmény-szervezetet, a választ nem veszem tudomásul. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügy minist er ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister. T. Nemzet­gyűlés ! Ismétlem, a leghatározottabban tiltakoz­nom kell az ellen, hogy az urak a főiskolai hallgató­ság egy egyszerű körét, ahol ők elvégre adhatnak egymásnak címeket és neveket, amilyen nekik tetszik, különítmény formájában tüntessék fel. Katonai különítménynek első korolláriuma, hogy fel legyen fegyverezve, ezek a főiskolai egyesüle­tek nincsenek felfegyverezve ! Pikler Emil : Fel vannak ! (Nagy zaj és fel­kiáltások jobbfelől : Gyalázat ! Nem szégyenli ?) B. Podmaniczky Endre : Kifelé való beszéd ! Nem igaz ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Reisinger Ferenc : Mivel lövöldöznek akkor ? Pikler Emil : Az »Operett Szinház«-ban mivel lövöldöztek ? (Egy hang jobbfelöl : Az felfegy­verzés ?) Elnök : Pikler képviselő urat rendreutasítom, ne méltóztassék folyton közbeszólni ! (Zaj.) Csendet kérek minden oldalon, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni ! Rakovszky Iván belügyminister : Ha pedig a képviselő ur azt a kérdést veti fel, hogy ebben az országban kik kormányoznak : a hatóságok-e vagy pedig egyéb testületek, . . . Propper Sándor : Mind a kettő ! Rakovszky Iván belügyminister : ... ugy én a leghatározottabban, teljes önérzettel kijelenthetem, hogy amióta a belügyi tárcát én vezetem, semmi­féle, a kormányzati tevékenységbe való külön beavatkozást nem tűrtem és ilyent nem is fogok tűrni és ezt a képviselő urnák is méltóztassék tudo­másul venni ! (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést : méltóztatik-e a t. Nemzetgyűlés a belügyminister urnák Farkas István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azo­kat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, szí­veskedjenek feláll an i ! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Áttérünk az interpellációkra. Szólásra követ­kezik? Bartos János jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! (Felkiáltások jobbfelől és a szélsőbaloldalon : Szü­netet kérünk !) Elnök: A képviselő ur kért szünetet? Azt hiszem, még nincsen egy órája, hogy tárgyalunk és nagyon nagy anyagunk van. Ha azonban a kép­viselő ur ragaszkodik óhajához, vagy a Ház kí­vánja, szívesen megadom a szünetet. (Felkiáltások : Kérünk szünetet !) öt percre felfüggesztem az ülést ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur. Hegymegi- Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A vá­lasztói jogfosztások orvoslása részben már a most kiadott rendelettel megtörtént. Hogy ennek a rendeletnek minő hibái vannak, arról majd az utánam felszólaló képviselőtársam fog beszélni. Nekem a belügyminister úrhoz lenne ezekből a jogfosztásokból kifolyólag pár szavam. (Halljuk í balfelől.) A korona zuhanása, a jóvátétel réme, a drága­ság, a fixfizetésüek nyomorúsága, a munkanélküli­ség, a mezőgazdasági termeléshez szükséges tőke 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom