Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-136

A nemzetgyűlés 136. ülése 1923. évi június hó 12-én, kedden. 177 szabályozni és rendezni, hogy tényleg alkalmasak legyenek annak a célnak az elérésére; amelyért azokat voltakép adjá]£. Nagyon helyesen mondotta egyik előttem szóló t. képviselőtársam, hogy akinek kifogása van a képviselői javadalmak ellen, ne vegye azt fel. A gazdagabb, vagyonosabb, tehetősebb képviselőknek mindenesetre erkölcsi kötelességük a díjazás kérdésében a szegényebbekhez alkalmazkodni ok, mert a mai nehéz időkben megfordítva alkalmazkodni, sajnos, nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Szeretném, ha a képviselői javadalmazás kérdése egyszer s mindenkorra lekerülne a nemzetgyűlés napirendjéről, ha nem kellene azt a drágaság folytonos emelkedése miatt ujabban és ujabban foltozgatni, toldozgatni, ne állanának elő ilyen jelenetek, amelyek ném tudom, a közvéleményben hogyan lesznek beállítva, de amelyek sem a nemzetgyűlésnek, sem az egyes képviselőknek egyáltalában nem kellemesek. Ennélfogva azt gondolnám, hogy mivel a kormány most úgyis gondoskodik a fixíizetésüek egyik kategóriájáról, a tisztviselőkről, ennek befejezése után — az övék tehát az elsőség — a gazdasági bizottság vegye tárgyalás alá a képviselői díjazás kérdését körülbelül ugyanazon rendszer szerint, de önállóan s a régi napidíjak valutáris értékének bizonyos hányadát állapítsák meg havonta előre fizetendő átalányként ; emellett legyen az úgynevezett jelenléti díj, amelynek nagyságát és mérvét a gazdasági bizottságra bízzák, hogy az állapítsa azt meg minden hónapban az utolsó ülésen visszamenőleg. Én tehát elfogadom a gazdasági bizottság most tett javaslatát. Tisztelettel indítványozom azonban a jövőre vonatkozólag a következőket (olvassa) : »A jövőre nézve utasittassék a gazdasági bizottság, hogy a tisztviselői illetményrendezésnek befejezése után a képviselők illetményének végleges, megfelelő és önálló rendezése végett terjesszen elő oly javaslatot, amely szerint a régi napidíjak valutáris értéke bizonyos százalék leszámításával havonkint előre fizetendő átalányként állapittassék meg olyképen, hogy abból a készkiadások, költségek teljesen fedezve és bizonyos minimális megélhetés lehetősége biztosítva legyen. Továbbá a jelenléti díj adassék azoknak a képviselőknek, akik a parlamenti üléseket látogatják. A jelenléti díj összegét méltányos alapon, a megélhetési viszonyokat, valamint a korona helyzetét figyelembe véve, minden hó utolsó ülésén arra a hónapra visszamenőleg a gazdasági bizottság állapítsa meg.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Vanczák János ! Vanczák János : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés összeillése óta ismételten vagyunk kénytelenek a képviselők javadalmazásával foglalkozni, ami reánk nézve sem jelent valami kellemes feladatot és a magunk részéről is szeretnők, ha meg leNAPLÓ XII. hetne találni — és meg is kell találni — a módját annak, hogy ezt a kérdést ne legyünk kénytelenek itten hónapról-hónapra ismételten napirenden látni. Igaz, hogy nehéz most végleges megoldást találni a pénzének mai ingadozása melleit, mégis az a felfogásom, hogy ez nem egészen kizárt dolog, s így el lehet majd kerülni azt, hogy a kérdést ismételten és ismételten napirendre tűzzük. A napidíjak, illetőleg jelentéti díjak rendszeTe szerintem nem valami alkalmas megoldás s ha azokat ismételten emeljük, akkor sem jelentheti ez ennek a kérdésnek a rendezését. A baj az, hogy a nemzetgyűlés tagjai be vannak sorozva az állami tisztviselők státusába. A magunk részéről ugy szeretnők és kivánnók ezt, hogy a törvényhozás tagjai vétessenek ki az állami tisztviselők státusából és a kormány találjon módot arra, hogy a törvényhozás tagjait külön keretbe helyezze el. Meskó Zoltán : A Ház, nem a kormány. A koimánynak ehhez semmi köze ! Vanczák János : Vagy találjon rá módot a nemzetgyűlés. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vanczák János : Mégis csak fura helyzet az, hogy a nemzetgyűlés tagjai, mint törvényhozók, az állami tisztviselők státusába Boroztassanak olyanformán, hogy a tisztviselők státusában vannak magasabb fokozatok, mint amilyenbe a nemzetgyűlés tagjai státus szerint beállíthatók, minek folytán az a helyzet áll elő, hogy az állami funkcionáriusok többet jelentenek a nemzet közéletében, mint a törvényhozás tagjai, amikor pedig a törvényhozás maga a szuverén és legfelsőbb fóruma a nemzeti életnek. Ez tehát magában véve is tarthatatlan állapot, amelyen változtatni kell. Nem az a fontos, hogy a képviselőnek milyen a rangfokozata vagy a címzése, hanem az a fontos, hogy a képviselő a nemzet törvényhozója, s igy azután meg kell az egyik oldalon találni a módját annak, hogy ez kifejezésre jusson a nemzetgyűlés tagjainak külön keretbe foglalásával, másrészt pedig igy kell biztosítani a nemzetgyűlés tagjainak függetlenségét, amelynek lényege már úgyis benne van abban, hogy a nemzetgyűlés tagjai számára biztosítva van a mentelmi jog, amely minden jogosulatlan és indokolatlan zaklatástól mentesiti a törvényhozás tagjait. Azt hisszük, ezt meg lehet találni. A jelenléti díj rendszere abban a formájában, ahogy most van, ha nem is lealázó, de mindenesetre azzal a furcsa mellékizzel jár, hogy a nemzetgyűlés tagjai kényielenek magukat bizonyos ellénőrzésszerü eljárásnak alávetni, ami azzal a kényelmetlen érzéssel van kapcsolatban, hogy mindenkinek joga van a képviselők megjelenését vagy meg nem jelenését bírálat tárgyává tenni olyan lealacsonyító formában, hogy egyik vagy másik szorgalmasabb képviselő azért jár el pontosan, mert a jelenléti díjra reflektál és arról nem akar lemondani, holott 28