Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-135
A nemzetgyűlés 135. ütése 1923. évi június hó 8-án, pénteken. 155 Ami a szociális segélyek kérdését illeti, amely szintén felemiittetetfc, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy a népjóléti minister iir a maga részéről igen szeretné kiterjeszteni a szociális segélyezés körét mindazokra, akik ebbe bevonandók. Rothenstein Mór : Nem igen venni észre ! Kállay Tibor pénzíigyminister : Talán majd később méltóztatik észrevenni a dolgot. Hiszen egészen uj intézkedésről van szó, mely egy vagy két esztendő óta létesíttetett, és amelyet, ha az összes kategóriákra kiterjesztőleg egyszerre létesítettünk volna, igazán csak rosszat méltóztatott volna hallani róla, mert nem tudtuk volna ugy megadminisztrálni a kérdést, amint arra szükség van. Most fokozatosan kezelve a dolgot, lehetett azoknál a kategóriáknál, amelyek eredetileg bevonattak, többé-kevésbé megfelelő eredményt elérni, és mihelyt az intézmény beéli magát és kialakult annak adminisztrációja, mind szélesebb köröket lehet majd abba bevonni. Ami az özvegyi nyugdíj megállapításának kérdését illeti, megjegyzem, hogy abban a rendelkezésben, melyet az indemitási törvénybe óhajtok felvenni, bizonyos változtatást kívánnék eszközölni, mely változtatás nem felel meg ugyan annak az indítványnak, amely tétetett, de nézetem szerint megfelelően kielégíti egyrészt a nyugdíjasok igényét, másrészt különösen azt a kívánalmat, hogy az utalványozás és egyáltalában ennek a kérdésnek egész kezelése a legegyszerűbb és legsimább lehessen. Az özvegyi nyugdíjat t. i. a fizetés után óhajtanám megállapítani olyanképen, hogy a nyugdíj 50°/o-át képezze a fizetésnek. Ezzel elkerülnék azt, hogy mindig a nyugdíjat kelljen kiszámítanunk ahelyett, hogy a fizetés felét vesszük, mely mérték nézetem szerint igen messzemenő és igen lényeges javítása volna a helyzetnek. Hasonló rendelkezést kívánok javasolni az indemnitási törvényben az árvákra és a szülőtlen árvákra nézve is, akikre nézve a felveendő rendelkezés szintén lényeges előhaladást és jobbítást jelent. Ami a segélyek kiutalásának kérdését illeti, erről ismételten szó volt már és volt alkalmam már több izben megemlékezni, ami pedig a lakáspénzrendelet kérdését illeti, itt tulajdonképen csak egypár kis, u. n. sérelmes rendelkezésről van szó, melyet azt hiszem, lehetséges lesz minden nehézség nélkül és a rendszer megváltoztatása nélkül eliminálni. SEÓ van nevezetesen a férjes nőalkalmazottak lakáspénz jogáról, melyet a magam részéről épen a kérdésnek kisebb jelentőségére való tekintettel az általános rendezés szempontjából helyreállítani óhajtok. (Elénk helyeslés.) Szó van azután a főváros környékén lévő viszonyok rendezéséről, mely viszonyok tekintetében azt hiszem, a népjóléti minister úrral egyetórtőleg, vagy talán kizárólag csak az ő intézkedése alapján olyan helyzetet lehet előidézni, mely ebben a tekintetben is megnyugvást hozhat. NAPLÓ XH, Külön is felhívtam figyelmét erre a kérdésre, és azt hiszem, hogy egy, az ő tárcája körébe kiadandó intézkedéssel megnyugtatólag lehet ezt a kérdést rendezni. A családi pótlékokat illetőleg meg kell jegyeznem, hogy a családi pótlékoknál elsősorban mindig a természetbeni ellátást veszem figyelembe, melyet az alkalmazottak kapnak, nem pedig azt a pénzösszeget, amelyet családi pótlék címén az elértéktelenedett koronában részükre kifizetnek. Tényleg az a helyzet, hogy a természetbeni ellátásoknak a családtagok számához való kötése folytán a családi pótlék ma sokkal jelentékenyebb és sokkal nagyobb, mint volt abban az időben, amikor a családi pótlékok rendszerét megállapítottuk, ugy, hogy ezt a kettőt, a pénz és a természetbeni ellátást egymással kombinációba hozva fogva kellene a kérdéssel foglalkoznunk és azt olyanképen megoldanunk, hogy ennek az ellátásnak az értéke mindenkor megfelelően figyelembe vétessék. Hiszen teljesen lehetetlen helyzetet idézne elő az, ha csupán a családi állapot tekintetbevételével fizetnőnk az alkalmazottakat, mert ebben az esetben megtörténhetnék az, hogy valaki, aki nagy családdal bir, és alacsonyabb fizetési osztályban van, sokkal nagyobb illetményeket kapna, mint mondjuk a két-három fokkal felette álló alkalmazott. Ami a kedvezményes ellátás korlátozására vonatkozó intézkedéseket illeti, egészen röviden megjegyzem, hogy nézetem szerint bizonyos korlátokat felállítani elkerülhetlenül szükséges ebben a tekintetben akkor, amikor általában ennek a szisztémának a leépítésén dolgozunk. Nem mondom, s egy szóval sem állítom, különösen az adott helyzetben, hogy a havonta 6000 koronában megállapított minimum oly összeg, mely a jövőre nézve fent art ha tó lenne. A magam részérni keresem a megoldást, és pedig tárgyi ismérvek alapján, úgyhogy a kedvezményes ellátás korlátozására vonatkozó intézkedést fentartanám ; azt hiszem azonban, hogy a 6000 koronás korlátot és talán azt az egész rendszert, amely pénzben óhajta ezt a korlátot megállapítani, el fogom ejthetni, (Helyeslés.) azzal szemben, hogy valamiféle olyan tárgyi ismérveket állapítok meg, mely tárgyi ismérvek mellett azután a természetbeni ellátás kiszolgáltatása nem foglalna helyet. Mert méltóztassanak viszont megengedni, amire sokan rámutattak különösen a hátam mögött ülő t. képviselő urak közül, hogy nagyon rossz benyomást kelt a községekben, igen sok társadalmi körben és helyen az, hogy olyanok is jönnek természetbeni ellátásért, (Ugy van ! Ugy van !) akik vagyoni helyzetüknél fogva arra rászorulva nincsenek és azt mégis igénybe veszik. Ami az utazási kedve'zmény dolgát illeti, megjegyzem, hogy ez a kérdés a kereskedelemügyi minister ur hatáskörébe tartozik, és ő a maga részéről épen a főváros környékén lévő alkalmazottakhelyzetére való tekintettel, intézkedni kíván •abban a tekintetben, hogy olyan bérletjegyek álla24
