Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-135

Á nemzetgyűlés 135, ülése 1923. évi június hó 8-án, pénteken, 151 Meg kell emlékeznem harmadszor a iétszámapasztás kérdésérői is, amelyről elengedhetetlen beszélnünk akkor, amikor a tisztviselői kérdések általános kezeléséről és az illetmények felemeléséről van szó. Azt hiszem, hogy annak a létszámapasztásnak a kérdését, amely már elintéztetett annak idején azzal a bizonyos kifogásolt B-listával, nem volna helyes és célszerű újra megbolygatni és szőnyegre hozni. Ugy látjuk, hogy azok közül az alkalmazottak közül, akik akkoriban eltávoztak az állam szolgálatából, a túlnyomó nagy rész, azt mondhatom, 95—97% már véglegesen és ugy elhelyezkedett, véglegesen ós ugy lezárta ennek az akciónak aktáit a maga részéről, hogy most már ezeknek a nyugalmát bolygatná meg, ha a kérdést bármily formában újra a szőnyegre hoznók. Ezeknek az alkalmazottaknak egy része elhelyezkedett a társadalomban, a magángazdaságokban, egy másik része visszavétetett az állam részéről. Itt rá kell mutatnom arra, hogy kormányrendelet jelent meg és az egyes ministeriumi állások betöltésére vonatkozó felhívásokban intézkedés foglaltatik arra nézve, hogy elsősorban ilyen, annak idején B-listára helyezett tisztviselőkkei töltessék be minden megüresedett állás. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden üres állás betöltésénél tehát ezek az urak jöttek figyelembe elsősorban, természetesen, amennyiben megfelelő képesítéssel, szakszerű előképzettséggel rendelkeztek. Azt tapasztaltuk azonban, hogy ezekre az állásokra, amelyek igy megüresedtek, Blist ás tisztviselők igen kis számban vagy egyáltalában nem pályáztak, ami mindenesetre azt mutatja, hogy elhelyezkedésük megtörtént, hogy ezzel a kérdéssel, mint általános nagy kérdéssel többet igazán nem volna célirányos és helyes foglalkozni. Voltak egypáran, akiket visszavettünk utólag időlegesen, bizonyos meghatározott időtartamra. Ezeknek a száma egypár száz lehet s ezeknek végleges elbocsátása és végleges kiválása az állami szolgálat kötelékéből csak most történnék meg. Ezeknek a körében lehet talán bizonyos nyugtalanság s talán ez az, amire a t. képviselő ur tegnap célzott, de azt hiszem, most már ezeknek az ügye is nagyban és egészben elintéztetett, •— hiszen főleg a belügyministeriumról van itt szó — azzal az intézkedéssel, amelyet a belügy minister ur tett s amelynek értelmében ő az ilyen, a belügyministeriumba berendelt vármegyei alkalmazottakat ugyanolyan elbírálás alá akarja vonni, ugyanabba a létszámba veszi fel, amelyben a többi belügyministeriumi alkalmazottak vannak. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ezekkel a, hogy ugy mondjam, B-listára jelölt emberekkel kiegészített létszámban akarja az ujabb létszámapasztást véghezvinni, figyelem nélkül arra, hogy ezeknek egy. része régebbi,. más része pedig csak ilyen berendelt alkalmazott. Amint annak idején bejelenteni bátor voltam, ujabb létszámapasztás szüksége is feltétlenül előáll. Előáll azért, mert a mi adminisztrációnk, berendezkedésünk a közigazgatás ellátására tényleg komplikáltabb, sokkal több munkát igénylő és sokkal több személyzetet igénybevevő, mint az országunk viszonyaihoz mérten helyes és megfelelő volna. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Szükséges azért is, mert állandóan azt látjuk mindenütt, ahol az állami pénzügyek szanálásával foglalkoznak, hogy elsősorban itt óhajtják megfogni a kérdést, hogy még győztes államokban is, mint Franciaországban, igen messzemenő apasztást és közigazgatási egyszerűsítést eszközölnek abból a célból, hogy a budget költségeit apasszák és ennélfogva közmeggyőződés Európaszerte, hogy az orvoslásnak, a pénzügyek szanálásának eszközét itt kell megtalálni, legalább itt is kell megtalálni és hogy mindenesetre ez olyan terrénum, amely mellett nem lehet elhaladni anélkül, hogy megcsináljuk mindazt, amit mások is megcsináltak, akik hasonlóan nehéz helyzetben vagy pláne nálunk sokkal jobb helyzetben voltak. Azt hiszem tehát, hogy a tisztviselői létszámnak ezt az apasztását mindenesetre indokolt és helyes eszközölni, ugy, hogy az tényleg az adminisztráció egyszerűsítésére és a költségek apasztására vezessen. Abban egyetértünk, hogy magábanvéve azzal, hogy tisztviselőknek fizetés helyett nyugdíjat adunk, nagy eredményt nem érhetünk el. Nagy eredményt csak azzal érhetünk el, ha megszüntetünk intézményeket, amelyek feleslegesek; (Helyeslés.) megszüntetünk hivatalokat, amelyekre nincs többé szükség és ha egyáltalán az egész szervezetet ugy alakítjuk át, hogy ez az apasztás ne csak azt jelentse, hogy ugyanazt a munkát, amelyet eddig öt ember végzett, ezentúl három végzi el — s esetleg ugy is végezheti el, hogy igen sok restanciát csinál —, hanem hogy ugy állapítsuk meg a munkát magát, hogy annak rendes elvégzésére ne^ kelljen öt, hanem csupán három ember, (Élénk helyeslés.) Mindenesetre ilyen irányban óhajtjuk ezt az intézkedést megvalósítani és ehhez kérem kollégáim nevében is a nemzetgyűlés támogatását, (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Meglesz !) mert hiszen mindenesetre olyan intézkedésekről van szó, amelyek érdekeltségek dolgát érintik, amelyek egyes köröknek, egyes vidékeknek az érdekeibe talán belevágnak, amelyeket azonban, azt hiszem, nagyon jól lehet kielégíteni, ha az ember olyan megfelelő intézkedést tesz, amellyel ugyanazt az adminisztrációt biztosítja részükre, amilyen adminisztrációban eddig részük volt. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha méltóztatnak megengedni, még egészen röviden végigfutok azokon az egyes tételeken, amelyekJtt_ ebben az indítványban foglaltatnak;