Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-134
136 A nemzetgyűlés 134. ülése 1923. évi Junius hó 7-én, csütörtökön. hajlandó ezen az alapon kölcsönözni ez az intézmény és nem nagyobb összeget, akkor ismét csodálkoznom kell, hol késik a t. pénzügyminister ni keze, hogy aláirja azt a rendeletet, amely szwint ezeket a kölcsönöket fel kell emelni. Hiszen az V. fizetési osztályban lévő ministeri tanácsosnak csak a rendkivüli segélye ma 102.000 korona. Ennek a 102.000 korona rendkivüli segélyt élvező közalkalmazottnak csak 45.000 koronát kölcsönöz nagy kegyesen a pénzügyministerium. Barthos Andor : De ha kölcsönöz, akkor még ugy sem tud megélni ! Pikler Emil : Egy nadrágot sem vehet érte ! Szilágyi Lajos : Ezek a számok meghaltak, nem érvényesek többé, ezen gyorsan változtatni kell, hiszen a kormány nem erőlteti meg magát túlságosan, ha egy felesküdött tisztviselőjének annyit kölcsönöz, amennyi annak egyhavi járandósága. östör JÓZSef : Békében háromhavi fizetés volt engedélyezve ! Barthos Andor : De miből fizeti azután vissza? Pikler Emil : Még & dobutcai rőfös is megtesz annyit ! Szilágyi LajOS : Az az elkeseredés, amely mindezek következtében a tisztviselők körében növekszik, még csak fokozottabb a régi sérelmek folytán. Majdnem minden kategóriának vannak panaszai. Ezeket most néni fogom boncolni, mert nem akarom ezzel az egész dolog áttekintését megzavarni. Csak futólag emlitem meg, hogy ehhez a pénzösszegek körüli zűrzavarhoz milyen előléptetési, áthelyezési, átcsoportositási sérelmek járulnak. Ezek mind szoros összefüggésben vannak ugyan a kérdéssel, de véleményem szerint nem rendezhetők mindaddig, amig a t. pénzügyminister ur mindent felölelő gyökeres reformjavaslattal nem jön. Panaszaik vannak a tanároknak, — természetesen — a végrehajtóknak, a segédhivatali tisztviselőknek, a magyar államvasuti mérnököknek, a vasutasok Bcsoportjának, a középiskolát végzett Máv. állomáséiul járóknak, állomásfelvigyázóknak, irodakezelőknek, Máv. mozdonyfütőknek, posta-, táviró-, távbeszélő- és műszaki üzemi tisztviselőknek, a postatiszti tanfolyam hallgatóinak, postatakarékpénztári tisztviselőknek és postamestereknek. Felemiitettemezeket utólag csak azért, hogyha némi érdeklődés kiséri mai felszólalásomat, nehogy azt gondolják ezek az érdekeltek, hogy az ő ügyükről már megfeledkeztünk, és nehogy azt gondolják, amit némely lapokban olvashattunk, hogy mi a kormánnyal bizonyos megállapodást, kompromiszszumot kötöttünk. Mi nem kötöttünk kompromisszumot, nem kerestük a kompromisszumot. Kértük a kormányt, hogytáigyalj on velünk, azért, mert parlamenti szünet volt és tisztázni akartuk a kérdést. Tárgyaltunk a kormánnyal és sikerült bizonyos tekintetben meggyőznünk a kormányt. Amennyiben azonban nem győztük meg, annyiban ezeket a követeléseket változatlanul fentartjuk. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) ébren tartjuk és nem nyugszunk addig, amig a t. kormány érveink előtt meg nem haj lik s ezeket a sérelmeket, igazságtalanságokat is ki nem küszöböli, hogy ebben az egész kérdésben végre valahára helyreálljon a béke és nyugalom. T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden fogok megemlékezni a magántisztviselőkről, mert Pikler t. képviselőtársam tegnap a magántisztviselők bizonyos kategóriáinak kívánságairól nagy tárgyi* lagossággal és a kérdés teljes ismeretével már szólt, ö különösen négy szövetséggel foglalkozott. Azzal a négy szövetséggel, amely az ő pártjukhoz a legközelebb áll. Ez a négy a Magántisztviselők Országos Szövetsége, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetsége, a Biztositási Tisztviselők Országos Szövetsége és a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége .Ezekre a szövetségekre már kör ül ^ belül rámondhatjuk mi, a polgári társadalom elemei, hogy ezeket már elvesztettük. A folytonos késlekedés miatt, a kormány hibája miatt ezek a szövetségek már kicsúsztak a mi kezünkből, ezek a szövetségek már a nemzetközi szociáldemokrácia karjaiban vannak, onnan nyernek irányítást és utasítást. At. képviselő ur elmondta részletesen, én csak futólag említem meg, hogy ők kérelmezték a létminimum törvénybeiktatását valorizációs alapon, kért ék az index bevezetését és közzétételét, kérték paritásos béregyeztető intézmények felállítását, és kérték a Ferenc József kórház autonómiájának visszaállítását. Ezeknek a kérelmeknek egy része szorosan belevág Farkas István t. képviselőtársam múltkor bejegyzett indítványába. Végtelenül sajnálom, és a t. kormány rövidlátásának, a t. többség helytelen elj árasának t ulaj donitom, hogy ennek az indít ványnak indokolását nem méltóztatott az én indítványomhoz hasonlóan napirendre tűzni. Ha at. képviselő ur ezt az indítványt bejegyezte, akkor köte* lességük lett volna megengedni az indokolást, ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szüsőbaloldalon.) még akkor is, ha százszor nem értenek vele egyet a túloldalon, vagy nem értünk vele egyet mi is sok tekintetben. Én a nemzetgyűlés mai ülésén szemrehányást akartam tenni Pikler t. képviselőtársam« nak, hogy elment ezekre a nagygyűlésekre, amelyeket ez a négy szövetség tartott, és példaképen akartam felhozni szociáldemokrata képviselőtársaink irányában a mi eljárásunkat, azt, hogy mi távol tartottuk magunkat minden ilyen nagygyűléstől. Minket is hívtak, mi is mehettünk volna, mi is arathattunk volna nagy sikereket Budapesten ezeken a nagygyűléseken, de nem mentünk, megtagadtunk minden közösséget a gyűlés rendezőivel. (Helyeslés balfelölj Egyedüli kivétel volt az egész nemzetgyűlésen — ha jól ttfdom, — Pikler Emil és Kéthly Anna képviselőtársunk, akik elmentek egy ilyen nagygyűlésre. Most mégis abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudok nekik szemrehányást tenni, mert Farkas István t. képviselőtársamnak viszont a többség megtagadta az inditványa megokolását. Ha a
