Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-134
A nemzetgyűlés 134. ülése 1923. évi június hó 7-én, csütörtökön. 181 tanulmányt érdemel, hogy miképen kezeli a kormány a f ütőanyagjárandóságot. Érthetetlen okokból a kormány azt mondja, hogy 12 hónapból 10 hónapot ad ki természetben, két hónapot fizet pénzben, s a 10 hónapra megállapít ja, hogy 10 métermázsa fát és tiz métermázsa szenet ad. Nem tudom, miért ne adhatna 12 hónapra 12 métermázsa fát és 12 métermázsa szenet. Azután a váltságot megállapítja rendesen jó későn és kifizeti még később. Konkrét adatok egész tömkelege van a birtokomban arra vonatkozólag, hogy a kormány, az államkassza az érdekelteknek a tűzifa- és szénjárandóságok vált ságösszegével messze visszamenőleg tartozik. Mit jelent ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy az érdekelt, aki elkésve kapja meg a tűzifa- vagy szén váltságát, abból a pénzösszegből, amelyet megkap, akkor, amikor megkapja, sokszor csak egy hetedrészét tudja bevásárolni annak a tüzelőanyagnak, amelyet betudna vásárolni akkor, ha at. pénzügyministeri um egyszer már valahára az adminisztrációt olyan állapotba zökkentené, hogy az érdekeltek azokat a pénzösszegeket, amelyeket a kormányrendeletekkel, ujságközleményekkel világgá kürtöl, azonnal megkapnák. Külön emlitem meg a vasutasok kategóriáját, akik ugyanannyi tüzelőanyagot és világitóanyagot kérnek, mint amennyit békében kaptak. Ez az ő fizetésüknek egy része volt, ők tehát ragaszkodnak ahhoz, hogy ami nekik békében e tekintetben a járandóságuk volt, az a tartozás az állam részéről teljesíttessék. Homonnay Tivadar : Ez határozott jog ! Szilágyi Lajos: A magyar államvasuti alkalmazottak fogyasztási szövetkezete ennek kapósán kéri, hogy számára a kedvezményes szállítási jogot adják vissza. Teljesen abszurd állapot szerintem az, hogy van az államnak egy üzeme, s annak az üzemnek van egy fogyasztási szövetkezete, s ez a fogyasztási szövetkezet kedvezményes szállítási jogot nem élvez, annak kérnie kell a kedvezményes szállítási jogot, holott tudjuk, hogy kik, mennyien, és milyen szállítási kedvezményeket élveznek. Rátérek ezek után az utazási kedvezmények terén történt balkezü intézkedésekre. Propper Sándor: Csupa balkéz, halljunk már valamit a jobbkézről is! Szilágyi Lajos : Mi az ingyen- vagy olcsó utazást nem kedvezménynek, hanem egy jognak — egyik helyen törvényen, másik helyen rendeleteken, harmadik helyen szokásjogon alapuló jognak'— tartjuk. Mi kétségbe vonjuk a kormánynak azt a jogát, hogy e tekintetben teljesen szabadon intézkedhessek. Szerintünk ez a fizetésnek, az alkalmazott követelésének és az állam tartozásának egy része. (TJgy van! balfelöl.) Ez szerintünk vissza nem vonható és nem korlátozható, de még kevésbé csökkenthető a jelenlegi viszonyok között, amikor a kormány a lakáskérdést még nem tudta és — elismerem — nem is tudhatta megoldani. Szerintünk az érdekelteknek joga van emiatt a kincstárt beperelni. Mégis fogják tenni. Ugy vagyok értesülve, hogy a közigazgatási bíróság elé lesz hurcolva a , t. pénzügyminister ur az utazási kedvezmények megvonása miatt. (Mozgás a jobboldalon.) Ez az intézkedés is minden egyes családban fel borította az életbeosztást, mérhetetlen elkeseredést, rettenetes igazságtalanságokat és aránytalanságokat okozott s igy ezt is azok közé a rendeletek közé soroljuk, amelyek napokig sem tarthatók fenn. S itt meg kell jegyeznem, hogy a t. kormánynak az a rendelete, amely — ha jól tudom — a tegnap esti lapokban napvilágot látott, szintén semmiféle tekintetben ki nem elégítő. A t. kormány áthidaló álláspontot foglalt el. Miután rengeteg sok alkalmazottól megvonta az ingyen, vagy olcsóbb utazás jogát, jött egy közvetítő megoldás : rendszeresítette az utasitásszerü havi bérletjegyek intézményét. Ez megint csak félmegoldás, megint nem az, amit kértek az érdekeltek, megint nem az, ami visszazökkenti az egyes családok életbeosztását a keresetüknek megfelelő viszonyokba. Az a helyzet most is változatlanul fennáll, hogy a családfő Budapesten dolgozik és künn lakik, vagy fordítva, Budapesten lakik és künn dolgozik, ök erre az utazási kedvezményre rendezkedtek be, s ezen az utasitásszerü havi bérletjegyek rendszeresítése nem változtat semmit. Meg kell itt mondanom külön a pénzügyminister urnák — se tekintetben a kereskedelemügyi minister urat is meg kell említenem — csodás elzárkózását a fővárosi alkalmazottak kérelmeitől;; Itt is olyan kategóriáktól vonták meg az utazási kedvezményt, amelyeket meghagytak az állami alkalmazottak körében. Ez az egyenlő elbánás elvébe ütközik, s mint ilyen igenis kifogásolható; ( ügy van I a baloldalon.) Nagyon panaszkodnak a nem állami tanerők, a nem állami főgimnáziumok, főreáliskolák, kereskedelmí iskolák és egyéb iskolák tanszemélyzete az utazási kedvezmények elvonása miatt, A díjnokok minden kategóriája visszakéri a vasúti arcképes igazolványt, mert az azelőtt nekik megvolt. A községi végrehajtók szintén kérik, hogy a vasúti utazási kedvezményeket megkapják. A postâmes* terek és postamesternők most kopogtatnak, hogy végre valahára ők is megkapják ezeket, akkor, amikor mások azt elveszítik. Ebben a tekintetben is nagy zűrzavar, teljes felfordulás van. Itt tehát nincs más megoldás, mint hogy majd akkor döntsünk ebben a kérdésben, amikor törvényszerüleg szabályozzuk az egész "kérdést, még ennek a hónapnak a folyamán — mert ugy vagyok értesülve, hogy a pénzügyminister ur még ennek a hónapnak a folyamán, fogja tető alá hozatni az idevonatkozó sürgős intézkedéseket — addig pedig azt kérjük tisztelettel a kormánytól, hogy állítsa vissza az utazási kedvezmények terén az 1922. évi állapotot. (Helyeslés jobbfelól.) Ez egy rendeletben máról-holnapra elintézhető, s akkor temérdek elkeseredést, az izgatás temérdek anyagát küszöböli ki a kormány, Propper Sándor : Kik izgatnak ? Szilágyi Lajos : Erre külön rátérek. 90*