Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-134
*A nemzetgyűlés 134. ülése 1923. sánál a zsírnak napi forgalmi árát figyelni és a postások szerint körülbelül egy és fél kilogramm zsírnak napi ára volna az, amely a létminimumnak legjobb mérőeszköze volna. Vannak, akik más számitág szerint azt mondják, hogy a törzsfizetésnek minden békebeli koronája után adja az állam 2 kilogram búzának mai árát. Ez annyit jelentene, hogy minden békebeli 1 korona után 514 mai koronát adnának, tehát ötszáztizennégyszeresét a békebeli törzsfizetésnek. Ez már egy enyhébb mérték, amelyre nekem is meg kell jegyeznemm, hogy ez igenis, méltányosnak látszik. Ismét más számítás szerint a békefizetésnek 80%-os aranyparitását kérik, ismét más számítás szerint a buzavalutához szeretnék a létminimumot arányosítani. Az aranyparitást természetesen ugy kérik az érdekeltek, hogy nem máról-holnapra, hanem fokról-fokra, bizonyos időközönként történnék az átmenet, és meg kell adni, hogy azokban a memorandumokban, melyekben az aranyparitást kérték az érdekeltek, egyúttal önkéntesen felajánlották az államhatalomnak a sokkal magasabb adófizetést, csak azt kötötték ki, hogy más kategóriák így, ugyanilyen mértékben sújtassanak az adóval. Az aranyparitást illetőleg azonban innen, e helyről is intenem kell az összes érdekelteket, hogy ez csak egy szépen hangzó szó, mert ha a táblázatokat, összehasonlításokat áttekintjük, akkor azt látjuk, hogy a legalsóbb alkalmazásban lévő fixfizetésüeknél az aranyparitás ma is megvan, sőt vannak olyan kategóriák, ahol az aranyparitáson felül áll a helyzet. így tehát, ha látok zajongó embereket, ha látok népgyűlésen elégedetlen embereket, akik az aranyparitást kívánják, szeretném őket felvilágosítani arról, hogy az aranyparitás rendszeresítése tulajdonképen csak közép és legmagasabb fizetési osztályokban járna lényeges haszonnal, de az alsóbb alkalmazásokban alig tenne különbséget, a legalsóbbakban pedig visszafejlesztést jelentene. Szóváteszem ezt azért, mert teljesen objektive és pártatlanul akarom a kérdést tárgyalni. (Helyeslés jobb felől.). En a bajoknak legnagyobb részét ott látom, hogy az adminisztráció bonyolult, lassú és ezeknek veszedelméből állt be a mai nyomor ós a nyomor következtében az elkeseredés. Beállott immár az a helyzet, hogy sürgősen egyszerűsíteni kell az összes idevonatkozó törvényeket és rendelkezéseket. (Helyeslés.) Egységesíteni keli az illetményeket ; legyen csak törzsfizetés, családi pótlék és lakáspénz, de háromféle fizetési tétel a mai megélhetési viszonyoknak megfelelően akként állapíttassák meg, hogy mindazok az igazságtalanságok, mindazok a sérelmek, amelyek immár a kormány előtt teljesen ismeretesek, mert előterjesztettük azokat, kiküszöböltessenek. Másik fontos szempont pedig az, hogy ha á kormány rendeletileg szabályoz itt-ott valamely árat; ha a kormány maga ad ki valami évi június hó 7-én, csütörtökön, 125 rendelkezést, amely valaminek árát felemeli, akkor méltóztassék gondoskodni arról, hogy ugyanazon a napon, ugyanazzal a dátummal emelkedjék a fixfizetésüek számára, (Igaz! Ugy van ! half elöl.) hogy meg tudjanak küzdeni azzal az áremelkedéssel, amelyet a kormánynak rendelete okozott. Ez is megint csak könnyű, ez is kormányzati intézkedés, ez sem jelent egyebet, mint hogy a ministeriumok egymással párhuzamosan dolgozzanak, mert ha egyebet nem is említek, mint az árvizsgáló bizottságok működését az árak megállapítására vonatkozólag, hát elégséges, hogy a kormány ezt figyelje és ennek megfelelően adja ki a fizetésekre vonatkozó rendelkezéseit és a hibáknak nagy része így is kiküszöböltetik. Másik kívánság, t. Nemzetgyűlés : lehetetlen az a helyzet, ami most van ; lehetetlen, hogy itt mindig a tisztviselőknek kell megmozdulniuk, lehetetlen, hogy egyesületeknek kell gyűlésezniük, később, amikor nem eredményes a választmányi gyűlés, nagy gyűlést kell tartani s amikor ez sem eredményes, népgyüléseket tartanak. (Ugy van! bal felöl. Zaj.) Lehetetlen az a helyzet, hogy küldöttségek járnak hónapról-hónapra ide-oda, egyszer a kormányhoz, máskor az ellenzékhez. Mind a kettő lehetetlen helyzet. Valami olyan megoldást kell egyszersmindenkorra teremteni, hogy a fizetések automatice emeltessenek. E célból javasoltuk a kormánynak azt, amit — örömmel látom — akceptált is, hogy t. i. havonta határozzon arról, hogy a legközelebbi elsején marad-e a fizetés, vagy emelkedik-e? A t. kormány azt mondotta, hogy nem megy bele az index-rendszerbe azoknak az érveknek hatása alatt sem, amelyeket tegnap Pikler t. képviselőtársam fejtegetett s amelynek nagy része természetszerűen helytálló. A kormány azonban álláspontra kivan helyezkedni, hogy csak mint egy obszervatórium figyeli az eseményeket az egész hónap folyamán ós azután annak megfelelően intézkedik. Propper Sándor :. Elvben elfogadta ! Beck Lajos: Az elvből nem lehet megélni! Propper Sándor : Ez nem is burkolt, hanem nyílt index-rendszer. (Zaj.) Szilágyi Lajos: De mégsem index-rendszer, mert attól sok tekintetben különbözik, — nem akarok erre hosszasan kitérni. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Mindenesetre helyes, ha a megélhetési nehézségek állandóan központilag figyeltetnek és annak alapján a kormány idejében intézkedik, amig nem késő, és nem vár a kormány arra, hogy akár sajtó utján, akár gyűléseken elhangzott beszédek utján, akár parlamenti felszólalások utján kényszeríttessék a cselekvésre. Legyen a tisztviselőkben mindig az a tudat, hogy a kormány önként, a saját aka* rátából segít rajtuk, nem pedig csak sarkantyuzásra, szorításra, bármelyik irányból jöjjön is, (Helyeslés balfelöl.)
