Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
A nemzetgyűlés 133. illése 1923. évi junitís M < 6-án, szerdán. (Halljuk! a bál- és a szélsőbalóldalon.) hogy ahhoz az államhatalom Bemmi körülmények között hozzá nem nyúlhat, . . . Gaal Gaston: Kern is! Szakács Andor :,.. az, ezen elméletnél fogva tagadja meg az adófizetést ; mert ha vagyonának egy részét évről-évre visszatérve, adónak igénybe veszi az állam, akkor ez már az ő tétele szerint épen olyan megsértése a magántulajdonnak . .. Gaal Gaston : Ködös teóriák ! Szakács Andor :.. mint amilyen megsértése az, amikor azt mondja neki : »ne pénzben fizess, hanem természetben fizesd a járandóságot«. Csak a fizetség formája változott. Miért nem méltóztatott t. képviselőtársam akkor, amikor Hegedüs Lóránt pénzügy minister ur a vagyonadót kivetette és öntől s földbirtokostársai tói azt kivánta, hogy természetben adják le a vagyonváltságot, — miért nem méltóztatott figyelmeztetni Hegedüst, hogy ez bolsevizmus ? Elnök '. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez az interpelláció tárgyával semmiféle összefüggésben nines. Ha a képviselő ur igy folytatja beszédét, kénytelen leszek a szót megvonni. Tessék a tárgyra rátérni ! Kuna P. András : Időlopás. Ez indemnitási vita ! Rupert... Pikler Emil : Gróf Kuna, mint szakértő ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, tartsuk meg a tanácskozás rendjét ! Rupert Rezső (Kuna P. Andráshoz): Mit akar tőlem? Be van rúgva! Elnök ". Rupert képviselő urat rendreutasítom. (Fellciálsásolc a szélsőbalóldalon : Kuna P. a kaszinói tag, zászlós ur!) Rupert Rezső : Fogalma sincs, hogy miről van szó! Szakács Andor : Amikor én ma interpellációmat bejegyeztem a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur külföldi útja tárgyában, természetes, hogy én mindazoknak a dolgoknak az érdemével óhajtottam foglalkozni, amelyek az ő expozéjukban, külföldi előterjesztéseikben benne foglaltattak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.)Nem aziránt akartam érdeklődni, hogy hány órakor ültek fel a párisi expresszvonatra, — az ő utazásuknak ezen apró részletei engem igazán nem érdekelnek. Rupert Rezső: És hogy mibe került ez a kirándulás ! Szakács Andor : No már most, ha Magyarországon agrárdemokrácia volna, könnyebb volna, nem könnyű, hanem könnyebb volna a tisztviselői kérdést is megoldani, mert sok állami alkalmazottat a földbirtokreform keretében lehetne elhelyezni. Gaal Gaston: Ne parasztnak, hanem nadrágos embernek adni a földet. Ez az álláspontjuk ! Égy hold sincs erre a célra ! A népnek igen, de a nadrágos uraknak semmi ! Tessék ezt tudomásul venni ! Horváth Zoltán: A gazdatiszteknek sem? Azok nadrágot hordanak. Gaal Gaston : A nadrágos urak részére nincs földje ennek az országnak ! Tessék a népnek adni ! Horváth Zoltán: A sok vitéz! Gaal Gaston : Én értek a gazdasághoz, de ilyen földreformot nem kívánok. Cserti József: Ebből nem lesz semmi! Kiss Menyhért: A törvény értelmében joga van egy hold földhöz a hadviselteknek is. Benne van a törvényben. Gaal Gaston : Csak a novellában. Rothenstein Mór: Szegény nagybirtokosok! Kiss Menyhért: Joga van a hadviselteknek a földhöz. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Meskó Zoltán : Menjünk Parisba ! (Zaj.) Elnök : Újból figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak a házszabályokhoz alkalmazkodni, ilyen közbeszólások mellett teljes lehetetlenség a tanácskozás nyugodt menetét megtartani. F. Szabó Géza : Ez a beszédnek a bevezető része. Szakács Andor: Azt mondja a ministerelnök ur a tegnapi beszédében, hogy a kormány továbbra is iparkodni fog azon, hogy a jóvátételi bizottság rezoluciójának megváltoztatását kieszközölje, tehát tovább fogja folytatni kísérleteit és tárgyalásait, hogy a külföldi kölcsönhöz hozzájuthasson azon feltételek nélkül, amelyek ma ki vannak szabva, és amelyek mellett a kormány a külföldi kölcsön felvételét lehetségesnek nem tekinti. Én azt hiszem, hogyha a kormány tovább akarja folytatni ezen nagyon helyes tárgyalásait, mégis csak kell neki valami nóvumot felmutatni, az ország részéről valami jobb hajlandóságot, ujabb intézkedéseket, amelyek közelítenek ama külföldi tényezők álláspontjához, amelyek ezeket a feltételeket reánk szabták. Ez volna az, ha a kormány csakugyan rátérne az alkotmányosság, a közszabadságok útjára. (ügy van! a bal- és a szélsőbalóldalon.) Ez volna az egyik novum, amivel a kormány a külföld elé léphetne. A másik nagy nóvum volna az, ha a tisztviselő kérdést gyökeresen megoldanák s itt az agrárdemokráciának hajlandóságait igenis igénybe vennék, mert nem áll az, soha nem hallottam attól a szegény embertől, ha őt kielégítik, hogy irigykednék arra a tisztviselőre, azért, hogy neki is adjanak egy kis földecskét kertgazdálkodásra vagy valamire. Ilyen hangot én nem hallottam, pedig az Alföldön, ahol a legtöbb a szociális baj, sok helyen megfordultam J és komolyan tanulmányoztam a kérdést. És ilyen nóvum volna az is, ha tényleg azokat a legszükségesebb termelési hiteleket.
