Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
À nemzetgyiâés 114. 'ülése 1923. Rupert Rezső : . .. akkor meg kell állapitanunk, (Halljuk ! Halljuk ! half elől.) hogy az ő egyéni becsületéhez és az ő orvosi tudásához ezeknek a politikai cselekedeteknek, ezeknek a forradalmi tényeknek nincsen semmi közük. Hiszen, t, Nemzetgyűlés, mindaz, ami Székesfehérváron akkor történt, megérthető. Székesfehérvár egyik kiválóságának, egyben egy országos kiválóságnak álláspontját ismertetem meg itt annak megmagyarázása céljából, hogy milyen volt akkor Fehérváron a hangulat, (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) hogy miképen fogták fel a forradalmat. Majd megmondom a végén, hogy a felolvasandó kijelentések kitől valók, de addig méltóztassanak engem türelemmel meghallgatni. Nevezetesen ettől a székesfehérvári kiválóságtól, aki az országnak is egyik kiválósága, megjelent egy cikk . . . Cserti József: Azóta köpenyeget forditottS Rupert Rezső : ... a Katholikus Szemle 1919 január havi füzetében (Közbeszólások jobbfelöl: Prohászka !) egy cikk, amelynek ez a címe : »Amire a forradalomnak is szüksége van!« Ebben a cikkben, t. Nemzetgyűlés, a következők foglaltatnak. Erdélyi Aladár : Voltak mások is, akik korábban másként irtak. Drozdy Győző : Sok tanitó vesztette el olyasmiért az állását, ami ebben a cikkben volt ! Rupert Rezső (olvassa) : »A forradalomnak nagy érdeme van, feltétlenül elismerem, hogy a forradalom letörte azt, ami elavult és korhadt volt alkotmányos világunkban, s hogy ujat hozott, aminél jobbat, dicsőségesebbet nem hozhatott: meghozta a szabadságot és a függetlenséget.« (Élénk éljenzés balfelöl. Derültség a jobboldalon.) »Pusztitó viharként vonult el fejünk felett, mely elsöpörte a királyi trónt, rombadöntötte az alkotmányt, a képviseletet, a törvényhozást, hogy helyet teremtsen az uj rendnek, a magyar demokrácia kiépítésének.« (Felkiáltások jobbfelöl : Felolvasta már egyszer Pikler! TJgy látszik, nagyon szeretik hallani!) »Ez a pusztitó orkán ránehezedett ólomszárnyaival az államépületre, s az leroskadt alatta. A világháború rettenetes szenvedései, a népek végleges elkeseredettsége s végkimerülése teljesen meglazitották Ausztria-Magyarország eresztékeit, kapcsait, s hogy felszabaduljanak, ahhoz nem is kellett olyan 48-as szabadságharc, hanem szinte magától adódott, hogy kiváltunk az elemeire szétbontott monarchiából, kiváltunk mint olyanok, akik kezdet óta sem tartoztunk oda, hova szerencsétlenség s kényszer űzött, megtaláltuk végre magunkat a független szabad hadában.« Esztergályos János: Hogy hivták azt a Prohászkát, aki ezt irta? (Derültség.) Szabó István (sókor ópátkai) : Ecksteinnak hivták. (Derültség.) Rupert Rezső (továbbolvassa) : »De nemcsak ez történt, hanem a forradalom gyökeres, nagy elváltozást is hozott reánk. Ami 90Ô éve hogy évi március hó 21-én, szerdán. $1 fennállt, a magyar királyság, most mint villámcsapásra gyökeresen kifordult s a felszabadult nép most már maga döntött az államforma felett s maga választja meg a népköztársaság elnökét. Tehát az államforma is elváltozott.« Horváth Zoltán : Ezt az urat nem internálták ? Rupert Rezső (továbbolvassa) : »Mindezeket a politikai vivmányokat készséggel elismerjük s kivivőjüktől nem tagadjuk meg tiszteletünket. Mi is azt mondjuk: dicsőség az árkászoknak, akik megfúrták az aknákat a letűnt világrend mohos várkövei és falai alá.« Horváth Zoltán : Internálni kell ezt ! Pikler Emil : Nincs Zalaegerszegen ez az ember ? Rupert Rezső (továbbolvassa) : »Dicsőség nekik, akik lángralobbantották a lőporos kamrák gyujtózsinórját ! Dicsőség nekik, kik belénkmarkoltak, felkavarták elkeseredett lelkünket, hogy szétpattantsuk bilincseinket s fellázadjunk a tűrhetetlen igazságtalanság s a tarthatatlan társadalmi rend ellen. Azt is elhisszük, hogy a forradalmi pártok dolgozni akarnak a demokrácia kiépitésén s azért is hálás elismerés jár nekik.« Drozdy Győző : Hej, ha ezt Károlyi Mihály ujra olvashatná! Erdélyi Aladár: Ennek is olyan peche volt a cikkei, mint másnak! Rupert Rezső: Ezt Fehérvár egyik legkiválóbb embere, országos kiválóság, Prohászka Ottokár irta 1919 januárjában a Katholikus Szemlében. Erdélyi Aladár : Az egyik Veszprémben, a másik Fehárváron járt rosszul a cikkel! Patacsi Dénes: Ez rosszul kezdte s jól végzi, te meg jól kezdted és rosszul végzed, ez a különbség köztetek. Cserti József : Patacsi is szavalt a Vigadóban! Dénes István : Erre, azt hiszem, mégsem lehet mentséget találni. Barthos Andor : Halljuk a veszprémi cikket ! (Zaj. Elnök csenget.) Rupert Rezső: Amint méltóztatnak látni, az országnak ez a nagy embere, kiválósága, aki egyúttal Pajzs Pál szempontjából Fehérvárnak is nagy embere, azt mondja ebben a cikkben, hogy dicsőség az árkászoknak, dicsőség azoknak, akik megfurták az aknákat az ósdi falak alá. Cserti József : Azoknak is, akik szavaltak a Vigadóban! (Zaj.) Rupert Rezső: Elemi igazság az, hogyha valamely cselekményt megitélni akarunk, akkor azt a maga korába kell visszahelyeznünk. (Igaz ! TJgy van ! a sBélsöbaloldalon.) Ha Prohászka Ottokárt nem Ítéljük el azért, amit itt irt, hogy a forradalomnak valóságos apoteozisét zengi, örül és ujjong a királyi trón ledőltén, akkor ugyanezt kell cselekednünk a Pajzs Pálokkal ós a többiekkel szemben is, akkor Pajzs Pált sem szabad elitélni. >
