Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. dokkal barázdálta homlokát. Ez a következőket mondotta: Képviselő ur, a háboru előtt, 1914 előtt én voltam a legboldogabb ember ebben az országban. Volt öt hold földem, aranyló búzatábla rajta. Elvittek azonban a háborúba, itthon maradt a feleségem és a gyermekem. Amikor visszaérkeztem a háborúból, amikor visszaérkeztem szibériai fogságomból, elmentem kicsi házamhoz, hogy bezörgessek az ablakon. Egy idegen fej nézett ki rajta ós azt mondotta: Barátom, rossz helyen jár, a bérlő itt azóta én vagyok, a felesége pedig a temetőben nyugszik. Képviselő ur, azután végigjártam az összes nagybirtokokat, végigjártam a nagy Alföld sok városát és eljöttem most ide a képviselő úrhoz, hogy panaszt tegyek, hogy nem akadt egyetlen egy nagybirtokos sem, aki nekem öt hold földet adott volna haszonbérbe, hogy azon tovább tengethessem életemet. Eljöttem hát most a képviselő úrhoz, hallottam, hogy jó szive van, szerezzen nekem egy hajójegyet Amerikába. Az ilyen törvényjavaslatok, az ilyen félszociális intézkedések nem fogják megváltoztatni ezt az elkeseredést és ezeket az állapotokat, hanem tovább is pusztulhat a magyar, tovább is pusztulhat a nemzet. Pedig bizonyos, hogy a földmunkásság nagyobb védelmet igényel, kívánhat, követelhet az egész nemzettől, mert nem mi mondjuk, hanem már Cato megmondotta, hogy a földművesekből a legerősebb férfiak, a legjobb katonák származhatnak, a földmunka a legjámborabb, a legállandóbb, legkevésbé gyűlöletes kereseti mód és a legjobb gondolkozásnak azok, akik ezzel foglalkoznak. Rothenstein Mór : Nem ismerik Catot, csak Grünsteint ! Drozdy Győző: De ha önök nem is hajlandók rátérni arra, hogy azokat a követeléseket, amelyeket mi napról-napra hangoztatunk, végre átvigyék a gyakorlatba, én arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, hogy legalább az a végrehajtási utasítás, amely ennek a törvénynek a nyomában jön, sokkal jobb legyen, mint ez a törvény. Eemélem, hogy a végrehajtási utasítás ebből a hebehurgya, össze-visszakapkodott törvényjavaslatból, amelynek stilusszörnyeiből egyet voltam bátor ideállítani a nemzetgyűlés elé, legalább ki fogja küszöbölni ezeket a hibákat. Mivel pedig ennek a törvényjavaslatnak a gerincével, alapgondolatával nem érthetek egyet, azt a tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! Igazán nem akartam hozzászólni e dologhoz, mert hiszen már előre elbíráltuk, hogy a munkásság érdekében mit kell tennünk, de ki kell nyilatkoztatnom az ellenzéknek, amely feltolja magát a munkásság jóltevőjének, annak alteregojának, NAPLÓ XI. évi március hó 21-én, szerdán. 63 hogy most épen olyan javaslatot tárgyalunk, amely neki határozottan a javára szolgál. Horváth Zoltán : Beszéljen a kosztpénzről. Csontos Imre : Mit tegyünk azzal a szegény munkássággal egyebet, mint azt, hogy saját kebeléből beveszünk az ő bíráskodásába két tagot. Dénes István : Az elnök dönt. Elnök : Dénes képviselő ur, tessék csendben maradni. Csontos Imre: Mind elhiszem és tudom is, hogy az dönt, de annak is tudnia kell, ha, mondjuk még tág lelkiismeretű volna is, hogy van felettes hatósága és minden panaszosnak ellene a fegyelmi hatósághoz lehet fordulni. En azt látom, hogy a t. ellenzék el van paktálva, hogy minden olyan javaslatot is, amelyet a legnemesebb intenció szül — épen ilyen a földmivelésügyi minister ur javaslata — el fog gáncsolni; semmi jó nem volna a nap alatt, amit csinálhatnánk. Bocsánatot kérek, az ellenzék részéről ezzel nem használnak a szegény munkásságnak, hanem ártanak neki. Mert mit tesz a szegény munkásság? Azt hiszi, hogy amit az urak beszélnek, az szentírás, dacára, hogy maguk is meg vannak róla győződve, hogy sokszor nincs benne igazság. (Ellenmondások a bal- és a szélsbbaloldalon.) Ez a helyzet kérem, ez igy van. Horváth Zoltán : Ezért lett sok munkás csontos, maga meg meghízott! Csontos Imre : Kérem, Horváth képviselő urnák megmagyarázom. Igenis, az ügyvédekre szeretnék bízni azt a szegény munkásságot a bíróságnál. Hogy azt a kis birtokot, amely hátra maradt a gazdánál, felemésszék az ügyvéd urak, arra mi nem vagyunk kaphatók. Annak a közigazgatásnak tessék becsületes lélekkel elbírálni a dogokat; az a kötelessége, ha pedig nem jár el becsületesen, felette a felettes hatóság. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés jobb felől) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök : Szakács képviselő ur szólni kíván, A képviselő urat a szó megilleti. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Én azokkal az argumentumokkal szemben, amelyeket Csontos t. képviselőtársam hozott fel a törvényjavaslat védelmére Dénes István: Volt ott argumentum? Szakács Andor:... kénytelen vagyok fentartani ellenzéki képviselőtársaim álláspontját. A jóindulatot, amely ezt a törvényjavaslatot szülte, nem vonom kétségbe. Bizonyos, hogy abban az óriási anarchiában, amely ma az országban a földmunkásságszegénység munkaszolgáltatása, annak díjazása tekintetében uralkodik, mégis bizonyos javítást, bizonyos rendszert óhajt meghonosítani a földmivelésügyi minister ur. En azonban magam is abban a nézetben vagyok, hogy ez a törvényjavaslat, ha jószándék szülte 10
