Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

554 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923 hol szolgálsz, mire az illető azt felelte : én nyug­díjas vagyok. Még valamit mondott, azt hiszem olyasformát, hogy : engem nem igazolhatsz. A szavakat pon­tosan nem tudom. Ismétlem, hogy fizikai idő hiá­nyában a tényállást minden vonatkozásában nem tudtam eddig még megállapítani, de ismétlem azt is, hogy ilyen rendelet nincs, és szóbeli intézkedés az igazoltatásra nem tört ént. A tény megállapítását a magam részéről személyesen óhajtom tovább folytatni és az ügynek elintézését is magamnak ki vánom fe nt art ani. Kérem válaszomtudomásulvételét .(Helyeslés.) Elnök : Az interpslláló képviselő urat illeti a szó. Örgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur válaszának azt a részét, amely szerint sem szóbeli, sem Írásbeli rendelet ki nem adatott, örömmel veszem tudomásul, valamint megnyug­vással fogadom válaszának azt a részét is, hogy az ügyet személyesen fogja felülvizsgálni és elintézni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatnak-e a honvédelmi minister urnák Pallavicini képviselő ur interpalláci ójára adott válaszát tudo­másul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásu 1 veszi. Ki a következő interpelláló ? Hebelt Ede jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladottságára való tekintettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden mondjam el interpellációmat. (Halljuk !) Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! A ma­gántulajdon szentségének abszolút tiszteletét pa­rancsoló és követelő napjainkban végtelen szomo­rúan és fájdalommal látjuk azt, hogy bizonyos helyeken, bizonyos oldalról a magántulajdon szentségét nem tisztelik, a magántulajdon szent­ségét nem becsülik és a magántulajdon szentsé­gébe épen ugy belegázolnak, amiként belegázoltak 1919 márciusától augusztus 1-éig. Igaz, akkor azt mondották, hogy »minden a mienk í« és tör­vényen kivül helyeztek mindent, ma azonban törvényes formát, törvényes látszatot kivannak adni a dolgoknak a magántulajdon szentségének elkobzásához és azt a látszatot iparkodnak kel­teni, hogy ehhez joguk van. Méltóztatnak talán tudni, hogy Magyarorszá­gon a dolgozó munkásság már évtizedekkel ezelőtt összeknporgatott filléreiből az ország különböző helyein, különböző városaiban épületeket vásá­rolt magának. 1919 augusztusa után azonban az egész országban végig, a legtöbb városban elvet­ték a munkásságtól ezeket az otthonokat. Cegléden is 1912-ben az ottani munkások, miután sok szakmabeli munkás, sok szakmai csoport volt ott, vásároltak egy épületet, amelyet ki is fizettek és amelyet »Mátyás király Olvasó­Egylet« cím alatt telekkönyveztek el ; e cím alatt van ma is a telekkönyvbe bevezetve. Ez az épület tehát a Mátyás király Olvasó Kör tulajdonát évi április hó 28-án, szombaton. képezi, amely végeredményben cím, és ez az épü­let a munkásság otthonául szolgál. Cegléden ebben a kérdésben mind az utóbbi ideig nem volt baj. Az elmúlt hetekben azonban, a ceglédi munkásság legnagyobb meglepetésére, az ottani lakáshivatal elrekvirálta, illetőleg egé­szen egyszerűen elkommunizálta azt a helyiséget, hivatkozva egyik belügyministeri rendeletre, az 5555/1922. számú lakásrendeletre és ez alatt a cím alatt odaadta ezt a munkásotthont, amely 1912 óta a ceglédi dolgozó munkásság otthonát képezi, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsé­gének. Az indokolásban fel van tüntetve, hegy el kellett ezen otthont venni azért, mert a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége az államtól szövő­munkálatokat kap és ezek elvégzésére van szük­sége a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének erre a helyiségre. Én nem kerülök abba a kényelmetlen és kel­lemetlen helyzetbe, amelybe ma délelőtt Propper Sándor képviselőtársam jutott, amikor a nép­jóléti minister ur azt mondotta, hogy : »miért nem jön ilyen ügyekkel hozzám? Hiszen elintézhettük volna és sok felesleges állitástól mentesíthette volna ma a felszólalását !« Én ebben a kérdésben elmen­tem, mint ahogy a jövőben, mielőtt fel fogok szó­lalni, minden kérdésben, elmegyek az illető reszort­minist érhez. Peídl Gyula : Na, na ! Ne kötelezd magad ! Esztergályos János : De igen, mert nagyon érdekes, hogy itt van az ellentét a népjóléti minis­ter ur ma délelőtti szavai és a tulaj donképeni való­ság között. Amikor én a minister úrhoz elmentem, akkor azt mondta a minister ur : »Minek jönnek énhoz­zám e dolgokkal? Hát mit tudok én ebben a kér­désben, segíteni ? Ott van a lakáshivatal, ott vannak a birák, tessék oda menni és ott elintézik !« Én erre azt mondottam a minister urnák, hogy én azért jövök hozzá, mert az ügy sürgős, a ceglédi lakás­hivatal rendelete és intézkedése folytán ma, szom­baton délután ki kell a munkásságnak a saját otthonából menni ; kérem, hogy az ő nagy hatal­mával sürgősen intézkedjék aziránt, hogy ez a helytelen, igazságtalan, minden j ogtiszteletet arcul­csapó intézkedés hatályon kivül helyeztessék. A minister ur volt olyan kedves és elvette tőlem ezt a beadványt azzal az utasítással, hogy majd a felülvizsgáló osztálynál érdeklődjem, hogy ez a kérdés miképen intéződik el. Most azután abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az igen t. minister ur adandó vála­szát már előre is megmondhatom. (Mozgás. Hall­juk ! Halljuk ! Egy hang jobbfelől : Akkor miért interpellál?) Szilágyi LajOS : Halljuk ! Takarékosság az idővel ! Esztergályos János : És ezt azzal a célzattal és azzal a kifejezett szándékkal teszem, hogy azalatt módja legyen az igent, minister urnák megváltoz­tatni az álláspontját és más választ adni, nem azt, amit szándékozik. (Derültség.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom