Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

À nemzetgyűlés 128, ütése 1923. gyűléseket lehet tartani. Igaz, hogy én beszéltem a minister úrral. A minister ur akkor azt mondotta, hogy: nagyobb gyűlést nem engedé­lyezhetek, — s ezt ugyanazzal indokolta, mint amit itt elmondott, — ellenben menjenek be a szakszervezetekbe és ott tarthatnak annyi gyűlést, amennyit akarnak. Már most álljunk meg itt egy percre. Itt van a kontroverzia az egész belügyi kormány­zatban, abban a megitélésben, amelyben a szo­ciális érdekeket és főleg a munkáskérdéseket részesitik. Azt mondják, hogy a szakszervezetek ne politizáljanak ; a szakszervezetek maradjanak meg neutrálisán a gazdasági területen, ellenben amikor politikai gyűléseket akarunk tartani, akkor azt mondja a belügyminister ur: nem engedem meg a tömeggyűlést, mert hiszen sokan vagytok, hanem menjetek be a szakegyletekbe és csináljatok ott politikát. Peidl Gyula : Ennél több következetesség már csalás volna ! (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Farkas István : Már pedig itt nem politi­káról van szó, hanem május elsejének meg­ünnepléséről. Ahol ilyen szempontból Ítélik meg a munkásmozgalmat, ott baj van a kréta körül és ott nem a közrend az oka annak, hogy nem engednek pofitikai gyűléseket, hanem az ok az, hogy nem akarják engedni, hogy a magyaror­szági munkásság mint szociáldemokrata mun­kásság politizáljon és fejtse ki véleményét. Ez az önök célja. Már pedig akárhogyan ijesztgetik egymást az urak a vörös rémmel, ez az egész világon igy van és igy lesz, mert amig magán­termelési rend lesz, amig tőke és munka, nagy­birtok és munkás lesz, addig mindig lesz mun­kásmozgalom és szocializmus és ezt az urak nem fogják kiirtani. (Felkiáltások jobbfelol : Nem is akarjuk! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Farkas István : Azt mondja a t. minister ur, hogy Budapesten nemcsak szocialisták van­nak. Ezt mi nem is állitottuk, de legyen szabad megjegyeznem, hogy Budapesten a titkos válasz­tás utján leadott szavazatoknak 48 százalékát a szociáldemokraták kapták. ( Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Propper Sándor : Ezt figyelembe kell venni ! Farkas István : Tessék elhinni, hogy a szo­ciáldemokraták összességének nincs választójoga ebben a választójogi rendszerben. Van tehát még egész sereg szociáldemokrata, aki a választókon kivül is ezt a felfogást vallja, úgyhogy ha a minister ur számolni akar az erőtényezőkkel, a létező erőkkel, akkor számolnia kellett volna ezzel is és akkor nem helyezkedhetett volna arra az álláspontra, hogy a lakosságnak ezt az 50 százalékát negligálja, nem veszi tekintetbe ós alárendeli a másik 50 százaléknak. (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! NAPLÓ XI. évi április hó 28-án, szombaton, 549 Farkas István : A minister ur továbbá nyilatkozik arra is, hogy ha mi egyénileg nem is vagyunk felelősek, vagy ha ugy érezzük, hogy nem vagyunk felelősek a bolsevizmusért, de felelős a világnézetünk. Bocsánatot kérek, ez is kissé több objektivitást érdemelne, mert köz­tudomású dolog, hogy a magyarországi szociál­demokrata párt nem uj keletű, nem á bolseviz­mussai jött, és köztudomású dolog az is, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt a demokrá­ciának és kultúrának ugyanolyan módszereivel dolgozott, mint ahogyan dolgoztak a nyugati államok szocialistái. A különbség csak az volt, hogy a nyugati államokban nem tiltották be május elsejét és nem zárták ki a népet a parla­mentből, (ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelol.) ott nem fosztották ki a népet jogai­ból, hanem engedték érvényesülni őket. (Fel­kiáltások jobbfelol: Ott nem volt bolsevizmus! Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Epen ezért nem volt!) Nem véletlen, hogy Oroszországban és Magyarországon volt bolsevizmus, mert ebben a két országban volt olyan az állam berendezke­dése, amilyen sehol másutt nem volt. (Zaj és éllenmondások jobbfelol.) B. Prónay György: Bajorországban is volt bolsevizmus! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Öt percig!) Farkas István: Ezzel a körülménnyel kell számolni. Tessék elhinni, minister ur, hogy mi demokratikus módszerrel, parlamentáris utón akarjuk elveinket diadalra juttatni. Nekünk, akik nem diktatúrával, nem erőszakkal akarjuk elveinket megvalósitani, akiknek felfogá­sunk, hogy nem lehet máról-holnapra az egész társadalmi rendet terrorral felforgatni, hanem fokozatos fejlődés van s a fejlődést lehet siet­tetni és lehet fokozatosan közelebb jutni a cél­hoz, -— nekünk fáj legjobban, hogy olyan kor­mányzati rendszer alatt kell élnünk, amely nem helyezkedik a demokrácia álláspontjára és amely kizárja a demokrácia érvényesülését a munkás­ság számára. Tessék elhinni, hogy mi szeretnők legjob­ban, ha itt lehetséges volna, hogy a dolgok a parlamentáris keretek és formák között folyja­nak le. Mi ezt akarjuk elérni, de ugy látszik, a belügyminister ur más véleményen van, mert ő nem akarja ennek útját egyengetni, nem akarja a demokratikus felfogás érvényesülését megengedni. (Zaj.) Ugy látom, hogy a minister ur helytelenül, sőt megítélésem szerint a közrendészet szem­pontjából is tévesen fogja fel a dolgot. Téves az egész kormányzati berendezkedés, téves a mi­nister ur álláspontja, mert az elégedetlenséget nem kell fokozni. Sokkal eredményesebb, sokkal praktikusabb volna az állam szempontjából is, ha a belügyminister ur engedélyezné a gyűlése­ket. Azokon a helyeken, ahol adminisztrálnak, nem lehet gyűléseket tartani. A mi pártunk 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom