Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
544 A nemzetgyűlés 128, ülése 1923, gyűlésen általam előterjesztett és a Csepelsziget felső csúcsán létesítendő nemzetközi, illetőleg helyi kikötő megépítése tárgyában egyhangúlag elfogadott, a ministerelnök úrral másnap közölt határozati javaslatot figyelembe venni és ily értelemben intézkedni? (Helyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem, a budapesti kikötőnek, de általában Budapestnek igen nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy az ország fővárosa, az ország fővárosának kereskedelme a nemzetközi forgalomba bekapcsoltassák. (Helyeslés!) Igen nagy érdekek fűződnek ahhoz is, hogy a Dunán való forgalom minél nagyobb terjedelmet öltsön és hogy ezáltal Budapest kereskedelmi téren is betölthesse azt a jelentős szerepet, amelyre Európa ezen a helyén hivatva van. Ezt a célt szolgálták azok a törekvések, amelyek a kormányt vezették, amikor a budapesti kikötő megépítésének gondolatával foglalkozott és azt reális megoldás elé kívánta juttatni. T. Nemzetgyűlés ! Már régebben is foglalkoztak a kormányok ezzel a kérdéssel, azonban többféle reszortba lévén elosztva az ügyek vitele, végeredményben nem tudtunk eredményhez jutni, hanem csak ugy, hogy az egész ügyet a ministerelnökség felügyelete alatt egy kormánybiztos viszi. Meg kell jegyeznem, hogy 1919 után, amikor ezzel a kérdéssel az akkori kormány foglalkozott, bizonyos tárgyalásokba kezdett egy francia pénzcsoporttal, amely a maga részéről hajlandónak mutatkozott már abban az időben, hogy a budapesti kereskedelmi kikötő építéséhez a tőkéket szolgáltassa. így jött létre 1920-ban az akkori magyar kormány és a francia pénzcsoport között az az opcionális szerződés, amely opciót adott egy francia pénzcsoportnak arra, hogy az egész budapesti kereskedelmi kikötő kiépítését kezébe vegye, lefolytassa és annak idején esetleg kezelésbe is vegye. Később ezen opciós szerződés nem effektuáltatván, sikerűit ezt az opciós szerződést bizonyos részletekre visszaszorítani, amennyiben nem az egész budapesti kereskedelmi kikötőt, hanem a kikötő keretén belül kiépítendő nemzetközi szabadkikötő építésére szoríttatott az opció és köttetett meg az a szerződés, amelyet a t. képviselő ur szóvá tett. Tehát magában az a tény, hogy nem az egész budapesti kereskedelmi kikötőről van szó, hanem csakis annak egyik részéről, még pedig nemzetközi részéről, amely a nemzetközi forgalmat lesz hivatva lebonyolítani, már ez a körülmény is bizonyítja azt, hogy itt a főváros sérelméről szó sem lehet. Mert hiszen magában abban a jelentésben, amelyet a kormány 1922 február hó 14-én a nemzetgyűlés elé terjesztett, a következők olvashatók (olvassa) : »Megjegyeztetik, hogy a m. évi április hó 28-án, szombaton. kir. kormány már az 1920-ik év elején opciót adott egy francia csoportnak az egész budapesti kikötő megépítésére. Ezen opcióban foglalt munkálatokra nézve folytattattak a tárgyalások, és pedig az emiitett törvényhozási felhatalmazásnak megfelelően olyan értelemben> hogy a megállapodások csupán a nemzetközi szabadkikötő létesítésére szorítkoznak. A jelentéshez mellékelt 72/1922. számú levélből kitünőleg a fentebb jelzett opció korlátoztatott olyképen, hogy a létesítendő megállapodás csupán a budapesti vámmentes kikötőre vonatkozik. A soroksári ág szabályozását és hajózhatóvá tételét, valamint ezen Dunaág mindkét partján tervezett helyi kikötők építését ellenben a m. kir. kormány, illetőleg részben a főváros hajtja végre ezentúl is.« így áll tehát a helyzet ebben a tekintetben. Ami e nemzetközi kikötő építésének kérdését illeti, ez magában olyan költséget okoz, hogy ennek végrehajtására sem a főváros, sem a kormány külföldi segítség nélkül nézetem szerint nem volna képes. Mert hiszen ez a 14 millió francia frank, amelyet a külföldi pénzcsoport bocsát a magyar kormány rendelkezésére, ma több milliárdot kitevő összeg, (Ugy van! jobb felöl.) amelyet a főváros semmi esetre és a kormány is csak igen nehezen tudna előteremteni. (Ugy van ! jobbfelöl.) A főváros — tudom — gyakran szívesen vállalkozik olyan kiadásokra, amelyek jelentős terhet képeznek rá nézve, végeredményben azonban a kormányhoz fordul, hogy azután a kormány legyen az, amely azokat a kiadásokat fedezi. Sajnálattal kell tehát megállapítanom, hogy sem a főváros, sem a kormány nincs abban a helyzetben, hogy külföldi kölcsön, illetőleg külföldi pénzcsoport közbejötte nélkül ezt a kikötőt megépíthesse. Ha erről lemondanánk, attól félek, hogy igen hosszú időre le kellene mondania Budapestnek is és az országnak is arról, hogy megépüljön ez a kikötő, amely pedig épen ma kell, hogy megépüljön, mert hiszen tudjuk, hogy a Duna mentén más államok is mindent elkövetnek, hogy Budapesttel konkurrenciát kifejtve, olyan kikötőt építsenek, amelynek segítségével a Duna nemzetközi forgalmát Budapest megkerülésével odavezessék., Ez volt az az ok, amiért a kormány ennek az opciós szerződésnek megfelelően egy végleges szerződés tárgyalásába és annak megkötésébe is belement. Erre a kormánynak az 1922. évi I. te. 11. §-a alapján joga volt. Ebben az áll, hogy felhatalmaztatik a kormány, hogy a Csepelsziget északnyugati részén létesítendő nemzetközi szabadkikötő megépítésére valamely külföldi céggel megállapodásokat létesíthessen. E megállapodásról abban az esetben, ha az a kikötő hasznosítására is vonatkozik, a nemzetgyűléshez előzetes jelentést kell tenni. Ez az a jelentés, amelyet két nappal ezelőtt bátor voltam a nemzet" gyűléshez beterjeszteni.
