Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. mert hiszen a ministerelnök ur e hó 25-én terjesztette be az egyezménytervezetet, de látom, hogy annak 22. pontja értelmében a hajóstársaságok és a főváros olyan kisjelentőségü rakodási szabadságot nyernek, amelyet komolyan venni alig lehet. Például Budapest székesfőváros 500.000 métermázsa gabonának szabad kirakására kapna engedélyt s ugyanilyen kis összeggel volnának dotálva a hajóstársaságok is, ami nem jelent többet, mint azt, hogy a hajóstársaságok egy esztendőben egy sleppet rakhatnának ki vámmentes anyagként. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én abban a körülményben, hogy a kereskedelmi kikötő teljesen francia tőke kezébe kerül, a főváros elsőrendű sérelmét látom és amennyiben ez a szerződés egészben vissza nem volna utasítható, akkor legalább is olyan módosítást kellene azon eszközölni, amely lehetővé tegye azt, hogy ezek a kirakodások az egyes hajótársaságok, valamint a főváros számára nagyobb mértékben biztosíttassanak. Erre a körülményre tekintettel Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága egyik közgyűlésén foglalkozott a kérdéssel, amidőn a kikötő ügyének rendezése tárgyában egy bizottságot delegált, s ez alkalommal a következő, általam ott előterjesztett határozati javaslatot fogadta el (olvassa) : » 1. Utasítsa a törvényhatóság közgyűlése a tanácsot, hogy 24 órán belül interveniáljon a m. kir. kormánynál, hogy a vámmentes (nemzetközi) állami kikötő létesítése tárgyában a francia pénzcsoporttal történt megállapodásokat ne finalizálja, illetőleg befejezett tényeket ne teremtsen.« Ez még március 21-én volt, amikor még abban a l.itben éltünk, hogy március végéig a részvénytársaság megalakítása nem fog megtörténni. E határozati javaslat második pontja pedig a következőképen szól (olvassa): »2. Utasítsa a törvényhatóság közgyűlése a tanácsot, hogy a mai közgyűlésből folyólag a Dunaágban épülő helyi kikötő felügyeletére kiküldendő bizottsággal egyetértőleg a m. kir. kormánynál záros határidőn belül, de mindenesetre április l-e előtt járjon el és hasson oda, hogy a nemzetközi vámmentes kikötő tárgyában a francia érdekeltséggel létesített megállapodások ér vény telenittessenek. 3. Utasítsa a törvényhatóság közgyűlése a tanácsot, hogy a fenti 1. és 2. pontban foglaltak letárgyalása céljából eszközölje ki a m. kir. kormánynál, hogy a székesfőváros kikötőbizottsága az állami vámmentes kikötő létesítésére kirendelt kormánybiztos elnökletével a mellérendelt végrehajtó-bizottsággal együttesen tartandó értekezleten foglalhasson állást a nemzetközi vámmentes kikötő létesítése tárgyában.« Ugyanis a helyi kikötőnek teljes rendbehozatalára még további munkálatokra van szükség, amelyek ezidőszerint körülbelül egy milliárdot emésztenének fel. A székesfőváros mai helyzetében joggal él abban a vélelemben, hogy amenyévi április hó 28-án, szofnbaton. 543 nyiben az állam a teljesítőképességét egészen kimeríti a franciák által létesítendő művekkel kapcsolatban, akkor nem fog sikerülni felszerelni ezt a lokális kikötőt azokkal az iparvágányokkal, felszerelési tárgyakkal, — mint aminők a gépek és daruk — amelyek nélkül ennek a kikötőnek teljesítőképessége jelentéktelen. Ez a félelem késztette a fővárost arra a belátásra, hogy keresse az érintkezést a m. kir. kormánynyal abban az értelemben, hogy továbbra is bocsássa rendelkezésre azokat az összegeket, amelyek a helyi kikötő építkezésének befejezéséhez szükségesek. T. Nemzetgyűlés ! Az az egyességtervezet, amelyet a ministerelnök ur még 1922 februárjában terjesztett elő, amely tehát csak ideiglenes volt, 18. pontjában azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ahhoz, hogy az egyesség véglegesíthető legyen, a francia kormány jóváhagyása, valamint a jóvátételi bizottság hozzájárulása is szükséges. Az egyezmény 18. §-a szerint (olvassa) : •»a m. kir. kormány megteszi a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a vámmentes kikötő területéről származó, az állam javára befolyó jövedelmek, valamint az államnak az uj kikötőből eredő összes egyéb jövedelmei befizettessenek a társaság pénztárába, amely ezen összegeket visszatartja a 14. pontban emiitett kölcsönök kamatozására és amortizációjára«. Amint értesülve vagyok, a kereskedelmi kikötő építésére válalkozó társaság megkapta az engedélyt, ugy a francia kormánytól a címletek elhelyezésére, valamint a jóvátételi bizottságtól, hogy ezekre a zálogjogot bekebelezhesse. Ilyen módon tehát ezek a nehézségek elhárultak, ugy hogy ebben a percben a szerződés megkötésének külső akadályai nincsenek. Ennek ellenére is, tekintettel arra, hogy én ebben a mi gazdasági életünknek súlyos sérelmét látom, mert ugy érzem, hogy ennek a kereskedelmi kikötőnek 50 esztendőre egy idegen pénzcsoport kezében való elhelyezése csaknem olyan jelentőségű, mint volna az, ha a keleti vagy a nyugati pályaudvart ma bérbeadnók valakinek, *most az utolsó pillanatban még kísérletet teszek arra, hogy amennyiben ez a szerződés egészében már nem is semmisíthető meg, legalább annak bizonyos részei olyan módosítást nyerjenek, amelyek a főváros kereskedelmi érdekeinek megfelelnek. Ezért bátor vagyok tisztelettel a ministerelnök úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : »1. Hajlandó-e a ministerelnök ur a Csepelsziget északnyugati részén létesítendő nemzetközi vámmentes szabadkikötő felépítése és hasznosítása iránt a francia pénzcsoporttal létesítendő egyesség megkötését a nemzetgyűlés jóváhagyásától függővé tenni és mindaddig az egyesség aláírásától tartózkodni ? 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur a főváros 1923 március 21-én tartott törvényhatósági köz80*
