Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

540 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. a kérdés gyors elintézését itt a parlamentben megkísérelni, hanem a dolog meritumáról kellett volna beszélni. Azt mondja a népjóléti minister úr, hogyan képzelem én el a hivatalból való összeírást. Hát én ezt, igen t. népjóléti minister ur, sokféleképen el tudom képzelni. El tudom képzelni ugy, ahogyan annak idején összeirták a katonákat ; el tudom képzelni ugy, ahogyan megcsinálták a népszámlálást, amikor lapokat bocsátottak ki és rovatokat töltettek ki, hogy az igy nyert adatokat feldolgozzák. Ez tehát egyáltalán nem lehetetlen. Ha egy kis fáradságot venne magának a ministerium és elővenné a népszámlálás adatait, — ugy emlékszem, ott is vannak erre vonatkozó adatok — látná, hogy azokból is meg lehetett volna ezt állapítani. Ez tehát egyáltalában nem keresztül vihet étlen dolog, vagyis én nem akartam olyasmit, ami az államnak vagy a ministerium elég nagy apparátusának lehetetlen feladatot ad föl, olyant, amit nem tud megoldani. Hogy miért nem jelentkeznek ? Ezt én mondottam az interpellációmban. Azért, mert tapasztalatból tudják, hogy amit remélhetnek, az nincs arányban azzal, amit ebben a tekintetben befektetnek és hiába fáradoznak. T. népjóléti minister ur ! Én számokkal dolgoztam és egyetlen egy számot sem szoptam ki a kisujjamból, sehonnan máshonnan nem vettem, mint mindenütt hivatalos adatokból. Fizetési nyugtákkal bizonyítottam, hogy egy hatvan százalékos hadirokkant havi 122 korona járadékot kap. Egy rendeletből idéztem, hogy mennyit kaphatnak az igénylők és érdekeltek. Én a magam részéről aritmetikával nem tudok vitatkozni és nem is vitatkozom soha. így kénytelen vagyok csodálkozásomnak kifejezést adni, hogy — miután ez nem az én ügyem, hanem ez valamennyiünk ügye — szemrehányást kapok a hangért és azért, mintha mi ebből a kérdésből agitációs- és pártkérdést csinálnánk. Annak, hogy mi ezt nem használjuk fel agitációs célokra, legnagyobb bizonyitéka az, hogy a nemzetgyűlés már tíz hónapos és mi ezzel a kérdéssel még nem jöttünk ide. Egyetlen egyszer volt erről szó, és csak közbevetőleg, egy indemnitási vita alkalmával. Lett volna módunk ezt a kérdést itt bőségesen feltálalni, • de nem piszkáltuk, hanem vártunk. Ez elég bizonyitéka annak, hogy ezzel a kérdéssel mi nem agitatív és nem politikai szempontokat kivánunk szolgálni és kihasználni akkor, amikor itt felhozíuk. Azt mondja a népjóléti minister ur, hogy én elmehettem volna a népjóléti minist er iumba. Igen, tehettem volna és elmehettem volna. Ugyebár, érintkeztünk is már egymással ebben az ügyben. De, t. népjóléti minister ur, ez nemcsak az én ügyem, ez nemcsak engem érdekel, hanem kell, hogy az egész nemzetgyűlést érdekelje. (Ugy van! a szélsobaloldalcm.) Méltóztatott volna tehát a nemzetgyűlést tájékoztatni erről ; hiszen van a ministeriumnak elég nagy apparátusa, van sajtóosztálya is, amely alkalomadtán tud cáfolni... évi április hő 28-án, szombaton. Vass József népjóléti és munkaügyi minister ; Nincs sajtóosztály! Propper Sándor: . . . miért nem tájékoztatja a rokkantakat, azok megoldást szeretnének látni, azok — hogy ugy mondjam — nem randalíroznak, azok az ügyüket szeretnék megvalósítva látni. Ha pedig én ennek itt hangot adok, kérdem. van-e ehhez jogom vagy nincs ? Én ugy hiszem, hogy van, és ha a jogommal élek, ha egy elintézetlen kérdést a nemzetgyűlés plénuma előtt szóvá teszek, akkor, ahelyett, hogy megnyugtató választ kapnék, szemrehányás és kioktatás jár nekem. Ezzel nem szolgáljuk az ügyet és méltóztassék nekem koncedálni és elhinni, hogy sem én, sem a pártom nem akartunk más célt elérni, mint hogy végre ezt a kérdést szőnyegre hozzuk, hogy vele behatóan foglalkozzanak. Én nem ugy értelmeztem a kérdést, mint ahogyan a népjóléti minister, ur felhozta, mintha egyáltalában nem foglalkoznának vele. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ezt mondta ! Propper Sándor : Lehet, hogy talán egy métermázsa akta is van erről, hogy a retorták tele vannak az erre vonatkozó szándékokkal és tervekkel, lehet, hogy foglalkoznak vele, de tény, hogy ezen a téren nem történt egyéb, mint a legelején valamilyen rendelet formájában. Ma is azokat a járadékokat kapják az érdekeltek, mint amelyeket eredetileg kaptak. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem ! Propper Sándor : T. Népjóléti minister ur ! Én ugy vagyok értesülve, hogy a 91.000 számú rendelet még nincs végrehajtva, az abban megállapított nagyon kevés, nagyon minimális, számba nem vehető járadékokat sem kapják még a rokkantak. Peidl Gyula: Ez csak a választás előtt volt sürgős ! Reisinger Ferenc : 1922 márciustól decemberig nincs kifizetve ! Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : Én telj es lojalitással akartam eljárni. Itt vannak a panaszok, a panaszok ezrei folynak be. Én egyet sem olvasok fel; készséggel rendelkezésére bocsátom őket, méltóztassék megnézni és áttanulmányozni, ezek az emberek maguk is hozzák és leírják a bajaikat és fájdalmaikat. Én tehát nem találtam ki és nem költöttem ezeket a dolgokat, mert ezek valóságok. Azt méltóztatott mondani közbeszólás alakjában, hogy a 2700. számú rendeletet végrehajtották. Hát lehet, hogy végrehajtották, de maga a minister ur mondta legutóbb, Huszár Károly képviselő urnák válaszolva, a következőket (olvassa) : »A pénzügyminister ur rendeletéről voltam olyan bátor az első interpellációra adott válaszomban szólni. Hogy senki sem kapott volna a felemelt illetékekből három hónap óta semmit, ezt igazán nem tudom. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy senki az egész országban három hónap óta a fel*