Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

536 A nemzetgyűlés 128. iiíése 1923. évi április hő 28-án, szombaton. rokkantak gyógykezelését és protézisekkel való ellátását biztosit] a ; 5. az intézeti kezelésre szoru­lóknak megfelelő gyógyintézeteket és menházakat bocsát rendelkezésre ; 6. a hadiözvegyek, hadi­árvák és hadirokkantak részére lehetővé teszi az önzetlen és pártatlan egyesületekbe való tömörü­lést, és igy a közvetlen érdekképviselet meg­teremtését. Hajlandó-e a minister ur addig is, mig a tör­vényjavaslat törvényerőre emelkedik, a hadi­özvegyek, hadiárvák, felmenő ágbeli rokonok és segélyre szoruló rokkantak járandóságait a mai létminimumnak megfelelően sürgősen felemelni és részükre mindazokat a kedvezményeket biztosítani, amit a közalkalmazottak kapnak.« A honvédelmi minister úrhoz a következő in­terpellációt intézem (olvassa) : 1. Hajlandó-e a minister ur az arany, a nagy­ezüst és kisezüst vitézségi érmek tulajdonosainak érempótdíját olykép szabályozni, hogy annak összege megfeleljen az eredetileg kontemplált ér­téknek. 2. Hajlandó-e a minister ur az annakidején tett többrendbeli ama hivatalos Ígéretet, hogy az éremtulajdonosok érempótdíját a valószínű élet­tartam alapján tőkésíteni fogják, sürgősen bevál­tani, illetve erre vonatkozóan sürgősen intézkedni ? Elnök : A népjóléti minister ur kíván vála­szolni. (Az elnöki széket Almásy Lásztó foglalja el.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Ha az igen t. képviselő ur meg­tette volna azt a szívességet az ügynek és nekem, hogy előzőleg velem beszél, akkor nagyon értékes beszédének legnagyobb része elmaradt volna. Ezek­nek a kérdéseknek feltételét sem tartotta volna szükségesnek, mert hiszen megkapta volna tőlem rögtön a választ. Azt hiszem, hogy ez a kioktató professzori előadás is megspóroltatott volna, amely­ben nekem, mintegy egy órán keresztül részem volt az igen t. képviselő ur részéről, és amelyre nézve, anélkül, hogy a kritikája jogát bármiféle­képen befolyásolni akarnám, erre jcgom sincs, de azt a megjegyzést méltóztassék megengedni, hogy akkor, amikor felelős helyen álló és dolgozó minis­terről van szó, mégsem lehet ilyen hangon beszélni, mint ahogy az beszédének egyik-másik részéből kicsendült. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ami magát az interpellációt illeti, az igen t. képviselő ur — majdnem azt mondom, professzor ur — azt kérdezi tőlem, hogy hajlandó vagyok-e Összeiratni hivatalból a hadirokkantakat, hadi­árvákat és hadiözvegyeket ? - Hivatalból való összeírás ! Hogy képzeli el a t. képviselő ur, hogy képzeli egyáltalán? Talán küldj ek ki én minden egyes hadirokkanthoz, hadi­özvegyhez, vagy hadiárvához egy községi jegyzőt, vagy tanítót, vagy repülő bizottságot? Hiszen végre mégis csak jelentkezni kell annak a hadi­rokkantnak, vagy bármiféle sérültnek az előtt a hatóság előtt, amely meg van ezzel bízva. Azt pedig, gondolom, bölcsen méltóztatik tudni, hogy járási központok szerint meg vannak hízva a ható­ságok a rokkantaknak nemcsak összeírásával, ha­nem a rokkantság fokozatának revíziójával is. Azt méltóztatott mondani, hogy ez a folya­mat nem teljesült, nem fejeződött be, talán csak egy negyedrészében. Nem tudom, honnan méltóz­tatott szedni az adatait én hivatalosan megmon­dottam volna, és a statisztikát rendelkezésére bo­csátottam volna, amely abban az értelemben szól, hogy Budapestet kivéve az egész országban befej e­ződött az a rokkantrevizió, Budapesten immár háromszor hosszabbítottuk meg a minden egyes alkalommal véglegesnek jelzett terminust, és da­cára ennek az igen t. rokkantak még sem jelent­keznek. Működik minden egyes kerületben, a kerü­let központján, a városházán, a kerületi község­házán az összeíró bizottság. Meg van állapítva pontosan az idő. Én mindent elkövettem, valóság­gal kirakatnagyságu plakátokkal hívtam fel a figyelmüket, a városi hatóságokat is felkérem, hogy szintén minden módon próbálják felhívni az érdekeltek figyelmét arra, hogy szíveskedjék, ke­gyeskedjék és méltóztassék jelentkezni, hogy töb­bet adhassunk nekik, mint amennyit kaptak. Rendőrökkel igazán nem állithatom elő az igen t. hadirokkantakat, ha ennyi felszólítás után sem hajlandók a megfelelő helyeken jelentkezni. Ezzel én csak azt akarom említeni, hogy a hivatalból való összeírás más formát nem vehetett volna igénybe, mint aminő formában most történik, illetőleg megtörtént — kivéve Budapesten. A hadi­rokkantaknak egész katasztere együtt van nyers­anyagban, kivéve Budapestet. Hangsúlyozom min­dig Budapestet, mert tényleg itt van a legnagyobb hanyagság a hadirokkantak saját részéről a saját érdekeik iránt. Méltóztatik kérdezni azután, vájjon hajlandó vagyok-e a hadirokkantak, eltartásra szoruló hadi­Özvegyek, hadiárvák felmenő ágbeli rokonok stb. megélhetését a mindenkori létminimumnak meg­felelően biztosítani. Erre is. mint általában a többi pénzügyi vonatkozású kérdésekre, legyen szabad megjegyeznem azt, hogy arra nézve, amit az igen t. képviselő ur itt ïiagy emfázissal méltóztatott felhozni, a két zsemlyét, a 166 koronát, és nem tudom,egyebeket, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a mi mérlegelési képességünk is elér addig, ameddig az igen t. képviselő uré elér, mi is tudjuk, hogy ez kevés, és ha meg méltóztatott volna engem kérdezni, megmondottam volna, sőt rendelkezésére bocsátottam volna annak az átiratnak a szövegét is, amelyet a pénzügymínister úrhoz intéztem, és amelyben kértem ezeknek a segélyeknek igen notabilis felemelését, valamint azt is közöltem volna az igen t. képviselő úrral, hogy ebben az irányban a mínisterelnök urrallefolytatott tárgya­lások alapján készül egy törvényjavaslat, amelyet most olyan nagy erővel méltóztatik döngetni és sürgetni, és amely abból az alapgondolatból indul M, hogy a hadirokkantak közül, — az özvegyeket, árvákat most kikapcsolom ebből a kérdésből, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom