Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

S2G A,iiímzeigyüUk~:12á. üMselfräS. a többi szervezőtek fontosságává]. Es itt megint csak a múlt évek tapasztalataiból indulok ki. Forradalmak után a forradalom ellen, kommu­nizmus után a kommunizmus ellen véleményem szerint nem erőszakkal, nem reakcióval kell védekezni, hanem megfelelő preventív intézke­déseket kell tenni. (Mérik helyeslés a hál- és a szélsobalóldalon.) Propper Sándor: Demokráciával! Közsza­badságokkal ! Szilágyi Lajos : Sohasem felejtem el azt, hogy a Károlyi-forradalom idején milyen hatást tett reám annak olvasása, hogy a rendőrség behódolt a forradalmároknak, és sohasem felejtem el azt sem, hogy mikor a kommunizmus alatt a gyűjtőfogházban voltunk letartóztatva, mint túszok, miként fogadkoztunk, hogyha még egy­szer uralomra kerülünk, a rendőrség milyen kényeztetett gyermeke lesz mindannyiunknak. Az akkori szándékunk és elhatározásunk kétség­telenül helyes volt. Az indokok, amelyek ben­nünk ezt az elhatározást megérlelték, kétség­telenül fennállanak ma is. Mindezek után ért­hetetlennek tartom, hogy mégis bekövetkezett a nyomornak olyan fajtája, amelyet egy szóval rendőrnyomornak kell nevezni. Nyomorban van­nak azok, akik voltaképen állandóan, minden nap harcra vannak hivatva és arra vannak kényszerítve. Nyomorban vannak azok, akik a belrend és biztonság megóvásának kötelezett­ségét ebben a ferde helyzetben vállalták és teljesitik most, hogy az ő ellenségeik, a rend­bontók, manapság voltaképen nem ,is a baloldal, hanem a jobboldal felől kapják a biztatásokat. (Ellenmondások jobbfelöl.) Rettenetes nagyok a feladatok és rettenetes az a l\elyzet, hogy a rendőrségnek mindezt nél­külözésben és nyomorban kell végrehajtania. Az egész ország rokonszenve, szeretete, éber figyelme kiséri e hónapokban a rendőség nagy munkáját Segíteni akarunk rajtuk és segítséget követelünk számukra az igen t. kormánytól. -Véleményem szerint a rendőrség munkája ma van olyan fontos és nehéz, mint a vámőrségé, folyamőrségé, sőt van olyan nehéz, mint a csendőrségé, a békeidőben teljesített katonai szolgálatnál pedig egészen biztosan sokkal ter^ hesébb, felelősségteljesebb és veszélyesebb a rendőri szolgálat. , Nyilatkozatot kérek az igen t. belügyminis­tér úrtól itt az ország szine előtt arra vonat­kozólag, hogy vájjon egyetért-e velem ebben a tekintetben. Én egy percig sem akarom hinni, liogy a t. belügyminister ur ellenkező nézeten vam A vámőrnek, folyamőrnek vagy csendőrnek véleményem szerint — és remélem, a legfőbb hatóság, a belügyminister ur véleménye szerint is — nem lehet egy fillérrel sem több fizetése, mint a rendőrnek. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy csökkentessék ott, ahol több: van, hanem homlokegyenest ellenkezőleg : emeltessék a' reridőrség fizetése olyan magasra, mint ezen évii ÂpriUs hó 28j-âm f- 'szombaton. szervezetek személyzetének fizetése. Ezt kívánja szerintem a teljes pártatlan igazság alapelve... Meskó Zoltán: A polgárság érdeke! (Úgy van! bal felöl) Szilágyi Lajos : ... ezt parancsolja a józan ész és az a sokat emlegetett állami és társa­dalmi rend hatályosabb védelme. (Igazi Ugy van! bálfelöl.) 1920-ban az akkori belügyminister ur már egy rendelettel elismerte, hogy a rendőrség fizetését összhangba kell hozni a katonaság fizetésével. Sajnos, ez a rendelet végrehajtva nem lett, illetve csak részben, a legénységnél hajtatott végre, mert különben nem kaptak volna annyi próbarendőrt, mint amennyire szük­ségük volt, viszont a tisztikarnál nem állott fenn ez a helyzet, mert — sajnos — a közép­osztály nyomora elegendő jelentkezőt állított a belügyminister ur rendelkezésére még ilyen nyomorúságos helyzetben is. Ezt a helyzetet azonban a kormánynak kihasználnia nem szabad, mert ez igen szomorú erkölcsi felfogásra vallana és azt kellene mondani, hogy a középosztály szorongó helyzetét uzsorázza ki a kormány ak­kor, amikor tekintettel van arra, hogy így is van elég jelentkező. Vannak jelentkezők, mert a középosztály nyomora oly nagy, hogy ilyen fize­tést, ilyen éhbért is akceptálnia kell, csakhogy foglalkozáshoz jusson. At. belügyminister urat tisztelettel kérem, ne méltóztassék arra a csendre alapítani a rendőrség kezelését, amely csendet, rendet és fegyelmet észlel. Hála Istennek, a rendőrség kötélékében csend, rend és fegyelem van, ez azonban csak azért van, mert a rendőrség a kötelessége magaslatán áll és betartja azt a kötelezettségét, hogy ő nem szólhat, nem panaszkodhat, nem irhát cikkeket nem gyűlésezhet, küldöttségeket nem küldhet ide vagy oda. A rendőrtől katonai fegyelmet, rendet, kötelességérzetet, önmegtartóztatást és önfegyel­mezettséget követel az igen t. belügyminister ur ; de ha ez a helyzet áll fenn, akkor viszont a t. bel­ügy minister úrra hárul a feladat, hogy gondoskod­jék róluk anélkül, hogy megmozdulnának vagy kérelmeznének. Nem akarok az állami rendőrség pártfogójául vagy védnökéül feltolakodni. Kérem az állami rendőrségtől is, hogy ne tekintsen engem párt­fogójának vagy védnökének ; egyetlen egy rendőr se essék ebbe a téves felfogásba. En egyedül és kizárólag konszolidált állapotokra törekszem és e célból azt szeretném elérni, hogy a rendőrség legfőbb pártfogója és védnöke maga a belügyminis­ter ur legyen. (Elénk helyeslés balfelöl.) Azt köve­telem, hogy a belügyminister ur agilis és hajthar tatlan, pártfogója legyen ennek az intézménynek, aki a szerető anya gondosságával gondozza ezt az intézményt és aki az embereiért tűzbe menni is kész legyen. Szálljon szembe minden erővel azzal a szigorú, kegyetlen és kérlelhetetlen pénzügy­ministeri ceruzával :iSj amely esetleg a számada­tokat leMcsinyiteni, kész,

Next

/
Oldalképek
Tartalom