Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. évi április hó 27-én, pénteken. 513 Elnök : A képviselő urnák most nincs joga beszélni, tessék csendben maradni ! Nagy Ernő : Nem lehet milliárdokat szerezni a tisztviselői fizetésből ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő nr ! Hom onnay Tivadar : Épen ennek az ellentétét akarom mondani. Nem akarok itten hosszasabban kitérni, de legyen szabad a Fecske-utcai robbanás ügyét felhoznom. Engedelmet kérek, itt nem azok a tisztviselők kárhoztat an dók száz százalékban, akik a felügyelettel voltak megbízva. Ha az államnak módjában állana a tisztviselőknek, iparfelügyelőknek rövid időszakonként a kiszállási költségeit megfizetni, hogy az üzemeket felülvizsgálhassák, akkor nem történnének ilyen sajnálatos események. Ez is egyik láncszem, amelynek káros következményére voltam bátor célzásokat tenni. Graeffl Jenő : Nem ide tartozik ! Homonnay Tivadar : Lehet, hogy ön unja ezt a kérdést. Biztosítani fogom, hogy én nem fogom megunni és állandóan napirendre hozom. A tisztviselőknek érdeke van annyira fontos, mint a mi érdekünk, hogy itt maradunk-e vagy nem. (Ugy van ! half élei.) Mi a helyzet a fennálló jogszabályok szerint ? A tényleges szolgálatban levő polgári állami alkalmazottak alapilletményét az 1893. évi IV. te. s az 1908. évi XXVII. te. biztositja. Nem lehet kormányintézkedés vagy ministeri intézkedés, amely ezt megtudja változtatni. Leszögezem azt, hogy amennyiben a kormányzat ezzel a törvénnyel szembehelyezkedik, akkor letér a törvénytiszteletnek arról az útjáról, amelyet jogosan megkövetelhet az állam minden egyes polgárától, mert a törvény épen olyan sérthetetlen a ministerre nézve, mint amennyire az állam minden egyes polgárának kötelessége azt megtartani. Az alaplakáspénzt törvény állapit]a meg, tehát csakis törvényes utón lehet módositást tenni. Végül csodálkozással kell megemlítenem, hogy a kormány egyes kérdésekben milyen gyorsan intézkedik, más kérdésekben pedig igazán csigát megszégyenítő lassúsággal intézkedik. Erre épen a pénzügyi tárca ad szemléltető példát. A pénzügyminister ur bizonyára emlékszik rá, hogy amikor az első rendkívüli segélyt méltóztatott kiadni, akkor a rendkívüli segély heteken keresztül nem jutott a tisztviselők kezéhez, sőt a székesfővárosi tisztviselők csak rövid idővel ezelőtt kapták meg. A pénzügyi kormányzat egy másik osztálya azonban nagyon sietett intézkedni, hogy a kedvezményes jegyek bevonassanak, és ezek a jegyek sokkal hamarabb vonattak be, mint ahogy a rendki vüli segélyt kézhez kapták, tehát az a groteszk helyzet állott elő, hogy a tisztviselők a múlt hónap 1-én kevesebb fizetést kaptak, mint azelőtt. Ez volt az egyik eset, amikor igen gyorsan dolgozott a kormány. De a pénzügyi kormányzat csigalassúsággal dolgozik most, amikor szomorúan tapasztaljuk, hogy a kormánynak igent, és nagyrabecsült népjóléti ministere hetekkel, hónapokkal ezelőtt kiadta a lakásrendeletet, a ministertársa pedig, a pénzügyminister ur nagyon lassan viszi előre ezt a kérdést, s a pénzügyminister ur még ma sincs abban a helyzetben, hogy egy rendeletről egészen pozitív formában nyilatkozhatnék. Bátor voltam a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni az adminisztrációs nehézségekre, amelyek miatt a kontemplált uj lakbér nem fog idejében a tisztviselőkhöz jutni, ha csak a rendeletet meg nem változtatják. Épen ezéit arra kérem a minister urat, hogy a határidőt legalább hat hétre tolja ki, de ugy, hogy a 30—40—50-szeres emelésnél á törvényben biztosított lakáspénzeket vegye alapul. Ugy láttam — ha jó emberismerő vagyok —. hogy a minister urnák nem a legjobban tetszettek ezek az őszinte, nyilt kijelentéseim, bátor vagyok azonban a minister ur figyelmét felhivni arra, hogy bizonyára nemcsak én gondolkozom igy, hanem igy gondolkoznak igen sokan a tisztviselőkön kivül is és azt hiszem, hogy a kabinetnek is vannak olyan tagjai, akik az 1908 : XXVII. tc.-nek rendeleti utón való módosítását nem tartják törvényesnek. Azt hiszem, igen t. minister ur, hogy a kabinet keretén belül is méltóztatik tapasztakii, hogy ezt a kérdést nem lehet olyan egyszerűen, rendeleti utón megoldani. Méltóztassék a törvényes álláspontra helyezkedni, amelyen a minister ur eddig volt és méltóztassék a rendkívüli segélyt ezen az alapon kiutalni. Azokat, akik kételkednek ezekben a súlyos és aggasztó szavakban, arra kérem, hogy méltóztassanak elmenni a tisztviselői érdekképviseletek vezetőihez, méltóztassék egy ilyen magas nívón, nem leszállított tisztviselői nivón álló kategóriának az értekezletére elmenni. Ott a minister ur meg fogja látni azt, hogy lehorgasztott orrokkal ülnek azok a tisztviselők. Látni fogja azt a nyomott hangulatot, azt a kétségbeesett önfegyelmezettséget, azt a lerongyolódottságot, a kiéhezett és a fájdalomtól megnyúlt arcokat és látni fogja igen t. minister ur ennek dacára, hogy ez a vezetőség és a tisztviselőknek ez az érdemes, magas nivón álló vezetősége még mindig figyelemre, rendre, nemzeti érzésre szoktatja és vezeti a tisztviselői kart továbbra is. Nem teszek kivételt abban sem tisztviselő és tisztviselő között. A szerencsétlen díjnokok, napibéres szolgák még a mai napig sem kapnak lakásbért, csak nem nevezhetem azt annak, hogy havonta egy napibéres szolga 60 korona pótlékot kap lakhatás céljából. Ezirányban is bátor vagyok felhivni a pénzügyminister ur figyelmét. Én elismerem azt, hogy a pénzügyminister, amikor sok száz millió vagy egy-két milliárd kiadásról van szó, a költségvetés abroszát odateszi maga mellé és kalkulál, hogy mit adhat és mit nem adhat meg. De igen t. minister ur, méltóztassék nekem megengedni azt, hogy amikor nem helyeslem ezt a politikát, mikor a költségvetésnek az asztalán az egyik oldalon a költségvetés abroszát lenyirbálja és átviszi a másik felére és ott hozzá varr ja. A pénzügyminister ur ezt csinálta 75*
