Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-113
42 J nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. Rassay Károly : Ez nem komáromi népgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Griger Miklós : Szóval másnap vagy harmadnap azt mondotta Rassay Károlynak : te is liberális vagy, én is liberális vagyok ! Értsük meg egymást, ez a választójogi rendelet tulaj donképen a klerikálisok, a régi néppárt tagjai ellen irányul. (Elénk derültség balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Rassay Károly : Ugy van ! Ugy van ! Peidl Gyula : Ez az igazi középút ! Rassay Károly : Az I. számú bizottsági teremben méltóztatott mondani. (Folytonos zaj.) Reisinger Ferenc : A jövő nemzetgyűlésre bejöhetünk a képviselőházba ? Griger Miklós : Ha én ezt meg tudtam volna mondani a komáromiaknak, (Felkiáltások jobbfelől : Innen üzeni nekik l) akkor tisztában lettek volna azzal, hogy Klebelsberg Kunó politikája nemcsak a szélsőségektől, hanem főleg az őszinteségtől és a férfiasságtól mentes. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Reisinger Ferenc : Hermafrodita politika ! Griger Miklós : Azután arról tehettem volna emlitést . . . Rupert Rezső : Pedig a kormány legértékesebb embere ! Griger Miklós : . . . hogy nem értem, miért botránkozik meg a minister ur, hogy Beniczky Ödön elfogadja a szociáldemokratapárt támogatását. Reisinger Ferenc : Jól teszi ! Griger Miklós : Klebelsberg minister ur Sopronban az első választás alkalmával megbukott, a pótválasztás alkalmával nem adott ki rendeletet de nem is kérte fel hiveit arra, hogy Andrássyt tá-, mogassák, hanem szabad kezet biztosított nekik, aminek a következménye az volt, hogy az ő pártja liivei közül legtöbben fehér lappal szavaztak, úgyhogy t. Klebelsberg minister ur, ha ön tényleg a polgári pártok barátja, akkor Hébelt képviselő ur a szooiáldomokrata párt legszélsőségesebb tagja, nem jutott volna be a parlamentbe. (Nagy zaj jobbfelől és a középen. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! (Zaj jobbfelől.) Rassay Károly : Még nincs klotür ! Griger Miklós : Ellenzéki képviselőtársaim engem biztak meg azzal, hogy a szabadságjogokon, a legelemibb polgári jogokon ejtett sérelmet szóvá tegyem. Én vállaltam is a megbizást, azonban tegnap este értesitettem Rassay t. képviselőtársamat, hogy haza kell utaznom. Most ime mégis itt vagyok és beszélek a komáromi dolgokról és azt hiszem, kellemetlenkedem a t. kormánypártnak. (Nagy zaj és ellentmondások jobbfelől.), Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Griger Miklós : És hogy itt vagyok és hogy ezt az interpellációt elmondom, ezt. igen t. Nemzetgyűlés, A H Nép című lapnak köszönhetem. Pikler Emil : Nem lap az # hanem bombagyár ! Griger Miklós : Ez a lap még sok bajt és kellemetlenséget fog még csinálni. Pikler Emil : A Nép című bombagyár ! Griger Miklós : A Nép bántott engem. Azt irta A Nép, hogy ott a hazafias polgárok jóizlése felháborodott azon a groteszk társaságon, amely egy asztalnál látta Beniczky Ödönt, Rassay Károlyt, Griger Miklóst, a katholikus papot és Kéthly Annát, a szociáldemokrata nő-képviselőt. Ha csak a személyemmel foglalkozott volna, egyszerűen napirendre tértem volna felette, de amikor engem az én katholikus papi mivoltomban aposztrofált, nemcsak jogom, hanem kötelességem ez ellen óvást emelni. Nagy Ernő : Sok ilyen katholikus pap kellene ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol az ügyész ?) Griger Miklós : Azt izenem A Népnek innen, (Nagy zaj jobbfelől és a középen.) hogy Griger Miklós, a katholikus pap, nem tanul kereszténységet, keresztény elkölcsöt és keresztény politikát A Néptől. Griger Miklós már 25 éves korában titkárja, főkortese, sőt szolgája volt a körmöcbányai kerületben a keresztény néppártnak. Szolgája is, ismétlem, mert az akkori kormánypárt terrorja miatt a hivatalos plakátragasztók féltek a plakátok kiragasztásától és ezt a munkát is én végeztem. Griger Miklós — azt üzenem A Népnek — a keresztény politikáért való sikraszáliás miatt már évtizedekkei ezelőtt a vádlottak padján ült és csendőrszuronyok árnyékában bandukolt. Griger Miklós akkor is, 13 évvel ezelőtt, azért volt kénytelen megválni a plébániájától, szűkebb hazájától és szülőföldjétől, mert a keresztény néppárt programmjával szembeszállt a liberális, hatalmas Lukács László pénzügyministerrel, még pedig a siker reményében épen ott, ahol a pénzt verik: Körmöcbányán. Ha A Nép ezt nem hiszi, kérdezze meg Ernst Sándor, Haller István és Huszár Károly képviselőtársaimat, akikkel ezeket a küzdelmeket mind végigcsináltam. Hol volt akkor A Nép, hol volt annak a főszerkesztője, munkatársainak nagy része ? (Felkiáltások balfelől : Szegeden ! Ellenmondások jobbfelől.) Vagy nagyon gyerekek voltak, vagy liberális vizeken eveztek vagy haligattak, mint dinnye a fűben. (Mozgás és derültség. Felkiáltások a jobboldalon : ízléses ! Nagyon Ízléses !) Én már ifjú koromban fanatikus rajongója voltam a keresztény politikának és bennem a keresztény öntudatot nem a kommunizmus brutalizmusa és vérengzése ébresztette fel. Azután még tovább azt üzenem A Népnek, hogy én a keresztény rezsim alatt és a kommunizmus alatt katholikus paphoz illően viselkedtem. Gróf Károlyi József és gróf Széchenyi Viktor a tanuja annak, hogy az emlékezetes fehérvári megyegyűlésen nem váltam be azt, amig engem ellenforradalmárnak kineveznek, hanem ököllel Tá ütöttem az asztalra és odadÖTÖgtem a szociáldemokrata páitnak azt, hogy én ellenforradalmár vagyok ! T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy még két percre igénybevegyem- a nemzet-
