Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. érte, vagy akiknek nem voltak politikailag szimpatikusak azok, akik az akciót megindították, vagy azok, akik abban részesültek. Nyissa ki a t. képviselő nr a szemét a nagy eredmények előtt is és ne csak füle álljon nyitva a panaszok előtt, amelyek nem is mindig igazságosak. Biztosithatom a t. képviselő urat, hogy amennyiben konkrét panaszokkal fordul hozzám a múltra, jelenre, vagy a jövendőre vonatkozólag, én mindenesetre intézkedni fogok, hogy ezeket a panaszokat orvosolják. A számadásokat különben az akcióra vonatkozólag a lehető legrövidebb idő alatt beterjesztem. Arra kérem a t. képviselő urat, függessze fel a maga elitélő véleményét és ne mondja azt, hogy az akcióval a kormányzó ur tekintélye ellen követtünk el súlyos vétket, gondolja el, hogy nagyon sokan hálásak azért, hogy adományozhattak és nagyon sokan hálásak, akik az akció kapcsán a téli nyomortól megszabadultak. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Napirend szerint következik a mezőgazdasági munkások munkaerejének jogosulatlan kihasználása meggátlásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása, még pedig az 1. §. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Csik József ! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Az általános tárgyalás alkalmával ellenzéki oldalról talán én voltam az egyedüli, aki akceptáló álláspontra helyezkedtem a javaslattal szemben. Tettem ezt azért, nem mintha azokat az Ígéreteket, amelyek a javaslathoz fűződtek, minden tekintetben kielégítve láttam volna, hanem azért, mert a javaslatot többnek tartom a semminél. Ha végig nézünk a közelmúlt szociálpolitikai élet fejlődésén, azt látjuk, hogy ennél a javaslatnál bizonyos haladást tapasztalunk. Ha visszaemlékezünk a két év előtti állapotokra, akkor szemünkbe ötlik az a körülmény, hogy két év előtt még egy ministeri rendelet jelent meg, amelynek értelmében a közigazgatás első tisztviselőjének jogában volt meghatározni a közigazgatási területén a munkabért, szóval akkor a munkabérek maximálásáról volt szó. Most elérkeztünk oda, hogy nem maximálják a munkabéreket, hanem minimálják. Ezt örvendetes jelenségnek kell tekinteni, és ezt akartam ugy honorálni, hogy a törvényjavaslattal szemben akceptáló álláspontra helyezkedtem. A másik szempont az, hogy a törvényjavaslat megadja a lehetőséget arra, hogy a munkaadó és munkás közös bizottságban tárgyaljon a munkás ügyeiben. Eddig a mezőgazdasági és sajnos, ipari téren sem volt ilyen törvényünk. Amikor tehát ilyen lehetőség nyilik, hogy paritásos alapon a munkaadó és munkás tárgyalhat egymással, nem szabad ezt a lehetőséget megsemmisíteni, nem szabad tehát olyan álláspontra helyezkedni, hogy ennek előnyét ki ne használjuk. Evvel némileg kiküszöbölve látom azt a hibát, amelyet láttam az előbbi mezőgazdasági szociálévi április hó 27-én, pénteken. 481 politikai javaslatban, amely a munkaviszonyok rendezéséről szól. Ott a főszolgabíró volt a bizottság elnöke. Ott azt kárhoztattam, hogy a főszolgabirák faluhelyen nem fogják a kellő bizalmat élvezni, azonban ebben a javaslatban a bizottságnak megadatik a lehetőség, hogy az elnökét maga válassza, ha nem is teljesen korlátozás nélkül, mert hiszen a mezőgazdasági kamara által kijelölt öt tagból kell választani, igy tehát bizonyos szabadság biztosíttatik. Nagy hibának tartom a javaslatban, hogy disztingvál mezőgazdasági munkás és mezőgazdasági munkás között, hogy a mezőgazdasági munkásságot a maga egészében nem részesiti e törvényjavaslat kedvezményeiben ; hogy jóformán csak a napszámosokra vonatkozik, és nem vonatkozik a mezőgazdasági cselédekre. Általában három kategóriáját sorolhatjuk fel a mezőgazdasági munkásságnak. Az egyik kategóriába tartoznak a cselédek, a másikba azok, akik rövid időre kötik le magukat szerződéssel, mondjuk, a sommás munkások és a harmadik kategóriába azok, akik napibérért dolgoznak, a napszámosok. Ez a javaslat jóformán nagy általánosságban csak a napszámosokra van tekintettel. Ezt a körülményt nem helyeselhetem, mert a törvénynek minden mezőgazdasági munkást védenie kell. Nem lehet azt felhozni okul, hogy a cselédeknél nem olyan nagy szükségesség a törvényjavaslat életbeléptetése. Nem áll az, hogy a cselédek ugy vannak honorálva, mint békeidőben. Megengedem azt, hogy bár a legtöbb helyen természetben kapják illetményeiket, ugyanolyan elbánásban és elbírálásban részesülnek, de sok helyen a pénzbér tekintetében hátramaradtak a mai gazdasági viszonyoktól. Legtöbb helyen nem emelik a pénzbért, és ahol azelőtt kapott egy munkás 3—400 koronát, ez most nincs felemelve aranyparitásra, és nagyon sok esetben az aranyparitást meg sem közelíti. Ha ez a helyzet nem is áll elő, akkor sem lehet kivételt tenni a mezőgazdasági cselédekkel, vagy a sommás munkásokkal, vagy egyéb mezőgazdasági munkásokkal. Amikor tehát a törvényjavaslat tárgyalás alá kerül, akkor nem szabad kivételt tenni egyik mezőgazdasági alkalmazottal sem, hanem valamennyi mezőgazdasági alkalmazott és munkás számára kell azt megalkotni. Nagyon célszerűnek és praktikusnak tartanám, ha ezt a törvényjavaslatot ugy módositanók, hogy necsak a napszámosokra, hanem a sommás munkásokra és mezőgazdasági cselédekre is alkalmazható legyen. Amelyik uradalomban nem aktuális a törvényjavaslat életbeléptetése, ott nem léptetik életbe. Ha azonban vannak olyan uradalmak, ahol aktuális, legyen meg a lehetősége az abban az uradalomban élő mezőgazdasági cselédségnek, hogy azzal a joggal, amellyel más munkástársa élhet, ő is élhessen. Ami speciálisan az 1. §-t illeti, ez a következőt mondja (olvassa): Semmis a gazdaság 71*
