Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-126

462 A nemzetgyűlés 126. ülése 1923. Dénes István : A minister ur is valamikor egyedül volt. Vigyázzanak! Szijj Bálint : 0 táborból nőtt ki, de a kép­viselő ur nem. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A törvényjavaslat megszerkesztésénél mindenkit, akiről tudtam, hogy érdekli a dolog, meghívtam az előzetes tárgyalásra, a javaslat tehát nem egyoldalúan készült. Azt a megjegyzésemet, hogy a szociál­demokrata pártot nem tartom a mezei munkás­ság képviselőjének, a következőkkel indokolom meg. Peidl Gyula: Ne tartsa! (Egy hang jobb­felöl : Sőt egyenesen ellensége \) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Azt nem mondom, hogy ellensége ! Peidl Gyula: Kibírjuk! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hogyne ! Én is kibírom, legyen nyugodt. Munkás és munkás között különbség van. A közös érdek, hogy mindegyikük megtalálja a maga munkája után a teljes megélhetést. Ez az érdek közös, de azt a különbséget, ami foglal­kozások szerint mutatkozik, és amit az élet maga állított fel, semmiféle hangzatos jelszóval és semmiféle magyarázattal eltüntetni nem lehet. Ugyebár, az ipari munkásság, amely a törzsét és ma még teljes egészét képviseli a szociál­demokrata pártnak, arra törekszik, hogy minél kevesebb munkaidővel, minél nagyobb díjazást érjen el. Nem akarok ennek kifogásolásába vagy helyeslésébe bocsátkozni, csak jelzem ezt a tényt. Minthogy tehát az ipari munkásság törekvése következmény, hogy az iparilag előállított készítményeket, gyártmányokat drágán kell eladni, mert máskülönben a munkást kevés munkáért jól fizetni nem lehet. Másik érdeke az ipari munkásnak, hogy amit neki meg kell vennie, tehát az élelmezési cikkeket, minél olcsóbban szerezhesse be. Most jön azután a másik kategória . . . Szeder Ferenc: Mi van a mezőgazdasági munkásokkal ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Azt is megmagyarázom ! A mezőgazda­sági munkásnak is az az érdeke, hogy annak a terménynek, amely az ő munkájával áll elő, a lehető legjobb ára legyen, mert az ő munkáját csak így tudják megfizetni. Szeder Ferenc: Ez a gazdák érdeke! Erdélyi Aladár: Különben miből fizetne a gazda? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez így van. Az élet azt mondja, hogy amig itt az ipari munkásságnak az az érdeke, hogy a gyári készítmények drágák, az élelmi­cikkek pedig olcsók legyenek, addig a mező­gazdasági munkásságnak az az érdeke, hogy a mezőgazdasági termény legyen drága és az ipari munka olcsó. (Zaj a szélsobalóldalon.) Ez oly évi április hó 26-án, csütörtökön. természetes dolog, amit nem lehet elintézni lár­mával. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Platthy György: Nem népgyűlés ez! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Csak kacagjon, ha jól esik! Drozdy Győző (közbeszól). Elnök : Drozdy képviselő urat rendre­utasítom. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az ellentét ebben a kérdésben világos,... Peidl Gyula : Mesterséges ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . mert az életben mindenki arra törekszik, hogy, amit ő állit elő, azt jobban tud­ja értékesíteni, amit pedig mástól kell beszerez­nie, azt olcsón szerezhesse meg. Erre törekszik az életben mindenki, hiába tagadjuk le. Az ipari munkásság érdeke tehát nem mindenképen azo­nos a mezőgazdasági munkás érdekeivel, Propper Sándor : Teljesen azonos. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Felemlítette egyik képviselőtársam (Zaj a szélsobalóldalon. Halljuh ! Halljuk ! jobb­felöl) hogy a magyar kormány képviselője a genfi kongresszuson ellenezte, hogy a mezőgaz­dasági munkáskérdést bevegyék az ipari munkás­ság kérdései közé. A kiküldött ministeri taná­csos a kormány álláspontját és az enyémet is képviselte és ma is ezen az állásponton vagyok. A nemzetközi bíróság másképen döntött, az ügyek odakerültek, de nyolcórai munkaidő, ha papíron százszor kimondják is, és százszor elrendelik is, sohasem Jesz keresztülvihető. Szeder t. képvise­lőtársam, nézzük csak meg egy kicsit a dolgot. Amit Yanczák képviselőtársam mondott, hogy szorgalmas és müveit munkással kevesebb idő alatt is el lehet végeztetni ugyanazt a mun­kát, amelyet mások több idő alatt végeznek el, erről lehet beszélni De nézzük meg az életet. Még ha kimondanánk is a nyolcórai munkaidőt, a mezőgazdasági munka nem olyan, mint az ipari munka, hogy fedél alatt minden időben egyformán lehet végezni. Szilágyi Lajos: Ez nem is következik belőle. Halász Móric: Vanczák mondta! Propper Sándor : Az egész világon kimond­ták már. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor : Az egész világon lehet, csak itt nem ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A világon sehol sem lehet. A határo­zatot meg lehet hozni, de végrehajtani nem le­het. Hiszen a mezőgazdasági munkát az időjá­rás is igen sokszor akadályozza. A mezőgazda­sági munkás akárhogy szeretne is, ha szakad az eső, nem tud dolgozni. Es szeretném látni azt a gazdát, akinek a fagy előtt még vetetlen gabonája van, hogy nem használja-e ki a nap­1 nak minden óráját a gabona elvetésére, mielőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom