Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
A nemzetgyűlés 125. ülése 1923. évi április hő 25-én, szerdán. 443 lat 16, §-ának megtárgyalása céljából a pénzügyi és közgazdaságügyi bizottságot összehívni?« (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Ki a következő szónok? Hébelt Ede jegyző : Huszár Károly ! Elnök : Huszár Károly képviselő ur nincs jelen. Az interpelláció töröltetik. Ki következik? Hébelt Ede jegyző : Janka Károly ! Janka Károly: T. Nemzetgyűlés! Köztudomású - dolog, hogy Szabolcs vármegyében és Szabolcs vármegyével szomszédos burgonyatermelő vidéken jelentékeny mennyiségű olyan felesleget képező bargonyakészletek vannak, amely ekei. a belföldi fogyasztás, a közélmezés céljaira a belföldi piac felvenni i,em képes. Ennek tudatában a kormány máris oly intézkedést tett, amely hivatva van ezen a helyzeten segíteni, t. i. 2000 vagon burgonya kiszállítását engedélyezendőnek nyilvánította. A kormánynak ez az intézkedése az érdekeltek körében általános megnyugvást és az értékesítés szempontjából bizonyos jó reménységet keltett ; ez a jó reménység azonban aligha fog valóra válni. A kormány intézkedése óta a piac csak nagyon minimális mennyiségeket vett fel és hozott forgalomba, ugy hogy attól lehet tartani, hogy ennek a romlásnak kitett mezőgazdasági terménynek nagy része elpusztul és veszendőbe megy. Kétségtelen dolog, hogy e tekintetben legkevésbé a kormányt illetheti vád és szemrehányás. Hiszen méltóztatnak emlékezni arra a hosszú tárgyalásra, amelyet az elmúlt ősz folyamán lefolytattak a fővárosi ellátatlan lakosság burgonyaszükségletének fedezése érdekében a szabolcsi érdekeltséggel GS aj tárgyalás arra a negativ eredményre vezetett, hogy a kormánynak meg kellett adnia az engedélyt 2000 vagon burgonya behozatalára. Nem tudom, hol és kik követték itt el a hibát, vájjon a valóságos terméseredményeket itélték-e meg kedvezőtlenebbül annakidején, vagy talán a burgonya kiszedése alkalmával vált nyilvánvalóvá, hogy a termés eredménye a kisebbnek itélt mennyiségnél jobb és nem tudom, vájjon a termelők részéről is nem követtek-e el hibát az agyonspekuláció politikájával, ami közgazdasági szempontból kétségtelenül hiba. Tény az, hogy a kormány a közélelmezés biztosítása érdekében kénytelen volt ennek a külföldi eredetű jelentékeny mennyiségű burgonyának behozatalára az engedélyt megadni. E 2000 vagon burgonya behozatalának — amely menynyiségnek jórésze megfagyott — az volt az eredménye, hogy a belföldi fogyasztás azt az óriási nagy tételt, amely a burgonyából ma rendelkezésre áll, egyáltalán nem képes felvenni. Nagy közgazdasági kárról van itt szó. Épen azért vagyok bátor a földmivelésügyi minister úrhoz azt az interpellációt intézni, vájjon nem látja-e további kormányintézkedésnek szükségét fenforogni abban a tekintetben, hogy ezek a problematikussá vált burgonyamennyiségek a nemzet közgazdasága javára valamiképen megmentessenek, ha másképen nem, ugy ipari feldolgozás alakjában. Kétségtelen dolog, hogy ma az ipari szesz előállítása egyáltalán nem látszik lehetségesnek, de szó lehet a burgonyának keményítővé, burgonyalisztté való feldolgozásáról, vagy esetleg ipari szesszé való feldolgozásáról és annak tárolásáról a burgonyakészletnek minden körülmények között való megmentése érdekében. Egészen kis termelőkről van itt tulajdonképen szó, mert nem mindenütt és nem mindenkire nézve áll az a tétel, hogy talán itt visszaélt a helyzettel és nem forog fenn mindenkire nézve az agyonspekulálás esete. Például a Bodrogközön, amely szintén jelentékeny burgonyatermelő vidék, mi volt a burgonya értékesítésének akadálya? Ennek a vidéknek rossz vasúti ellátása, amennyiben a meglevő keskenyvágányu vasút nem volt képes a szállítást lebonyolítani. A kereskedelem igy nem tudta átvenni az ott termelt burgonyakészleteket. Ezek ott nagyobbára kisemberek, szegény emberek kezén vannak. A nagyobb termelők mindig ki tudják eszközölni maguknak azt, hogy szállításhoz vasúti kocsikat kapjanak, azonban a kisembereknél sokkal nehezebben megy a dolog, úgyhogy ma az a helyzet, hogy a kerületemben a részes művelésből előállott burgonyatermés 25—30— 50—60 métermázsánként van a harmados vagy felesföldet művelő kisemberek, zsellérek kezében. Ezek a szegény emberek arra számítottak, hogy a nyári munkájukból előállott készleteiket majd téli ruházatuk beszerzésére fogják fordítani. Ennek a burgonyának nagyrésze a kedvezőtlen időjárás miatt kint a mezőn telelt, még a vasúthoz szállítható sem volt, ezzel tehát ők nem is spekulálhattak. Most az volna a reménységük, hogy értékesíthető burgonyájuk révén a házhely gyanánt kapott kis belsőségükön az építkezést meg fogják kezdhetni, azonban ez a reménységük is már nagyon, de nagyon kezd veszendőbe menni. Ezért szükségesnek látnám, hogy ezeknek a kisembereknek java, értéke, akiket igazán nem lehet azzal a szemrehányással illetni, hogy talán mérhetetlen kapzsiságból nem hozták forgalomba készleteiket, valami módon megmentetnék. Egyébként a jövő szempontjából is nagyon szükséges ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a mai helyzet a jövő szempontjából is nagyon komoly közgazdasági megfontolásokra és meggondolásokra adhat alkalmat. Mi a helyzet? Az, hogy ma hovatovább a koránérő bnrgonyaféleségekkel szemben a termelés a későn beérő burgonyaféleségeknek ad előnyt. Miért? Azért, mert ez az úgynevezett szeszburgonya sokkal bőtermőbb, mint a korai fajta, nagyobb a burgonyavésszel szemben való ellenállóképessége, nagyobb a téli állóképessége; tehát olyan kedvező tulajdonságai vannak, ame-