Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
430 A nemzetgyűlés .125. ülése 1923. évi április hó 25-én, szerdán. és végre fogja hajtani. Teljesen eltekintve Trianontól, teljesen eltekintve attól, hogy ezeket a békefeltételeket mi kénytelenek voltunk aláirni és teljesen eltekintve attól, hogy az egész békekötést a magunk ügyeit illetően nem tartjuk semmiféle különös jelentőségűnek, maga az ország helyzete parancsolja azt, hogy ami e békefeltételekben foglaltatik a magunk népével szemben be is tartsuk a magunk országának és nemzeti ügyének érdekében. Amikor 1848-ban a siklósiak ilyen levelet irtak egy Táncsicsnak ós azt mondják: kendtek alighanem be akarnak bennünket megint csapni, ezt abból merítették, hogy a 48-as nemzetgyűlés huzta-halasztotta a jobbágyfelszabaditó törvényeknek egyrészt megalkotását, másrészt becsületes végrehajtását; nem feltünő-e az, hogy abban az időben, amikor az ország olyan szerencsétlen, súlyos helyzetben volt, a nemzetgyűlés tagjai épen olyan, sőt talán rosszabb összetételben voltak, mint a mai nemzetgyűlésen, mert az akkori munkásosztálynak nem ült a nemzetgyűlésben 24 képviselője, hanem legfeljebb 2—3, aki ott igazán képviselte és megértette. Nem feltűnő hasonlatosság-e az, hogy most, amikor az ország még a 48-as időknél is súlyosabb helyzetbe került, amikor már itt volt körülöttünk a gyürü, amely ezt az országot megfosztotta a maga régi épségétől és egységétől, akkor ott kint a béketárgyaláson már kezdődött a széthúzás, amikor külön megkérdezték az ellenfeleket, amint az a következőkből kitűnik (olvassa) : »A nemzetközi munkaügyi bizottság, miként annak idején közöltük, tárgyalta a békeszerződésnek a munkásvédelemre vonatkozó rendelkezéseit s a francia delegátusnak, valamint a magyar megbízott Mayer Károly ministeri tanácsosnak az után az előterjesztése után, hogy a rendelkezések a mezőgazdasági munkásokra nem vonatkoznak, egyhangúlag kimondta, hogy az intézkedések az összes munkásokra, tehát a mezőgazdasági munkásokra is kiterjednek. A tárgyalás részletes tudósítását most tették közzé és ebből kitűnik, hogy Mayer Károly ministeri tanácsos után felszólalt Thomas volt francia minister összegezvén a vita anyagát, válaszolt az összes felszólalásokra és beszéde végén csodálkozásának adott kifejezést, hogy a magyar kormány képviselője most amellett érvel, hogy a rendelkezések a mezőgazdasági munkásokra nem vonatkoznak. Felmutatja ugyanis a békedelegáció iratait és hivatkozik arra, hogy a béketervezet átnyujtásakor a magyar kormány több észrevételt tett és többek közt az iratok között van a gróf Apponyi Albert által irt előterjesztés, amelyben sérelmezi, bogy a rendelkezések a mezőgazdasági munkásokra is vonatkoznak. Mire Clemenceau válaszolt a szövetséges nagyhatalmak nevében, hogy nincs kivétel és igy a magyar delegáció kifogása alaptalan, ügy látszik tehát, fejezi be beszédét Thomas, hogy a magyar kormány a ? munkásvódelem kérdésében megváltoztatta álláspontját.« Propper Sándor: Dehogy változtatta meg! Ezeréves álláspont! Vanczák János : Nem feltünő-e az, hogy amikor az ország megcsonkulásáról volt szó, amikor mindenkinek az első pillanatban meg kellett éreznie, hogy belső békét, megértést, egyetértést kell teremteni, már ott kint igyekeztünk a mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag elhárítani magunktól ezeket a békefeltételeket olyképen, hogy azok ne vonatkozzanak a mezőgazdasági munkásokra. Annyi sok szó hangzott el arról, hogy a túloldal és különösen a kisgazdapárt képviseli a mezőgazdasági szegények, a földnélküliek érdekeit is. Nem akarom senkinek jóhiszeműségét kétségbe vonni, erre nincs is semmi szükség, mert valószínű, hogy igen-igen sokan vannak, akik ugy érzik, hogy nekik együtt kell érezniök valamennyire a szegény, a napszámból élő földmunkással vagy a részes munkából élő vagyontalan földmunkással és ennek az érzésnek megfelelően segíteni is igyekszik annak életén. De mégis csak az a helyzet, hogy a munkásság érdekét legjobban maga a munkásság tudja megvédelmezni, mint ahogyan a gazdaosztály sem bizza érdekképviseletét kizárólag a kormányra vagy a nemzetgyűlésre. Hiszen azt is mondhatnánk, minek kell gazdasági egyesület, minek kell munkaadók szervezete, itt van a nemzetgyűlés, itt van a kormány, itt vannak a hatóságok, azok majd gondoskodnak mindenről egyformán. De ugyebár az élet nem ilyen. Az élet rákényszerít minden érdekeltséget arra, hogy a maga érdekeit egyesülten védelmezze és képviselje. De ha mindenki él ezzel a jogával, milyen jogon tagadjuk meg a mezőgazdasági munkástól. Reisinger Ferenc : Az erőszak jogán ! Vanczák János: Nem érzik a nemzetgyűlés t. tagjai, hogy nagy igazságtalanság az, hogy ezeket a törvényjavaslatokat megküldik minden alkalommal kellő időben az érdekelt gazdasági egyesületeknek . . . Propper Sándor: Még gépirásban! Vanczák János : ... gazdaköröknek, megküldik olyan időben, amikor még messze állunk attól, hogy a javaslatok a nemzetgyűlés elé kerüljenek, de a földmives nép képviseletének nem küldik meg, mert ilyen képviseletet nem is engednek létesülni. Nem érzik azt az ellentétet, hogy míg a birtokos osztály képviseletei hete- * ken keresztül tárgyalják ezeket a törvényjavaslatokat . . . Propper Sándor : Diktálják ! Tollba mondják ! Vanczák János : ... és tárgyalják lapjaikban, de nemcsak egy lapban, hanem itt van a hivatalos lapjuk, a Köztelek, azután itt van rendelkezésükre a Szózat, a Budapesti Hírlap és egész sereg más újság és a kérdést mindenütt
