Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-124

A nemzetgyűlés 124. ülése 1923. évi április hó 24-én, kedden. 399 A harmadik kérdés, amelyre ki szeretnék térni, a képviselő urnák az a vádja, hogy bár az adományozók az akció céljaira azzal a tudat­tal és azzal a célzattal adakoztak, hogy azok munkaalkalmak teremtésére fognak felhasznál­tatni, mégis-a diák-nyomor enyhitesére is ado­mányozott - az akció egy nagyobb összeget. A képviselő ur természetesen itt a kormányzó ur őfőméltósága személyét is belevonta a vi­tába ... Szilágyi Lajos: Nem vontam be! A minis­ter felelős! Mindig ezzel takaróznak! (Zaj.) Ne keverjék bele ! Rakovszky Iván belügyminister : Én nem takarózom semmivel, én csak precizirozom azt, hogy a képviselő ur igenis azt mondotta (olvassa) : »A Nép című napilapban olvastam egy cikket, amely azt irta, hogy a kormányzó ur négy és félmilliót adott a diáknyomor eny­hítésére és pedig a cikk szerint az Országos Inségenyhitő Akció vagyonából.« En erre azt válaszolom, hogy ezért én vagyok felelős és a felelősséget teljes mértékben vállalom. Nem látom, hogy miért kell ezért haragudnia a kép­viselő urnák. A helyzet az, hogy különböző forrásokból és különböző módokon folytak be összegek az inségenyhitő akcióra. Befolytak egyes összegek a vármegyéktől és a községektől; ezeket mi onnan el nem vontuk, ezeket a vármegyei inségenyhitő bizottságnak az intenciója szerint és határozatai alapján ott a helyszinén használ­ták fel. Befolyt továbbá egy aránylag kisebb Összeg hozzám, az én kezeimhez, az akciónak a belügyministeriumban működő vezetőségéhez ; ezt az összeget arra használtuk fel, hogy ott, ahol a vidéken esetleg hiányosságok mutatkoz­nak, azokat pótoljuk; felhasználtuk továbbá arra, hogy egyes olyan a fővárostól kiinduló akciókat, amelyek a vidéken munkaalkalmakat teremtenek, — elsősorban háziipari akciókat — ebből a központba befolyt összegből támogassunk. Van azonban egy harmadik összeg is. Ez azokból az összegekből gyűlt egybe, ame­lyek minden korlátozás nélkül egyes adomá­nyozók merőben személyes szimpátiájából a kormányzó ur kezéhez adattak át azzal a kérés­sel, hogy azokat ő tetszése szerint használja fel. Ezeket az összegeket a kormányzó ur személyes rendelkezésére tartottuk fenn, mert hiszen ilyen célra adományoztattak. Ezeket az összegeket a kormányzó ur tel­jesen belátása szerint használhatja fel olyan célokra, amilyenekre felhasználni kívánja, annál is inkább, mert ezek között olyan adományok is vannak, amelyek egyenesen azzal adattak, hogy csak Budapesten használtassanak fel ; van­nak köztük olyan adományok, amelyek azzal adattak, hogy csakis a középosztály nyomorának enyhítésére használhatók fel, vannak végül olyan adományok, amelyeknél egyenesen kikötötték, hogy milyen célra fordíthatók, többek között a diáknyomor enyhítésére is. Azok az összegek azonban, amelyekből ez a négy és fél millió korona a diáknyomor enyhítésére fordíttatott, a szó szorosabb értelmében véve, tulajdonképen nem is tartoznak ennek a Horthy-akciónak az összegeihez, mert hiszen nem enuek az akció­nak a gyűjtési csatornáin gyűltek össze, hanem magánosok egyenesen a kormányzó ur őfőméltó­sága kezéhez juttatták azzal, hogy tetszése sze­rint használja fel jótékony célra. Ki szeretnék még térni a sajtó részéről, de itt a Házban is többször emlegetett kérdésre, hogy mi fog történni az akció számadásaival. Erre vonatkozólag nemzetgyűlési határozat van, amelyhez annak idején a magam részéről én is hozzájárultam, hogy t. i. mihelyt az akció be fog fejeződni, én a számadásokat le fogom tenni a Ház asztalára. (Helyeslés.) Méltóztassék azon­ban figyelembe venni, hogy március végén feje­ződött be ez az akció. Március végével elsősor­ban a községeknek kell összeállítaniuk a szám­adásokat, amelyeket természetesen a járási szám­vevőség fog felülvizsgálni. Háromezer község számadásáról lévén szó, egyelőre még mindig a járások gyűjtik össze és vizsgálják át a számadásokat, amelyek fel fognak kerülni a vármegyei inségenyhitő bizott­sághoz, amely szintén vizsgálat alá veszi azt, vájjon a megállapított intenciónak és határoza­tainak megfelelően történt-e az adományok kezelése. Onnan felterjesztetnek a ministeriumba, ahol természetesen a lehető legrövidebb idő alatt összeállítjuk a jelentést és le fogjuk tenni a Ház asztalára. Annál nyugodtabban és annál inkább emelt fővel tehetem ezt, mert az egész akció folyamán megtartottuk azt az intenciót, amellyel az akció megindittatott, s amint előre kijelentettem, adminisztrációs célokra sehol egyetlen fillért sem fordítottunk. A gyűjtés terén igyekeztünk mentül enyhébben eljárni, ami annál könnyebben volt lehetséges, mert amint itt a Ház előtt is már hangsúlyoztam, a társadalom valóban meglepő áldozatkészséggel sietett az akció támogatására. Megtettünk min­dent abból a szempontból, hogy munkaalkal­makat teremtsünk és nem rajtunk múlott, ha­nem — hála Istennek — az ország kedvezőbb helyzetén, mint ahogy képzeltük, hogy többet gyűjtöttünk össze, mint amennyit fel tudtunk használni. A megmaradt feleslegek biztosítékul és megnyugtatásul szolgálnak a jövendőre nézve, hogy, amennyiben ujabb szükség mutatkoznék, a közönség adományozókészségének ujabb igény­bevétele nélkül siethetünk a mutatkozó nyomo­rúság és szegénység istápolására. (Helyeslés.) Elnök: Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, -hogy Drozdy G-yőző képviselő ur napirendelőtti felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt, a Hymnus és a Szózat profanizálása tárgyában. Gróf Apponyi Albert képviselő urnák pedig a cseh határincidensek tárgyában sürgős interpel­lációra adtam engedélyt. 68*

Next

/
Oldalképek
Tartalom