Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-123
386 A nemzetgyűlés 123. ülése 1923 get is, amelyet szerzett. Ne gondolják, hogy cl akarom énekelni, csak elmondom a szöveget. Dénes István: Szépen énekel pedig! Kár! Könyves Lajos: Ez a nóta azt mondja: »Hajdanában a magyarnak, haj ! haj ! haj ! Magyar köntösi valának, haj ! haj ! haj ! Most pantalló, frakk és brizli, Kaput, f uszekli és strimfli, haj ! haj ! haj ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Amint kihallik a nótából, a szövegből, bizonyos hazafias aggodalomtól van áthatva a szerző, amikor ekként szövegezi meg az ő dalát. Sándor Pál igen t. képviselőtársam nagyatádi Szabó Istvánnak azt vetette a szemére : csizmában jött és ma már pantallóban van. Uraim, kisebb-nagyobb szúrásokat okozhat egyikünk a másikának, ámbár egyáltalában én nem tartom szükségesnek személyes térre vinni valamelyikünk dolgát. Sohasem voltam barátja ennek, mert én a személyt mindig tisztelni kívántam, becsülni szerettem. Szijj Bálint: Tavaly pedig azt mondta Sándor Pál, hogy egy hátizsák bankója volt egy parasztnak ! (Zaj.) Ilyen lóditásra képes ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ; méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni ! Sándor Pál : De ezt már régen mondtam ; akkor a bankó még jobb volt! Könyves Lajos: Mindennek van visszhangja és nincs az a türelmes ember, aki valamikor ne szólna sok bántásra. En is tudnék rá sok megjegyzést tenni ; azt hiszem, hogy nem esnék jól az. Reisinger Ferenc : Valamit a javaslathoz ! Elnök : Reisinger képviselő ur, ne méltóztassék cenzúrázni ! Kuna P. András: Legyen türelemmel egy kicsit, ne legyen olyan ingerült ! Könyves Lajos : Sok nyulbőrös kacagánnyal bejött ember jár ma itt tigrisbőrös kacagánnyal. Az is kivetkőzött. (Felkiáltások a ssélsőbáloldalon: Haji Haj! Haj!) De én jót állok róla, hogy ha Nagyatádi pantallót hord is, szive-lelke ugyanaz, mint mikor csizmában járt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Egy hang jobbfelől: Nem gazdag, nincs palotája!) Meskó Zoltán : Nem a csizmánál kezdődik az ember, hanem ott végződik ! Könyves Lajos: Befejezem beszédemet. Csak azt akarom még elmondani a törvényjavaslatról, hogy azt a maga formájában nem tartom egészen olyannak, amely a kívánalmaknak megfelel, azonban mégis olyan törvényjavaslat ez, amely a kisembereken van hivatva segíteni, még pedig a kisembereket kizsarolni igyekvő gazdák ellenében. Ezt annyiféleképen boncolták már, annyiféleképen előtárták, lekisebbitették, hajtogatták hol jobbra hol balra, hogy én ehhez már hozzá nem szólok. Csak azt kívántam megjegyezni a felszólalók beszédeire, hogy nem fogják fel helyesen a dolgot. Ne menjünk egyikünk a másikának, ne legyen egyikünk a másik évi április hó 20-án, pénteken. személyének ellensége, hanem jöjjünk valahogy közelebb egymáshoz, mert ha egymás személyét ilyen intrikákkal támadjuk, ha egyik a másikának igy neki megy, ha, ahelyett, hogy az ország ügyével - bajával foglalkoznánk, egymás kicsinyes érdekeit tapodjuk, gázoljuk, ha egymást bántjuk : soha-soha üdvös, hasznos dolgot teremteni nem fogunk. (Ugy van! Ugy van! jobbfélöl.) Bogya János .* Meg kell törni a rendzavarókat ! Sándor Pál : Akkor magát becsukják ! Könyves Lajos : Nem mondom, uraim, hogy önök teremtették meg a mai helyzetet. Ebben nagy bűne van százados multunknak; ezt a helyzetet megteremteni máról-holnapra nem lehet. Hosszú idők folyománya az, hogy idefajult a helyzet, hogy a nemzet abba a helyzetbe került, amelyben most vagyunk. Engedjék meg, hogy a régi múltból felhozzak egyetlenegy esetet. 1514-ben egy jobbágy bujdokolt egyik helyről a másikra. Amikor elért egy-egy faluba, megkérdezték tőle : Hol jársz itt? — Kikergettettem, elkergettettem. — Miért, hogyan, mi a bűnöd? — Megmondom, mi a bűnöm. Bűnöm az, hogy három szép leányom volt ; mind a három az uraságom rimája lett. Abban az időben pedig az ilyenek nem mehettek többé vissza a szülői házhoz, hanem elkergettettek onnan, a világ csavargóivá lettek. Két fiam uraságom mellett szolgálva esett el ; harmadik gyermekem, aki szivemnek legkedvesebb volt, nem jól hajtott az uraságnak, amiért egy vadászat alkalmával leszúrta. Feleségem efeletti bánatában szörnyet halt, én magam meg elhatároztam, hogy megölöm az uramat. Sándor Pál: Milyen érdekes! Könyves Lajos : De eszembe jutott, hogy az Isten ölni tilt. Tehát letettem róla és meg akartam maradni becsületes jobbágynak. De az uram halálra kerestet, agyon akar üttetni engemet, az egész családját leölt, semmi nélkül maradt szerencsétlen embert. Ezért bujdosom. Rettenetes állapotok lehettek ezek, s azért nem is szívesen szellőztetem ezeket a dolgokat, mert amúgy is eleget izgatnak önök. Ez sem arra való, hogy lecsillapítsa a kedélyeket. Arra akarom kérni a nagybirtokosokat, közeledjünk egy kissé egymáshoz. Sándor Pál : Egy pár holddal. (Derültség.) Könyves Lajos : Találjuk meg egymást valamiképen. Meskó Zoltán : Találjuk meg az arany középutat ! Könyves Lajos: A középút is ki van már csúfolva, azt is ugy elgáncsolták, mint Nagyatádi törvényjavaslatát, a középút is be van már feketítve; pedig akárhogy hajtunk is egy ingát jobbra, vagy balra, akármennyire is eltér az, utoljára mégis csak a középen áll meg. Meskó Zoltán : Vagy a jobboldali vagy a baloldali járdán ! De a kocsiúton nem megyünk l
